Bárczi arcai, Önkéntesség, Szakmai

Kalandjaim a személyi asszisztencia világában II. rész – Milyen is személyi segítőnek lenni?

Keresem az idegen pénztárcában a bankkártyát. Rendelek, fizetek, megtöltöm a poharat. Szólnak a pult mögül, hogy elkészült a rendelésem. Megköszönöm, elveszem a tálcát, és elsétálok az asztalunkhoz, ahol Gergő már vár engem türelmesen.

Valahogy így zajlanak az ebédek, amikor személyi segítőként dolgozom. Üldögélünk az asztalnál, beszélgetünk, miközben apróra vágom a sültkrumpli szálakat a papírtálcán, néha a saját ebédemből is lopok egy-egy falatot. Személyi segítőként dolgozni egy egészen furcsa, izgalmas feladat.

Furcsa, mert kell egy kis idő, amíg hozzászoksz, mekkora az a tutibiztos méretű sültkrumpli, amit kényelmesen meg tud rágni a másik. Furcsa, mert ha a segítetted vásárolni szeretne, rendszerint helyette téged kérdeznek, pedig te csak a kéz vagy, meg a hang, ami közvetíti az ő akaratát.

A személyi asszisztencia kulcs ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek önálló életmódot folytathassanak. Cikksorozatunk első részében röviden körbejártuk a problémát: azt, hogy mit is jelent a személyi segítés, illetve, hogy miért fontos téma ez a fogyatékossággal élő személyek számára. Ebben a cikkben most a másik oldalt mutatom be: hogy milyen is segítőnek lenni.

Már lassan fél éve dolgozom személyi segítőként Gergőnél, aki kerekesszékes életmódot folytat. Ezalatt az idő alatt sokféle dolgot tapasztalhattam meg az ő világából, például, hogy milyen is, ha az ember a segítői hálózatának segítségével éli az életét: munkába megy, találkozik a barátaival, vagy éppen étteremben ebédel. Ezekről a dolgokról mesélek most Nektek.

Kölcsönös bizalom

A segítő és segített közötti kapcsolat egészen különleges és bizalmas. Hogyne lenne az, hiszen segítőként gyakran találjuk olyan helyzetben magunkat, amikor a segítettünk pénztárcájába kell belenyúlnunk, kivenni valamit a szekrényéből, vagy éppen hivatalos ügyeket intézünk vele. Egy másik aspektusból viszont, amikor meg kell etetnünk őt, vagy éppen a mosdóhasználatban kell segítenünk, szintén egy olyan helyzetbe kerülünk, ami egy jól megalapozott kapcsolatot kíván.

A legelső munkanapjaimon, amikor még csak tanulgattam mindent, amiben a segítettemnek szüksége volt rám, kissé szokatlanok voltak ezek a feladatok. Még nem ismertük egymást, beszélgettünk előtte, de azért mégsem volt ugyanaz a helyzet, mintha már évek óta jó barátok lennénk. Éppen ezért mindkettőnknek szüksége volt egy kis időre, míg hozzászoktunk a másikhoz, és ahhoz az adott szituációhoz, amiben benne voltunk. Persze ahhoz is időre volt szükség, hogy kitapasztaljam, egyes dolgokat hogyan a legkönnyebb megcsinálni, milyen méretű falatokat vágjak az ételből, hogy a legegyszerűbb felvenni, vagy éppen levenni egy pulcsit.

Mára már úgy ahogy, de rutinból sikerül ezeket a feladatokat elvégezni, bár még mindig vannak kihívások. Például télen, amikor nem csak a pulcsit, de a kabátot is fel kell venni, vagy amikor maszkot kell hordani mindenütt, amit persze rögtön az első adandó alkalommal el is felejtettem. De így tanulunk, csiszolódunk egymáshoz és a feladatokhoz is.

„Kezdd újra, kérlek, mert ezt nem értettem!”

Az első pár héten – de még néha most is – igen csak sokszor hangzottak el ilyen, és ehhez hasonló mondatok tőlem. Gergő ugyanis betűtáblával kommunikál, amit nem olyan nehéz leolvasni, de néha adódnak humoros helyzetek belőle. Előfordul például, hogy egy tréning alkalmával, ahova elkísérem őt, félreolvasom, amit mondani szeretne, és valami teljesen más sül ki belőle. Vicces helyzetek ezek, de sok-sok gyakorlással szinte már profin olvassuk a szavakat akár fejjel lefelé is, menet közben, bárhogyan.

Segítőként tehát előfordulhat, hogy a személy, akivel dolgozunk, nem kommunikál verbálisan. Teljesen oké, ha ez ijesztőnek tűnik elsőre – hiszen nem a számunkra megszokott módunk beszélgetünk, hanem egy új, eddig talán ismeretlen módszerrel. De aggodalomra semmi ok: idővel egyre gyakorlottabbak leszünk ebben is, sőt egy idő után olvasunk is a másikról, tudjuk, hogy az az apró fejmozdítás, kézemelés, bármely más mozdulat mit jelenthet, és így szavak nélkül is megértjük egymást.

Vannak azért nehézségek

Amikor vásárolunk, ügyeket intézünk, vagy csak beszélgetésbe elegyedünk valakivel, nagyon gyakran előfordul, hogy minket kérdeznek, nem pedig a segítettünket. Személy szerint engem ez mindig is zavart, hiszen sok esetben (persze nem mindig) lenne rá lehetőség, hogy Gergő válaszoljon a kérdésekre, de sokszor nem partnerek ebben az emberek. Nem hibáztathatom őket, hiszen nyilvánvalóan sokuk számára szokatlan szituáció ez. Szerintem fontos, hogy ne felejtsük el: nem mi vásárolunk, nem mi kérünk időpontot az orvoshoz, nem mi intézzük az ilyen-olyan ügyeket, hanem ő, akinek segítünk. Mi csak közvetítjük az üzenetet, és nagyon figyelnünk kell arra, hogy azt az üzenetet adjuk át, amit ő szeretne, és hogy az ő akarata szerint történjenek a dolgok.

Mi kell ahhoz, hogy jó segítő lehessek?

Eddigi tapasztalataim alapján három dolog fontos ehhez: nyitottság, türelem és talpraesettség. Az utóbbival még én is küzdök, de bátran kijelenthetem, hogy pár hónap segítői tapasztalat után sokat lehet fejlődni ezen a téren, hiszen nem az én érdekemről van szó, hanem valaki máséról, és törekedni kell arra, hogy minden helyzetet megoldjunk számára.

Én rengeteg dolgot tanultam ezalatt a fél év alatt, amióta segítőként dolgozom. Nem csak arról tanultam, hogy hogyan működjek együtt a segítettemmel, hanem saját magamat is jobban megismertem a munka által. Ráeszméltem, hogy hatalmas felelősség ez, és hogy valójában mennyi mindent meg tudok oldani, mennyi akadályt meg tudok ugrani, ha úgy adódik. Megtanultam azt is, hogy mekkora segítség az, ha van valaki, akit az ember fel tud keresni, ha segítségre van szüksége – hogy mennyi ajtó nyílik ki azon fogyatékossággal élő személyek számára, akiknek van lehetősége segítői hálózatot kiépíteni. Hihetetlenül fontos téma ez, amiről keveset beszélünk.

Úgy gondolom, hogy személyi segítőnek lenni remek feladat. Segíthetünk másoknak, s emellett fontos készségekkel gazdagodhatunk, ami gyógypedagógusként hatalmas előnyt jelenthet majd a munkánk során, de egyébként az élet többi területén is.

Forrás:

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/kezek-emberek-kez-baratok-4672717/