El lehet fáradni az egyetem alatt? – őszintén a kiégésről egy egyetemista szemével
Napok óta csak az jár a fejemben, hogy nekem ez nem fog menni. Hogy nem is érdekel már annyira, mint a szorgalmi időszak elején. Egyszer csak azon kapom magam, hogy azt érzem, sürgősen ki kell szelektálnom a cuccaimat a szobámban, mert ez így nem állapot, meg amúgy is, nem tudok ilyen „kupiban” tanulni, ezt most kell megcsinálnom, a beadandó még várhat. Amikor már megcsináltam mindent, amit csak lehetett, mégsem kezdem el a felkészülést. Nem kezdem el, mert egészen egyszerűen semmi kedvem hozzá.
Nem beszélünk róla annyit, mint amennyit kellene, pedig a kiégés egy gyakori jelenség. Sokan úgy gondolják, hogy az egyetemi évek alatt nem lehet elfáradni, pedig ez egyáltalán nincs így. Mindannyian érezhetjük motiválatlannak, fáradtnak magunkat, hiszen egy hosszú távú érzelmi megterhelésnek, stressznek vagyunk kitéve, ez pedig következményekkel jár a mentális egészségünket illetően.
Mi is az a kiégés?
A kiégés, vagy burnout szindróma egy tünetegyüttes, amely fokozott érzelmi megterhelés esetén jelentkezhet. Először önsegítő közösségekben, egészségügyi vagy szociális dolgozóknál figyelték meg ezt a jelenséget, de gyakran fordul elő pedagógusok, rendőrök vagy bármely humán szolgáltatások területén dolgozó személyeknél is. Tulajdonképpen egy lelki-testi kimerülést értünk alatta, amelynek számos kiváltó oka lehet: sikerélmény vagy elismerés hiánya, túl sok munka vagy tanulás, nagy felelősséggel járó feladatok végzése.
A burnout szindróma egyes szakaszai megfigyelhetőek önmagunkon, illetve más érintett személyeken is egy beszélgetés során. Összesen ötféle szakaszt különíthetünk el.
Az első szakasz az idealizmus szakasza, amikor rendkívül lelkesek vagyunk a munkánk iránt. Elkötelezettnek érezzük magunkat, és nagyfokú produktivitás jellemez minket.
A második fázisban már reálisabban látjuk önmagunkat és a képességeinket, lelkesedésünk kissé alábbhagy, de még mindig céltudatosan végezzük a munkánkat.
A harmadik szakasz a stagnálás vagy kiábrándulás szakasza. Ezen periódus magában hordozza a motiválatlanság érzését. A motivációról részletesebben egy korábbi cikkünkben olvashattok. Kevésbé érezzük nyitottnak magunkat, teljesítményünk csökken. Kerüljük a kapcsolattartást más emberekkel.
A negyedik fázisa a kiégésnek a frusztráció, amikor rendszerint ingerlékenynek, feszültnek érezzük magunkat. Hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni saját tudásunkat, képességeinket, értelmetlennek érezzük magunkat.
Az ötödik fázis az apátia, amire a legjellemzőbb a motiváltság teljes elvesztése: akik ebben a szakaszban vannak, gyakran vállnak pályaelhagyóvá.
Láthatjuk tehát, hogy a kiégés rendszerint az alacsony önértékelésben, közömbösségben, motivációvesztésben, intoleranciában valamint megfelelési kényszer érzésében nyilvánul meg. Ezen tünetek nagy hatással lehetnek a mindennapjainkra, így érdemes figyelnünk rájuk.
Kiégés az egyetem alatt – nem vagy egyedül, még akkor sem, ha elsőre úgy tűnik
Amikor elvesztem az érdeklődésem, és nehezen találok motivációt a feladataim elvégzésére, gyakran jut eszembe az is, hogy vajon egyedül vagyok-e ezzel az állapottal. Vannak-e rajtam kívül más hallgatók is, akik ugyanígy éreznek? Gyakran fog el a bűntudat, amikor erre gondolok, hiszen úgy gondolom, nem ezt kellene éreznem. Ezeket a gondolatokat a világjárvány okozta elszigeteltség még inkább felerősíti bennem.
Légy akár gólya, vagy éppen felsőéves, diploma előtt álló, vagy különböző szakirányokat fontolgató, teljesen természetes, ha néha úgy érzed, hogy nem látod az út végét, amelyen elindultál.
Az új környezet, új emberek, a pandémia okozta nehézségek, az előtted álló kihívások, mint például a kezdődő vizsgaidőszak mind kiváltó okai lehetnek a kiégés érzésének. Természetes dolog, hogy a számunkra érzelmileg megterhelő időszakokban elfáradunk, még akkor is, ha esetleg az álmunk eléréséről van szó. Önmagunk folyamatos monitorozása, megfigyelése jó taktika lehet a probléma korai felismerésében.
Mit tegyek, ha úgy érzem, kiégtem?
Szerencsére a kiégés bármelyik szakasza visszafordítható, ha az érintett személy és a környezete is megfelelő odafigyeléssel kezeli a jelenséget. Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk az érzéseinkre és a mentális állapotunkra, mert ezen dolgok az egész életünkre, a mindennapjainkra is hatással vannak. Már az is hatalmas változásokat hozhat, ha felismerjük az okát a problémáinknak.
Amikor a kiégés kezeléséről van szó, talán az egyik legfontosabb, hogy ne terheljük túl magunkat: ha azt érezzük, hogy pihenésre van szükségünk, pihenjünk. Pozitív hatással van a mentális egészségünkre, ha minőségi kikapcsolódással töltjük a szabadidőnket, sportolunk, vagy a kedvenc hobbinknak szenteljük az időnket.
Rendben, de mégis hogyan csináljam mindezt?
A távoktatás ideális szituációt teremt arra, hogy kicsit jobban odafigyeljünk magunkra – rendszeresen étkezzünk, mozogjunk, és megfelelő mennyiségű időt fordítsunk saját magunkra. Érdemes megterveznünk a napjainkat, és olyan időszakokat beiktatnunk a mindennapokba, amiket valamilyen szabadidős tevékenységnek szentelünk. Ez talán kissé lehetetlennek tűnik a vizsgaidőszakban, azonban fontos, hogy időt szakítsunk a pihenésre ilyenkor is: a túlterheltség érzése bizony negatívan hat a teljesítményünkre, így hosszú távon csak ártunk azzal, ha nem pihenünk eleget.
Ha úgy érezzük, hogy egyedül nem tudunk megbirkózni a helyzettel, fordulhatunk szakemberhez, aki segít feltárni a problémánkat, és hozzájárul a számunkra legmegfelelőbb megoldás megtalálásához.
Összegzés
A kiégés egy olyan jelenség, amelyről sokkal kevesebbet beszélünk, mint amennyit kellene. Úgy gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki kissé elveszettnek érzi magát a vizsgaidőpontok és a beadandó dolgozatok tengerében. Komolyan kell vennünk a testünk és lelkünk üzeneteit, jelzéseit, és nem szabad kifogások mögé bújni a probléma kezelését illetően.
Forrás:
