Rajzolni jó. A gyerekek nagyrésze tudja ezt. Legalábbis a kamaszkor előtt még a legtöbben szeretünk rajzolni, festeni, papíron alkotni. Milyen remek, hogy ezt kihasználva lehetőségünk nyílik egészen megismerni a rajzoló gyermeket vagy felnőttet. A Hétlépéses képelemzési módszert tanulom, ennek kapcsán mutatom be most a projektív rajzokat gyógypedagógiai környezetben.

A képi kifejezés-pszichológiai módszerek, ahová a projektív rajzok is tartoznak, megjelenésük óta igen elterjedtté váltak a pszichológiai vizsgálóeszközök között. A projektív rajzok területe azonban sokat változott az elmúlt évtizedekben. A fejlődés során a rajzok szótárszerű értelmezésének helyébe a mintázatelemzés lépett, amely egy, a több lábon álló, összetett jelentés keresését foglalja magában. Ezt a megközelítést képviseli a Hétlépéses képelemzési módszer (SSCA, Seven Step Configuration Analysis) is.

Hétlépéses képelemzési módszer

A módszert a képi kifejezés-pszichológia neves kutatója, oktatója, Prof. Dr. Vass Zoltán dolgozta ki, és számos helyen, többek között a professzor úr által alapított Rajzelemzési Intézetben oktatják.

A Hétlépéses képelemzési módszer lépései különböző szemléleti pozíciókat jelentenek. Ezek olyan szempontok, technikák a módszeren belül, amelyeket bizonyos mértékig szabadon használva közelebb kerülhetünk a kép valódi jelentéséhez, s ezen keresztül a rajzolóhoz.

A hét lépés:

1. Kontextuselemzés – a tesztfelvétel kontextusa: a rajzoló, a vizsgálatvezető, a kép, a szituáció és ezek interakciója – ehhez szükséges az anamnézis is, a rajzoló és hozzátartozói kikérdezése.
2. Folyamatelemzés – hogyan, milyen körülmények között keletkezett a kép? Megvizsgáljuk a rajzoló viselkedését, beszédét, testtartását, rajzolási idejét és még sok mást, ami az alkotás folyamatában észlelhető.
3. Fenomenológiai elemzés – itt tudatosítjuk a képi elemeket: mit látunk a képen? Azt azonban, hogy ezek az elemek milyen jelentéssel bírnak, ennél a lépésnél nem vizsgáljuk.
4. Intuitív elemzés – az elemzés fontos része a megérzésekre való odafigyelés is, a kép ránk gyakorolt hatásának tudatosításához szintén számos technikát tanulhatunk.
5. Globális elemzés – az összkép vizsgálata az a rész, ahol olyan rajzi jellemzőket keresünk, amelyek kizárólag az egész kép figyelembevételével figyelhetők meg, mint például a stílus vagy a személyiségszintek.
6. Itemanalízis – a rész helye az egészben. Az előző lépéssel ellentétben, itt kifejezetten az egyedi részleteket keressük, amelyekhez jelentést azonban szigorúan az összefüggések figyelembevételével rendelünk hozzá.
7. Esszencia – mindezek összeegyeztetése, kiszűrése adja a kép valódi, találgatásoktól mentes értelmezését, az esszenciát.

Tapasztalat vs. szakirodalom

De miért is örvend oly nagy népszerűségnek a projektív rajzelemzés a terapeuták körében? A módszer lényege, hogy a rajzoló nagy szabadságot kap az önkifejezésre. Ahogy elhangzik a rövid instrukció, a rajzoló szabadon konstruálhatja meg individuális világát az elé tett papírlapon. Az egyszerű instrukció teremtette szabadságban a válaszadás egyedisége betekintést enged a rajzoló mélyebb személyiségrétegeibe. S bár ebből az is következik, hogy a reliabilitás-validitás kérdése némelyest problematikussá válik, a klinikusokat mégsem riasztja ez vissza. Még pedig azért nem, mert jobban bíznak tapasztalataikban, mint a szakirodalomban, amihez viszont hozzátartozik az is, hogy idejük jelentős részét tesztfelvétellel töltik. Vass professzor is arra bátorítja a tanulni vágyókat, hogy gyakoroljanak, és tanuljanak a tapasztalatokból, a tesztfelvételekből és elemzésekből.

Lehetőségek a gyógypedagógiában

A projektív rajzok használata rendkívül széles körű, megjelenhetnek prevenciós- és szűrővizsgálatokban, vagy épp művészetterápiában, amit szakirányos továbbképzéssel gyógypedagógus is vezethet. Végezhetünk egyéni és közös rajzelemzéseket is, gyermekkel és felnőttel egyaránt vehetünk fel tesztet.

A projektív rajzok segíthetnek felmérni bántalmazás fennállását, iskolaérettséget, kognitív fejlettséget, pszichoszomatikus tüneteket, társas viselkedést, érzelem- és indulatkezelést, tanulási zavarokat, beilleszkedési- és magatartási zavarokat, a listát a teljesség igénye nélkül zárva. Így aztán gyógypedagógusként találkozhatunk velük pedagógiai szolgáltatást nyújtó intézményekben, a gyermek- és ifjúságvédelmi hatóságoknál, korai fejlesztő központokban, családsegítő központokban, gyermekjóléti szolgálatoknál, pedagógiai szakszolgálati központokban, utazó gyógypedagógiai szakszolgálatoknál, felnőtteknek való gyógypedagógiai intézményekben – a lista szintén nem teljes.

Eszköz és gyakorlat

Személyes rész: bárczis tanulmányaim elején, egy pszichológiai kurzuson a gyermek rajzfejlődéséről és annak lélektanáról tanultunk. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a tény, hogy egy ilyen élvezetes tevékenység, mint a rajzolás, milyen sokat elárul készítőjéről. Miközben ennek kapcsán az interneten böngésztem, rábukkantam a Rajzelemzési Intézetre és az ő programajánlóikra. Ezek után a második félévben el is kezdtem az Online Tutoriális Programjukat, aminek harmadik s egyben utolsó szemesztere lassan véget ér.

Számomra azért érte meg belevágni a képzés keretein belül a módszer megtanulásába, mert egyrészt plusz eszközt ad a kezembe a majdani munkámhoz a szakterületen, egy újabb megközelítést vehetek figyelembe az emberek megértése érdekében. Másrészt – ez egyetemi tanulás közben is hasznosítható – a módszer valódi elsajátítása gyakorlást igényel. Sokat. Itt és most, a fizikai térben, ebben a valóságban, mégpedig, ahogy feljebb már előjött, sok-sok képgyűjtés és -elemzés által. Amíg az egyetemi elméletet tanulom, tapasztalatokkal is gazdagodhatok, s bár az első ok még csupán jövőbe tekintő feltételezés, ezutóbbi a jelenben történik, s már egy kicsit a múltba is átlóg.

A gyógypedagógiai képzésen az első félévekben zajló, fogyatékossággal élő személyekre irányuló, intenzív szemléletformálás a képzésünk alapját képezi. Aztán, mikor megírjuk első beadandó dolgozatainkat, előkerülnek a tudományos igényességgel kapcsolatos elvárások, amiket szintén hosszú időn át próbálunk magunkévá tenni a precíz forrásmegjelölés és a hiteles szövegek kiválasztásával. Ebben segít ez a módszer mint eszköz gyakorlatban való alkalmazása is – egy lehetőség a pontos munkavégzés gyakorlására. Hiszen, ha már megvan a megfelelő szándékom, szemléletem, amellyel az emberek felé fordulok a munkámban, akkor mi másra lenne szükség, ha nem arra, hogy minél pontosabban, hiteles tudásra alapozva, a belemagyarázásokat elkerülve, bizonyossággal hozzam meg a döntéseket a rám bízottak érdekében?

Forrás:

Vass Z. (2021). A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai (3. kiad.). Flaccus Kiadó.

Vass Z. (2011). A képi kifejezéspszichológia alapkérdései. L’Harmattan Kiadó.

A képek forrása:

Unsplash