Nagyon szeretem a blogokat. Hallássérültként tudom, hogy nem mindig könnyű magunkról mesélni. Egyszer véletlenül találtam rá Pátkai Andrea írásaira a downbaba.hu blogon. A hosszú, vöröshajú lány egyből belopta magát a szívembe. Andi nem álmodja az életet, hanem éli az álmait. Fogadjátok nagyon sok szeretettel a csupaszív lánnyal készült beszélgetésünket!

Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút!

Nagyon szívesen! Ilyen fajta interjúkat szívesen vállalok. Nem ez az első alkalom, hogy interjút adok, vagy ilyenek. Várkonyi Attila a kedvenc lemezlovasom! Vele is csináltunk interjút.

Mesélj kérlek kicsit magadról!

A teljes nevem Pátkai Andrea, 29 éves vagyok,

és amit rólam tudni lehet: szeretek szerepelni!

Színésznő vagyok a Baltazár Színházban. Azon kívül meg ahol vannak koncertek, oda járok, meg kondizok, úszok, mert a sport az életem.

Melyik a kedvenc együttesed, zenéd?

Szeretem a Pa-dö-dö-t, hallgatom a zenéit meg ilyenek. Nem mindig, de hallgatom. Meg a Fiesta, Groovehouse, V-Tech, Beatrice! Sok mindent nagyon szeretek.

Az egyik előadáson láttunk egy videót, az volt a címe, hogy Minek nevezzelek? Te is szerepeltél benne. Szoktál járni a Bárczira előadást tartani vagy részt veszel itt projektekben?

Én inkább oda jártam kosarazni.

Kosarazni?

Hársfa Egyesületbe jártam kosarazni.

Most már nem jársz?

Nem, mert a színház is bekerült az életembe, és döntenem kellett: vagy a színház, vagy a kosár.

Nyilván a színház mellett döntöttem, mert én nekem az életem a színészkedés egyébként.

Szabadidődben is jársz színházba?

Nem olyan sűrűn, de volt egyszer, hogy az Operett Színházba jártam, a Rómeó és Júliát néztük meg ott. Az a kedvenc darabom azóta, abban a színházban.

És a videóra hogy emlékezel vissza? Milyen élmény volt? Szeretted elkészíteni?

Igen, igen! 🙂

Mikor kezdtél el blogolni?

Hát… ez jó kérdés. Bocsánat, nem tudom, hogy mikor kezdtem el.

De sokáig írtál, igaz?

Igen, addig írtam… Volt olyan dolog, amikor valaki egyszer hozzászólt olyan dolgot, ami nekem nem tetszett…

Negatív komment volt?

Olyasmi… és utána onnantól abbahagytam.

Kaptál pozitív üzeneteket?

Azért voltak pozitívak is, igen.

Van kedvenc cikked?

Igen! Például a szerelemről, a szerelmi szálak. 🙂

Október volt a Down-szindrómások hónapja. Neked mit jelent?

Fontosnak is tartom, mert a Down-szindrómásoknak a napján fontos, hogy felemás zoknit viseljünk.

Szerinted hogyan tudnánk odafigyelni rátok? Mit kellene csinálnunk?

Mi is ugyanúgy emberek vagyunk. A Down-szindrómások olyanok, mint az egészséges emberek! Ugyanazt az életet éljük, mint az egészségesek.

Szerinted a társadalom elfogadóbb, mint amikor gyerek voltál? Vagy most empatikusabbak az emberek?

Hát… sok társaságba jártam már. Mondjuk például az iskolát. Jártam iskolába, a Gém utcai iskolába, meg voltam rendes suliban is. Ott azon vitatkoztak, hogy melyik osztályba járjak, mert ott is könnyen befogadtak.

Volt gyógypedagógusod a suliban?

Az iskolában nem volt gyógypedagógus, de jártunk korai fejlesztésre több helyre. Egy gyógypedagógushoz és egy logopédushoz tíz hónapos koromtól 7 éves koromig jártam.

Szerinted milyen a jó gyógypedagógus?

Ha én magamból indulnék ki, hogy milyen egy jó pedagógus, akkor a válaszom ez lenne, hogy egy jó pedagógus legyen türelmes, kitartó, és legyen még rendes. Akik szeretik azokat a gyerekeket, akik mennek hozzájuk.

Például vegyünk sorra engem, akinek volt egy pár gyógypedagógusa. Őket úgy hívják, hogy Bea néni, Papné Harmat Anikó és Kertész Ildikó. Ezek közül volt, aki nem volt kedves velem, de voltak olyanok, akik nagyon szerettek engem. Akik nagyon szerettek engem, azokkal nagyon jól éreztem magam.

Mit mondanál azoknak az évfolyamtársaimnak, akik Down-szindrómás gyerekekkel fognak foglalkozni?

Azt üzenném nekik, hogy… nem is tudom, hogy hogy kezdjem el. Őket is vegyék emberszámba, szeressék őket, meg ugyanúgy ők is emberek! Ilyen egészségesek.

Mik a terveid a jövőben?

Ezután a sporttal szeretnék foglalkozni, meg életmód tanácsadó szeretnék lenni.

Életmódváltásba kezdtél, és nagyon szép eredményt értél el. Hogyan vágtál bele?

Az egész életmódváltást azért kezdtem el, mert 92 kg lettem, és az már nagyon sok volt. Diétáztam és kondiztam, de nem fogytam, és kiderült, hogy a pajzsmirigyem alulműködik, és inzulinrezisztenciám van. Ezekre kaptam gyógyszert, és még erősebben diétáztam, így már megindult a fogyásom.  Már két éve salátát, joghurtot és csirkehúst eszek, és majdnem minden nap kondiba járok. Hetente többször úszni is járok, ezzel 74,8 kg-ra fogytam le, de remélem, hogy ez megy még lejjebb.

Nagyon köszönöm, Andi, és további sok sikert neked mindenhez! 🙂