Végzősség, belülről
Túlélési jelentés és döntéshozatali tippek a legutolsó szemeszterre
Az egyetemi évek megélése már önmagában egy érvényes cél lehet bárkinek, aki felsőoktatásba jelentkezik (és most tekintsünk el attól az aprócska ténytől, hogy az elmúlt másfél évben talán kevésbé lehetett ennek az életformának a közösségi részét kiélvezni, és reménykedjünk, hogy az “egyetemi élet” hamarosan ugyanazt a teljes, összetett élményt jelentheti, amit jelentett három szemeszterrel ezelőttig). Kik az emlékeikből, kik csak elképzelésekből, de mindannyian tudhatjuk, hogy ehhez az időszakhoz az érdeklődési körödnek megfelelő tudásszerzés, a motiváló emberek megismerése, új barátságok, bulizás, kolis élet nehézségeinek és előnyeinek a megélése, vizsgák túlélése, és még sok-sok minden hozzátartozhat. Végcél viszont a gyakorlatban általában az adott szak elvégzése és a diploma megszerzése (bár kétségtelen, hogy a hallgatói jogviszony hosszas fenntartásának is számos előnye van, gondoljunk csak a közlekedési költségekre). Gólyaként a lediplomázás nagyon távoli dolognak tűnhet, de középiskolában már mindenki megtapasztalhatta, hogy milyen gyorsan eltelnek az évek. Az ember észre sem veszi, és máris negyedéves lett.
De milyen is egy kifejlett gyógypedagógus-hallgató? Az orrával óratervet ír, a kezével kiscsoportos foglalkozást vezet terepgyakon, a szemével a szakdolgozatát olvassa át, és az állával államvizsgatételek és álláshirdetések között lapozgat?
Egyébként valami ilyesmi… De míg alsóbbévesként mindez: a szakdoga, a terepgyakorlat, a zárótanítások és az államvizsga valami egészen rendkívüli, súlyos és jelentőségteljes dolognak tűnt, addig, ha benne van az ember, sokkal természetesebbnek hat. Érezhetően fontos és nehéz lépések ezek így is, de valójában fokozatosan jutunk el idáig mindannyian, és észre sem vesszük, ahogy beleszokunk ezeknek a feladatoknak az elvégzésébe. Mindez a veszélyhelyzet alatt biztos máshogyan történt, mint egyébként, de én úgy képzelem, hogy a hangulat általában ilyesmi. Az évek során begyakoroltuk, megtanultuk a részeket, és most egyszer csak kirajzolódik, hogy mi is lesz ebből a puzzle-ből összerakva. Nagyjából.
Mert az is egyértelmű, hogy végzősség, diplomázás ide vagy oda, de a tanulás, a fejlődés itt nem ér véget, sőt. Szerintem ennek a tudatosítása, és az ennek fényében való tervezés a legfőbb jellemzője a kifejlett gyógypedagógus-hallgatónak – ha beszélhetünk ilyesmiről. Persze a mérföldköveket meg kell ünnepelni, mert tény, hogy aki eljut idáig, annak sok munkája van ebben – a sok tennivaló, határidő, 8. féléves hajtás között szerencsére vannak, akik engem is emlékeztetnek arra, hogy a megkönnyebbülésen túl mindez büszkeséget is jelent. De fordulópontnak a gyakorlatban inkább az egyre inkább kirajzolódó döntés-helyzet miatt tűnik az alapképzés befejezése.
A jövő mindenkinek mást tartogat: valaki folytatja a hallgatói létet mesterképzésben való részvétel által, más rögtön beleveti magát a munkába. Biztos lesz, aki valami teljesen más területen próbálja ki magát, külföldön szerez majd új élményeket, vagy éppen a családalapításba vág bele. A tanulást, tapasztalást mindenki folytatja valamilyen formában, a jól ismert lifelong learning fogalmából tudjuk, hogy ez nem formális keretek között is megtörténik az új élethelyzet feladatai és ismeretei által. Aki pedig valóban gyógypedagógusként helyezkedik el, annak a munkahelyi élmények nyújtotta tudás és képességfejlesztés mellett számos továbbképzés is a rendelkezésére áll, ahogyan azt korábban megírtuk.
Egyszóval rengeteg a lehetőség a BA képzés viszonylag fixen kijelölt időszakán túl, és diploma után talán még nagyobb súlya lesz a döntéseinknek, mint akkor volt, amikor az egyetemre jelentkeztünk. Megint 4 évvel öregebbek lettünk, s bölcsebbek is talán: jobban megfontoljuk a döntéseinket, egyre jellemzőbb az, hogy távlatokban gondolkozunk – meg hát a diploma, az már határozottan valami felnőtt dolog. Ezeknek a döntéseknek a meghozatala pedig nem egyszerű feladat, legyen még oly alapvető technikai dologról is szó, hogy a hallgatói jogviszony megszűnése után hol is lakjon az ember koli helyett.
Döntéseket persze úgy is lehet hozni, hogy feldobunk egy érmét, vagy bevetünk egy dobókockát, ha túl sok a lehetőség. Viszont ha a jövőnk és a fejlődésünk múlik rajta, talán érdemesebb az Agymenők Sheldon Cooperének analitikusabb szemléletét segítségül hívni, és alaposan átgondolni a dolgokat – még ha ez el is tart egy kis ideig.
Hosszú távú döntések meghozatalában segítségünkre lehet az a módszer, amit részben már Benjamin Franklin is alkalmazott. Ennek első lépéseként az alapszituációt kell elemezni, listázni a lehetőségeket, és lefektetni a prioritásokat. Ezután a kapcsolódó problémákat, azok gyökerét és forrásait kell felderítenünk. Ezt követi a döntési analízis: a lehetséges irányok és alternatívák feltérképezése, az előnyök, a megvalósíthatóság és a felmerülő rizikók feltüntetésével, ezek alapján pontozva az egyes opciókat. Ebben a lépésben elvileg ideális lenne a 2-3 legkedvezőbb lehetőséget kiszűrni, de ne ess kétségbe, ha ez nem feltétlenül sikerül – vagy ha esetleg eleve 2-3 narratívával kezdtél el dolgozni. A legesélyesebbeket ezután a jósgömbbe tekintve, az elképzelhető pozitív és negatív kimenetek, következmények még alaposabb megvizsgálásával tudod összehasonlítani egymással – hogy végül aztán különféle pályázási és jelentkezési határidők nyomása, no meg egy kis szerencse valósággá változtassa terveidet!
Persze az is elképzelhető, hogy már az egyetem kezdete óta pontosan tudod, merre tovább, és amellett szilárdan kitartasz. Én személy szerint annyit tanultam és változtam a bárczis éveim alatt, annyiféle lehetőségről szereztem tudomást, hogy az a kezdeti terveimet nagyban átformálta, és ez a tapasztalat a mindenkori terveimbe is belecsempészett sok-sok plusz kíváncsiságot, nyitottságot és rugalmasságot. Kívánok mindenkinek hasonló nem várt, pozitív adalékokat a tanulmányaihoz, vagy bármihez, amivel foglalkozik az életben! De mindenekelőtt: kívánok kevesebb parázást a végzős évvel kapcsolatban! (És ha most megbocsátotok, rohanok vissza államvizsga tételeket tanulni…)
Forrás:
