Amikor két évvel ezelőtt – hosszú ötletelések és találgatások után – eldöntöttem, hogy a gyógypedagógusi pályát választom, nem volt a környezetemben senki, aki mesélhetett volna erről a hivatásról. Egészen más élmény az internetről informálódni, munkaköri leírásokat olvasgatni, mint olyan élményeket, beszámolókat hallgatni hús-vér emberektől, akiknek már van saját tapasztalatuk a témában, és el tudják mesélni, hogy milyen is ez a szerepkör valójában, mi az, ami rám vár majd a diploma után.

Ezért is volt nagyon pozitív élmény számomra, amikor rátaláltam az Egy gyógypedagógus napjai oldalra az Instagramon. A különböző közösségi felületeken – mint a Facebook vagy az Instagram – nem sok gyógypedagógiával foglalkozó fiókot vagy oldalt találunk. Pedig az internet adta lehetőségek határtalansága egy jó eszköz lehet akár az érzékenyítésre, informálásra, vagy ahogyan az Egy gyógypedagógus napjai esetében láthatjuk, szakmai tapasztalatok megosztására, beszélgetésre.

Akik ellátogattak a Bárczi Hallgatói Önkormányzatának „Mi a pálya?” című eseménysorozatára, azoknak ismerős lehet Judit és Fanni neve. Ők voltak az első, már pályán lévő gyógypedagógusok, akik az esemény keretein belül egy kötetlen beszélgetésben meséltek az érdeklődő hallgatóknak a munkájuk során szerzett tapasztalataikról. Vendégszereplésük nem véletlen, hiszen az Instagramon is hasonló tartalmakat osztanak meg.

Judittal, az Egy gyógypedagógus napjai Instagram oldal szerkesztőjével beszélgettem.

Legelőször szeretnélek megkérni arra, hogy mesélj egy picit magadról azok kedvéért, akik még nem ismernek! Hol dolgozol jelenleg? Milyen szakirányon végeztél? Ossz meg velünk mindent, amit csak szeretnél!

2018-ban végeztem értelmileg akadályozottak pedagógiája és szomatopedagógia szakirányokon. Az egyetem elvégzése után értelmi fogyatékossággal élő gyermekek iskolájában kezdtem el dolgozni délutános gyógypedagógusként, jelenleg is ezt csinálom.

Nagy öröm volt számomra, illetve a szerkesztőség számára is, hogy a Bárczin végeztél, hiszen szeretünk olyan emberekkel beszélni, vagy róluk olvasni, akik többé-kevésbé hasonló utakon járnak, mint mi. Milyen élményeid vannak az egyetemi éveiddel kapcsolatban?

Szerettem a Bárczira járni, mindig családiasnak éreztem a helyet. Nem állítom, hogy mindig könnyű volt, nekem is 5 év alatt sikerült elvégezni a képzést, de nem bántam egy percét sem. Azok az órák voltak a kedvenceim, amelyek valóban használható, gyakorlatba könnyen átültethető tudást nyújtottak, ezekre, illetve ezek oktatóira szívesen emlékezem vissza.

Beszéljünk egy kicsit a fő témánkról, ami nem más, mint az Egy gyógypedagógus napjai Instagram oldal. Értesüléseim szerint 2020 októberében hoztad létre a fiókot. Mi motivált abban, hogy elindítsd ezt az oldalt? Mi volt az elsődleges célod vele?

Ahogy a neve is elárulja, szerettem volna megmutatni, milyenek egy gyógypedagógus mindennapjai, de őszintén szólva, kicsit a saját szórakoztatásomra hoztam létre. Nem gondoltam, hogy ennyien kíváncsiak lesznek a tartalmaimra. Aztán hamar rádöbbentem egyrészt arra, hogy nem fogok tudni mindent megmutatni a nagyvilágnak, hiszen lehet, hogy én aranyosnak tartok egy-egy helyzetet, de a tanulóim személyiségi jogai miatt nem mutathatom meg. Másrészt pedig az is kiderült, hogy főként gyógypedagógus hallgatók követnek, akik ebben a vírushelyzetben a közösségi oldalokon is keresik a szakmával kapcsolatos információkat. Így azt hiszem, az vált egyik fő célommá, hogy Nekik/Nektek segítsek, ahogy tudok, és amennyire ezt ez a platform lehetővé teszi.

Miért pont az Instagram felületét választottad?

A privát életemben is ezt használom legszívesebben, ezt ismerem, ezért esett erre a választásom. De nem tartom kizártnak, hogy a későbbiekben más oldalakon is megjelenjek.

Ma már több, mint 700 követővel büszkélkedhetsz, ami egy nagyon szép szám, gratulálok hozzá! Mondhatjuk, hogy én a kezdetekkor, legalábbis elég korán kezdtem el követni az oldaladat. Nagyon jó volt látni, hogy egyre több embert ér el a profilod.

Igen, köszönöm szépen, ahogy korábban is említettem, én magam sem gondoltam, hogy ilyen hamar kialakul egy stabil kis közösség.

Januártól új területen is kipróbáltad magad: már nem csak Instagramra töltesz fel anyagokat, hanem podcasteket is készítesz gyógypedagógiai témákban. Honnan jött az ötlet arra, hogy ilyen tartalmakat is készíts?

Fontosnak tartom, hogy a követőim ne csak passzív befogadói legyenek az oldal tartalmának. Ezért gyakran interakcióba vonom őket, ami általában azt jelenti, hogy ők feltehetnek nekem kérdéseket a szakmával, munkámmal kapcsolatban, én meg legjobb tudásom szerint megpróbálok ezekre válaszolni. Azonban többször előfordult, hogy olyan kérdést, témafelvetést kaptam, amire nem lehetett egy-két mondatban válaszolni. Ekkor jött a podcast ötlete, amelyben kedves barátnőm-kolléganőm, Fanni is partnerem lett.

Kiknek szólnak a podcastjeid? Inkább szakmabelieknek, illetve gyógypedagógus-hallgatóknak, vagy laikusoknak is? Ha inkább csak szakmabelieknek, tervezel érzékenyítés céljából is tartalmakat gyártani?

Eddig elsősorban a szakmai kérdésekről beszélgettünk, úgy érzem, erre van igény. Persze az érzékenyítés is nagyon fontos, viszont úgy érzem, azt mások, például civil szervezetek sokkal jobban csinálják. Ettől függetlenül természetesen ettől sem zárkózom el.

Melyik az a téma, amit már feldolgoztál, vagy tervezel feldolgozni, és különösen fontosnak tartod, illetve szeretsz róla beszélni?

A pályakezdő nehézségek c. podcast volt eddig a kedvencem, mert úgy érzem, az nekem is egy kis pszichoterápia volt: olyan értelemben, hogy megfogalmaztam magamnak is azokat a problémákat, melyeket azelőtt nem, illetve kívülről néztem az addig eltelt két és fél évemre. Ez a podcast tette lehetővé azt is, hogy meghívást kapjunk Fannival a „Mi a pálya?”-ra.

Az én személyes tapasztalatom sok esetben az, hogy jelenleg nem túl sok gyógypedagógiával foglalkozó oldal működik a különböző közösségi felületeken. Szerinted miért fontos az, hogy ilyen témájú tartalmak is megjelenjenek a social média világában?

Ahogy eddig tapasztaltam, rengeteg inspirációt lehet gyűjteni ezekről az oldalakról. Én magam is követek néhány, ha nem is mind gyógypedagógiai, de pedagógiai jellegű, fejlesztő eszközöket gyártó oldalt, és kijelenthetem, hogy kölcsönösen támogatjuk egymást ezekkel az oldalakkal. Tehát kapcsolatépítésre is jó lehet egy ilyen felület. Azt gondolom, manapság nem árt, ha a közösségi médiában is jelen vagyunk, bemutatjuk magunkat, a munkánkat.

Mik a terveid a jövőt tekintve? Milyen tartalmakat várhatunk még tőled?

Vannak mindenféle terveim, de még nem tisztázódott le bennem teljesen, mi lesz a következő lépés, így erről részletesebben most nem mesélnék. Annyit elárulhatok, hogy hosszú távú terveim, vagy ha úgy tetszik, álmaim között szerepel egy fejlesztő hely létrehozása, ez talán ebben a szakmában nem meglepő. A tartalmakat tekintve pedig szeretnék maradni az eszközötleteknél, illetve annál, hogy a közösségem kéréseit teljesítsem.

Készítettél már podcasteket a pályakezdésről, illetve a Covid-19 okozta nehézségekről is. Az utolsó kérdésem arra vonatkozna, hogy milyen tanácsot adnál a diploma előtt álló gyógypedagógus-hallgatóknak, akár a jelenlegi pandémia alkotta helyzetben, akár csak úgy, általánosságban?

Ez a kérdés mindig elgondolkoztat, és hirtelen soha nem tudok semmi bölcset mondani, de azért megpróbálok… Bármilyen nehéz is lesz néha egy-egy nap, soha ne felejtsétek el, miért is választottátok ezt a pályát!

A képek és az idézet forrása: Bognár Judit