Az állatok közelségében az emberek is megnyílnak, és a legőszintébb énjüket mutatják.

Philipp Schott

A segítő terület egy merőben új ága az állatasszisztált foglalkozás, mely Magyarországon talán virágzani kezd, hiszen egyre több óvodapedagógus, iskolai pedagógus, pszichológus, gyógypedagógus építi be a terápiájába valamilyen állat segítségét. Nemzetközi szinten talán egy kicsivel jobb a helyzet, nagyobb a népszerűség, de hazánk sincs túlzottan elmaradva az átlagtól.

Az állatokat bevonó terápia atyja Boris M. Levinson, aki megvizsgálta és leírta az állatok jótékony terápiás hatását. De pontosan mi is az az állatasszisztált terápia? Olyan célorientált beavatkozás, melynek folyamán egy erre a célra képzett állat terápiás folyamatba való bevonásával érik el a kitűzött terápiás célt (Delta Society nemzetközi nonprofit szervezet). Ezekben a terápiákban a hangsúly az ember-állat kapcsolat segítő hatásán van.

A terápia célja nagyon sokféle: lehet mozgásjavítás (több mozgás előidézése, koordináció fejlesztése), kognitív-, érzelmi-, szociális fejlődés, kommunikáció elősegítése, életminőség javítása.

Az állatasszisztált terápiák számos olyan fizikai hatást képesek elérni, melyet egyetlen másik terápia sem. A teljesség igénye nélkül azt tudom mondani, hogy az állatok simogatása csökkenti az ember vérnyomását és a szívfrekvenciát, hosszútávon egészségmegőrző szerepe van. Állatok segítségével normalizálható a légzésszám, stresszhelyzetben az állat puszta jelenléte mérsékelni tudja a személy által megélt stresszérzést, illetve csökken a fájdalomérzet az állatok társaságában.

A fizikai hatások mellett számos emocionális hatás is megtapasztalható, ha az ember állatokkal veszi körbe magát. Egy állat, egy kutya soha nem köti feltételhez a szeretetet, így az ember megkapja azt a feltétlen elfogadást és követelések nélküli szeretet, amire szüksége van; képes felismerni az emberi érzelmeket és erre viselkedésével is reagál, képes együttérzően reagálni a bánatra, szomorúságra. Ez óriási segítség olyan emberek számára, akiknek nincs más társuk az életben. Folse és munkatársai (1994) depressziós egyetemistákat vizsgáltak, akik 7 héten keresztül heti egy alkalommal állatasszisztált csoportterápián vettek részt. Ezt követően óriási változás állt be, exponenciális mértékben csökkentek a depressziós tüneteik.

Érzelmi zavarokkal küzdő gyerekeknek nagy segítség lehet, ha van egy társuk, aki nem képesség, teljesítmény alapján értékeli őket, hanem a szeretete mindentől független marad. Az állat egyszerű jelenlétével serkenti a spontán érzelemkifejezést, illetve csökkenteni tudják az egyén szorongásszintjét.

Vannak olyan szociális hatások, amelyekben az állatok nagy támaszai tudnak lenni az embereknek. Az állat egy olyan társ, aki csökkenteni képes a magányérzetet, már az állatokról való beszéd is lehet kapcsolódási pont két ember között. Az állattartók egy informális csoportot képeznek a társadalmon belül, a csoport tagjai számára mindig akad valamilyen közös téma, ezáltal könnyebb a kapcsolati háló kiépítése, bővítése, egyszerűbb másokkal interakcióba lépni, ha van egy közös pont.

Egy állattal könnyebb kapcsolatba lépni, mint egy emberrel, mert ez a kapcsolat kockázatmentes, nincs benne versengés és elvárás. Az állat biztosítja azt a bizonyos „szükség van rám” érzést, hiszen róla gondoskodni kell, el kell őt látni, így célt ad az ember életének. Gyerekek esetében az állattal való kapcsolat egyszerűen átlátható szociális normák szerint épül fel, könnyebb felismerni, átlátni egy-egy helyzetet, megérteni és reagálni a dolgokra, ezeket a tapasztalásokat és tudásokat pedig később könnyebben tudják majd átültetni az emberi kapcsolataikba.

Milyen, gyerekekkel történő állatasszisztált terápiás lehetőségeket ismerünk?

Első körben nem kell semmi elrugaszkodott ötletre gondolni, ugyanis az osztályterembe bevitt állatok serkentik a tanulási folyamatokat, jó hatásuk van a teremben uralkodó hangulatra. Az állat megérintése, simogatása nyugtató hatású, oldja a stresszt, a feszültséget. Hátrányos családi háttérrel rendelkező gyerekek gyöngédséget, törődést tanulnak, ez később jó hatással lesz az interperszonális kapcsolataikra. Állatasszisztált terápiában sok vesztibuláris ingerlést kap a gyermek, így az idegrendszeri fejlődést is pozitívan befolyásolja, a kognitív képességekre is fejlesztő hatással van.

Az állatok az interaktív képességeket is tudják fejleszteni, ugyanis a gyerekeknek születésüktől vannak olyan képességeik, amelyek lehetővé teszik, hogy interakcióba lépjenek másokkal és a környezetükkel, ezt a fajta viselkedést kulcsingerek aktiválják. A kutyáknak is vannak ilyen kulcsingereik, amelyek stimulálni tudják a gyermekek interaktív képességeit. A kutyával való érintkezés során a gyermek olyan szociális interakciókat tanulhat meg, amelyet a társakkal való érintkezés során is gyakorolhat. Egy gyermek számára könnyebb lehet először egy állattal bizalmi kapcsolatot kialakítani, mert ebből a kötődésből nagyon sokat lehet tanulni. Itt is bátran lehet hibázni, rosszul csinálni dolgokat, mert az állat mindig ad lehetőséget a korrigálásra, ki lehet őket engesztelni, és újra lehet hozzájuk kapcsolódni, később pedig ezek a tapasztalások könnyen átültethetők lesznek az ember-ember kapcsolatokba.

Könnyen megeshet, hogy terápiában, például pszichológus és gyermek között nem könnyen alakul ki a bizalmi kapcsolat, ilyenkor is segítségül lehet hívni a kutyákat. Szorongó gyermekkel beszélgetést lehet kezdeményezni az ott lévő állatról, aki ekkorra már jó eséllyel nyitott a gyerkőc felé és kapcsolatba lépett vele. Vagyis először a gyermek az állattal lép interakcióba, mert az nem támaszt elvárásokat, követelményeket, nincsenek előítéletei. Az is könnyen elképzelhető, hogy a gyermek először az állattal fog a traumás élményeiről beszélni. Ha a gyermek már bízik az állatban, akkor jöhet a képbe a terapeuta, akinek már egy fokkal könnyebb lesz a helyzete. „Az állat hídszerepet tölt be a felnőtt és a gyerek között, az állat iránti bizalom és pozitív attitűd áttevődik a pszichológusra.” (Babos Edit) Az állat a terápia témájaként is szolgálhat, hiszen valamivel könnyebb az állattal való kapcsolatról áttérni a családi viszonyokra.

Az állathoz való kötődés, a vele kialakított pozitív kapcsolat növeli a gyermek önértékelését, kompetenciaérzését. Ezen hatás leginkább a lovasterápiában és a kutyaterápiában mutatkozik meg. Előbbi azért, mert a lovaglás egy nagyon komoly tanulási folyamat, hihetetlen koncentráció és odafigyelést igényel, utóbbi pedig azért, mert az énhatékonyság érzését kelti a gyermekben az, hogy a kutya a parancsszavakra engedelmeskedik.

Az állatasszisztált terápia serkentheti az önkifejezést a nyíltabb érzelmi kommunikációt: például „a delfinek spontán viselkedéses megnyilvánulásokat stimulálnak autista gyerekeknél”, de ugyanígy serkentik ezt a fajta viselkedést más állatok is. (Babos, 2013)

Kitekintés az európai helyzetre

Meglehetősen nehezített az állatasszisztált terápia elterjedése, hiszen ezzel a tevékenységgel kapcsolatban nem alakult ki egységes tudományos álláspont. Az vitathatatlan, hogy a téma iránt nagyfokú érdeklődés van a szociális és egészségügyi területeken, hiszen ezen területeket tanuló hallgatóknak lehetőségük van megismerkedni az állatokkal való segítő együttműködést. Gyakran előfordul, hogy a beteg, páciens maga kéri, hogy olyan ellátáshoz szeretne jutni, amiben segítő állat is közreműködik. Ebben az esetben az őt ellátó szakember kompetenciája és tudása birtokában dönthet arról, hogy a kliens alkalmas-e erre az ellátásra.

Angliában az állatasszisztált terápia nem az elismert terápiák közé tartozik. A helyzeten segíthetne, ha több kutatás valósulna meg, amely bizonyítani tudná az állatokat bevonó terápia jótékony hatásait. (Győrfi, 2017)

Németországban az állatasszisztált intervenció néhány éve nagyobb figyelmet kap, de a tudományos alapokra helyezett érvelés helyett a szenzáció kerül a fókuszba, így a terápia médiamegjelenése nem problémamentes. Ennek következményeként az állatasszisztált intervenciók nem jutnak hozzá a szükséges elismeréshez és támogatáshoz sem a nyilvánosság, sem a jogi-intézményi oldalról. „Az állatok terápiás. pedagógiai célú bevetéséhez jól megalapozott koncepcióra, célorientáltságra és speciálisan képzett szakemberekre van szükség, a szakirodalomban pedig precíz fogalomhasználatra.” A 20. század vége óta több országban is alakultak szervezetek, egyesületek, amelyek az „ember-állat-kapcsolattal” foglalkoznak, például vannak ilyen kezdeményezések az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Ausztriában. Németországban egyelőre a lovas terápia nagyobb népszerűségnek örvend, mint a többi állattal való együttműködés, de a kutyaasszisztált terápia és elterjedőben van. A kutya simogatása és megérintése új impulzusokat ad a gyereknek, valamint ez a tevékenység megnyugtatóan hat mind az állatra, mind a gyerekre. Autista gyerekeknek az emberekkel való kapcsolódás túl sok inger egyidejű befogadását követeli meg, amelyet nem biztos ó, hogy be tudnak fogadni, így nyugtalanító, feszítő érzés alakulhat ki bennük. Nekik sokat segíthet, ha először az állat nyújtotta kevesebb ingert kell megtanulnia befogadni és feldolgoznia. (Maróthy, 2017)

Összességében elmondható, hogy az állatasszisztált terápia minden előnyös, pozitív hatásával kitűnő hatással van a gyermekek fizikai és lelki egészségére egyaránt. Ahhoz, hogy ez egy bevett és elfogadott módszer legyen, sokat kell még tennünk, de az egyértelmű pozitív irányú fejlődések a gyerekek életében erre egyértelmű bizonyítékok.

Felhasznált források:

Babos E. (2013). Állatasszisztált terápia. Módszertani előtanulmány óvodáskorú gyerekek kutyával történő fejlesztésére. Alkalmazott pszichológia. 2013, 13(3): 59-81.

Győrfi G. (2017). Angliai körkép az állatasszisztált ellátásokról. Gyermeknevelés. 2017(2), 66-68.

Maróthy J. (2017). Állatasszisztált intervenciók Németországban. Gyermeknevelés. 2017(2), 69-72.