Egy páratlan könyv a szabadságról – Április 23. a könyvek világnapja
Április 23. a könyvek világnapja. Az olvasáskedvelők tudják, hogy rengeteg olyan alkotás létezik a világon, melyről érdemes lenne szót ejteni mondanivalója, csavaros története, hangulata vagy témája miatt. Azt is bátran elmondhatjuk a könyvekkel kapcsolatban, hogy nincs olyan, hogy egy könyv jó, vagy rossz – hiszen minden ember egy kicsit másféle szemszögből vizsgálja ugyanazt az írást, így megesik, hogy ami számunkra nem az igazi, az másnak élete legkedvesebb alkotása.
Van egy könyv azonban, ami lépten-nyomon utolér engem, valahogy mindig megtalál a közösségi médián keresztül, az egyetemi szemináriumokon át, a baráti társaságomig. Rengeteg helyen találkoztam már vele, s akik olvasták, azt mondják: páratlan alkotás. Úgy döntöttem tehát, hogy megnézem miről is szól ez a könyv, s erre az utazásra a Bárczium olvasóközönségét is magammal viszem.
A könyv írója 1927-ben született Kassán, zsidó származású családba. Tizenéves korában épp olyan volt, mint a többi fiatal: ízlelte az életet, balett órákat vett, a gimnasztika sportágába is belekóstolt, olyannyira, hogy az olimpiai csapat tagjaként ismerhették. Azonban amikor 1942-ben Magyarországon zsidóellenes törvényeket vezettek be, a boldog élet egyszer csak szertefoszlott: már nem sportolhatott többé származása miatt, s hamarosan a kassai gettóba kényszerült. Ez a hölgy nem más, mint Edith Eva Eger, akinek a neve ismerősen csenghet egyesek számára.
Végigélte a Holokauszt borzalmait: egy hónapig élt együtt 12000 másik sorstársával egy ütött-kopott téglagyárban, majd a hírhedt auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták őt családjával és jegyesével, akiket Joseph Mengele, a tábor orvosa küldött halálba.
Edith és testvérei túlélték a háború borzalmait, de azt, ami ott történt velük, az írónő nem tudta feldolgozni. Feleségül ment egy férfihez, aki szintén holokauszt-túlélő volt, gyermeket szült, élte tovább az életét – de az emlékek, amik oly fájdalmasan égtek a lelkében, nem csillapodtak.
Később családjával az Amerikai Egyesült Államokba költöztek. Itt találkozott egy pszichiáterrel, aki átsegítette őt a traumákon, amik a háború idején történtek. Ennek hatására történt, hogy ez a bátor hölgy elhatározta: pszichológus lesz. Ötvenes éveiben szerezte a diplomáját, s ma már olyan embereknek segít, akik nehezen küzdenek meg az őket ért traumákkal. Egy ismerőse bátorítására írta meg A döntés című könyvét, melyben a Holokauszt évei alatt történt szörnyűségekről mesél az olvasóknak.
A döntés azért született, hogy segítsen (az író szavaival élve) az olvasóknak megismerni, hogyan szökhetnek meg a traumáik, saját koncentrációs táboruk elől.
„Nagyon hálás vagyok, amiért napvilágot láthatott ez a regény, hogy az írónő nem tartotta magában a gondolatait és életének történetét.”
– írja egy olvasó. Ahogy Edith Eva Eger mesél a gyermekkoráról, az őt ért szörnyűségekről és az azt követő évekről, majd a klienseiről, szépen lassan azt érezzük, hogy mi is részesei vagyunk ennek az írásnak. Mert bizony magunkra ismerünk egy-egy történetben, s az olvasottak arra késztetnek bennünket, hogy álljunk meg, és elmélkedjünk el rajtuk.
A Holokauszt egy nagyon mély, nagyon szomorú és meghatározó téma. Sokszor fordult már meg a fejemben, hogy vajon hogyan képes valaki mindezt maga mögött hagyni – az emlékeket, amiben elveszti a szeretteit, emberek tucatjait látja szenvedni és meghalni, miközben ő maga is végletekig el van fáradva. Edith Eva Eger könyvében pontosan erre adja meg a választ: mesél arról az útról, amely elvezet ezeknek a szörnyű traumáknak a feldolgozásáig.
A könyv abban leli különlegességét, hogy bár egyfelől egy megrázó, de mégis inspiráló élettörténetet mutat be, másrészről viszont egy útmutatóként szolgál az olvasó számára. Útmutató a gyógyuláshoz, a traumák feldolgozásához, s nem utolsó sorban annak felismeréséhez, hogy a döntés a mi kezünkben van.
Mindannyian éltünk már át nehéz pillanatokat, s mindannyian hordozunk magunkban olyan emlékképeket, amit nyomasztanak minket. Az írónő könyve azt a célt szolgálja, hogy megmutassa: miképpen szabadulhatunk meg ezektől a terhektől, miképpen szabadulhatunk meg a saját Auschwitzunktól. Hiszen ahogy Edith Eva Eger is mondja:
„És te is itt vagy! Itt vagy! A szent jelenben. Nem tudlak meggyógyítani téged – mint ahogy senki mást sem –, de ünnepelhetem a döntésedet, hogy lebontod a tudatodban lévő börtönt, tégláról téglára. Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most.
Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel.”
Források:
https://moly.hu/system/covers/big/covers_655854.jpg?1612280344
https://moly.hu/konyvek/edith-eva-eger-a-dontes
https://moly.hu/ertekelesek/4771357
https://hu.wikipedia.org/wiki/Edith_Eger
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/konyvek-papir-fedett-oldalak-45717/
https://pszichoforyou.hu/wp-content/uploads/2020/12/edith_eva_eger.jpg
Az idézet Edith Eva Eger A döntés c. könyvéből származik.
