Bárczin innen és túl: gyógypedagógia ELTE-szerte
December 14-én került megrendezésre természetesen online az a konferencia, melynek keretében az Új Nemzeti Kiválósági Program 2019/2020-as ELTE-s ösztöndíjasai számolhattak be kutatási eredményeikről. A konferencia a Teams-en zajlott, itt hangzottak el a szervezői köszöntők, majd pedig témák szerinti szekciókra osztva párhuzamosan az előadások. Az érdeklődők szerencséjére ezek az összefoglalók a ma délelőtti esemény után is megtekinthetőek: ezen az oldalon megtalálhatóak az egyes témákhoz tartozó YouTube csatornák, melyen keresztül elérhetővé válnak az egyenként 8-15 perces bemutatók.
Gyöngyszemek gyógypedeseknek
A kutatások anyagaiban elmerülve örömmel fedeztem fel, hogy számos gyógypedagógiai szempontból releváns munka zajlott az előző tanévben az egyetemünkön az ÚNKP keretében. Nem túl meglepő módon a pszichológia-szekció szolgáltatta a legtöbb ilyen kincset, de más diszciplínában is fellelhetőek voltak. Az alábbiakban ízelítővel szolgálok a gyógypedagógiai relevanciájú kutatások ismertetőiből, remélve, hogy kedvet kaptok ti is az egyes témákban való elmerülésre. Mindenképp érdemes, hiszen végtelenül motiváló látni, hogy nem csak a mi karunkon dolgoznak azon, hogy a gyógypedagógiai munka, a fogyatékossággal élő személyek, vagy más sérülékeny kisebbségi csoport élete könnyebb legyen. Biztonságérzetet és reményt adnak ezek a tudományos produktumok, amik bizonyítják, hogy nem vagyunk egyedül ebben a munkában.
Kassai Réka óvodások körében vizsgálta a szocioökonómiai helyzet és a végrehajtóműködések közötti kapcsolat szempontjából a gyermekkori stresszt, rámutatva arra, hogy a rosszabb anyagi-szociális helyzetben lévő családok gyermekei esetében különösen nagy hangsúlyt kell kapnia a direkt stresszcsökkentésre irányuló módszereknek. Mivel a végrehajtó funkciók fontos szerepet kapnak a későbbi tanulási folyamatokban, ezért kiemelten fontos az erre való odafigyelés, a megelőzés, az alacsony szocioökonómiai státuszú gyermekek esélyegyenlőségének biztosítása érdekében. Tanakos és pszichopedagógus-jelölteknek különösen érdekes lehet ez az anyag, illetve segítheti az adott életkori csoporttal kapcsolatos tudatosság alakítását!
Horváth Lili Olga vizsgálatán keresztül a serdülőkori nem szuicidális önsértés, pszichopatológia és életesemények összefüggéseit vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy az ilyen jellegű problémák prevalenciájára vonatkozó korábbi hazai vizsgálatok a szakiskolás populáció figyelmen kívül hagyásával megtévesztően alacsony értéket mértek. Jelen kutatás alapján hangsúlyosabbak a mentális egészséggel kapcsolatban felmerülő nehézségek a magyar serdülők körében, így a vizsgálat egyéb eredményei alapján kidolgozásra került egy középiskolásokat célzó program ebben a témában. Ezt az előadást kifejezetten a pszichoped szakirányos hallgatótársaimnak tudom ajánlani a hasznos programismertető, és a speciális szükségletű fiatalokat érintő kérdésekben, módszerekben való elmélyülés lehetősége miatt.
Guttengeber Anna az autizmus spektrum zavarban érintett személyek térközszabályozással kapcsolatos jellemzőit vizsgálta egy többnyire magasan funkcionáló nagykorú érintettekből álló mintán. A kutatás egyik jelentős eredménye a térközszabályozásra vonatkozó vizsgálódás módszertanának továbbgondolása, egy alaposabb vizsgálatra lehetőséget adó új dizájn kialakítása által. Az előadás egyértelműen auti-szakirányos csemege, de mindenki számára érdekes lehet ennek a nonverbális kommunikációs módnak az életkor mentén való mélyebb megismerése.
Autizmus szakirányosok ebben a szakaszban rögtön ismerős nevekkel találkozhatnak: Dr. Stefanik Krisztina témavezetésével Németh Vivien bemutatója tekinthető meg az autizmussal élő felnőttek ellátásának szülői perspektívából történő vizsgálatáról. Ez egy nagyobb kutatáson, az MTA-ELTE Autizmus Szakmódszertani Kutatócsoport 2016 óta zajló nagymintás kutatásán belül megvalósított kislétszámú interjúfelvétel és adatelemzés volt, melyből kiderült, hogy az autizmusban értintett nagykorú személyek ellátása hazánkban nem feltétlenül biztosított, valamint az is elemezve lett, hogy a szülők ebben a jelenségben milyen pozitív és negatív tényezőket érzékelhetnek. Azt gondolom, hogy emberi nézőpontja miatt, és a szakmánkban általában hangsúlyos szülőkkel való együttműködés megvalóstására való törekvésből adódóan ez az előadás mindenki számára tanulságos lehet.
Gulya Nikoletta előadása a fogyatékosság többségi általános iskolai olvasmányokban azonosítható reprezentációit vizsgáló kutatásáról szólt. Bemutatta, hogy egyfelől alulreprezentáltak a kisebbségi csoporthoz tartozó karakterek az iskolai olvasmányokban, mely által a többségi tanulók csoportdominancia-érzése erősödik, és azt a benyomást kelti, hogy mások nem is igazán számtanak. Normaorientált attitűdöt alakítanak ki az egyoldalú olvasmányélmények, amik gátolják az elfogadó szemlélet kialakulását a gyermekekben. Másfelől, amikor meg is jelenik fogyatékossággal élő szereplő az olvasókönyvekben, vagy később az irodalomórák során feldolgozott művekben, az nagyrészt negatív sztereotípia társítása mellett történik: a legtöbb esetben vagy’gonosz’ az adott szereplő, ami a fogyatékossággal élőktől való idegenkedést erősíti; vagy pedig erőszak áldozata, ami egy alsóbbrendű, szükségtelen csoport reprezentációját alakítja ki olvasói fejében, nem is beszélve arról, hogyan hat ez egy esetleg valamilyen fogyatékosságban érintett tanuló énképére. A kutatás alapján javaslat született a közoktatásba bekerülő olvasmányok ilyen szempontú felülvizsgálatára. A jelenlegi olvasmányanyagból oktató tanároknak pedig tanácsos lenne inkluzív műveket is bevinni az órákra, és a sztereotíp fogyatékosság-ábrázolás kritikus szemléletére tanítani diákjaikat. Az inkluzív olvasmányok tananyagba iktatása fontos lépés lehet a fogyatékossággal élő személyek sikeres társadalmi inklúziója felé.
‘Állam- és jogtudomány 2. szekció’
Dr. Bedő Renáta vizsgálta kutatásában a fogyatékosság jogi szabályozásban való megjelenését. Előadása remek összefoglaló lehet minden gyógypedes számára, hiszen a fogyatékossággal kapcsolatos modellektől kezdve végigtárgyalja a szemléletbeli változások nemzetközi dokumentumokra való hatásait. Ezután azt is megmutatja, hogy az egyes deklarációk milyen rendelkezésekhez vezettek az Európai Unióban, és végül pedig Magyarországon. A hazai törvénykezésre, a vonatkozó rendeletekre kerül a legnagyobb hangsúly, a részletekben elmerülve az is jól látszik, hogy a bár a törvénykezés szövegeinek frissítése által igyekezett követni a modellváltásokat, tartalmában és lényegében sokszor változatlan marad. Kétségtelen, hogy a magyar jogszabályi rendszer sokat fejlődött a fogyatékosságal élő személyekre vonatkozó rendelkezések tekintetében, de a funkcionális jogalkotáshoz minden esetben a kapcsolódó kérdések komplex szemléletére lenne szükség.
