Bárczi arcai, Kultúra

Különdíjas bárczis tehetség – interjú a MentorFactorról

Laczkó Evelin Vivien amellett, hogy első évét végzi a Bárczin, zenei és sport színtéren is eredményesen teljesít. Válogatott biatlon és targetfutás sportágakban, nemzetközi versenyeken is kiemelkedő helyezéseket ér el. Nemrég a MentorFactor tehetségkutató különdíját nyerte el Pécsett, ahol zenei tehetségét értékelte a szakmai zsűri. Vele beszélgettem edzések, tanulás és zenélés között.

Mióta része az életednek a zene?

-12 évig klasszikus gitároztam, nekem ez mindig részem volt az életem során.

Miért jelentkeztél a versenyre? Hogyan zajlott a jelentkezés?

-Nekem már ezelőtt voltak feltöltött feldolgozásaim az interneten, úgyhogy kitöltöttem az online jelentkezési lapot, egy kedvencemet feltöltöttem, és ez alapján volt egy zsűrizés. Ezt követően  a tíz legjobb produkció került be a döntőbe. Nem tudom, hogy hány versenyző jelentkezett pontosan, de akik ott voltak a színpadon és énekeltek, ők tényleg hidegrázós, nagyon tehetséges előadók voltak.

Mesélj picit a versenyről!

– A verseny egy nagyon profi szakmai életérzés volt. Ezelőtt nem találkoztam ilyennel, nem voltam korábban hasonló versenyeken, de olyan felkészültség volt például a szervezők által, hogy már magát az utazást is közösen, együtt megoldották. Találkoztunk szombaton, mindenkinek biztosítottak szállást és étkezést Pécsett, teljes ellátásban részesültünk. A menetrendeket elkészítették, előre elküldték nekünk, ezeket tudták tartani is. Ez szerintem fantasztikus volt a szervezők részéről, én még nem találkoztam ilyen hatékony munkával. Az előadás előtti felkészülések is úgy zajlottak, hogy volt egy főpróbán már a rendezvényteremben voltunk. Amellett, hogy a fényeket beállították, mindenkinek annyi időt hagytak próbálni, amennyire csak szüksége volt. Többször is elénekelhettük a dalt különböző beállásokban; itt is mindenki olyan szinten odatette magát, hogy olyan érzés volt, mintha egy belépős, teltházas koncertre készülnénk… Nekem ez már tényleg egy olyan másfajta élmény volt, amiben eddig nem volt részem. A versenyen egyedül én énekeltem magyar dalt. Ez nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, mert a közönség 75 százalékát külföldi hallgatók tették ki. Rajtam kívül még egy magyar lány vett részt a versenyen. Voltak itt tanuló diákok Brazíliából, volt aki a Debreceni Egyetemről, aki a BME-ről jött, úgyhogy nagyon-nagyon szerteágazó volt a résztvevők palettája.

Mit adtál elő? Miért ezt a dalt választottad?

Lábas Viki, Járai Márk, Szepesi Mátyás és a Random Trip formációnak a Hajolj közel című számát adtam elő gitárkísérettel. Mindenféleképpen magyar dalt szerettem volna énekelni. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan lesznek, akiknek nem magyar az anyanyelvük. Én nagyon szeretem a magyar zenéket is, mostanában egyre többet hallgatok. Nem tudom, ez valahogy nem is volt kérdés számomra, fel sem merült, hogy ne magyar dalt énekeljek a versenyen.

Milyen érzés volt, amikor kimondták a nevedet a különdíj kihirdetésénél?

– Ott volt bennem a versenyszellem, de persze tudtam, hogy ez más, itt nem az fog nyerni, aki leghamarabb ér át a célvonalon, hanem teljesen más szakmai szempontok alapján döntenek. Úgy éreztem, hogy azért jöttem, hogy megmutathassam, mit tudok… És ha ki tudom magamból mindazt adni, ami bennem van, akkor csalódás nem fog érni, bármi legyen is a végeredmény – ha jó, ha nem. Az előadásom alatt is minden flottul ment, tartottam tőle, hogy elizgulom, vagy belerontok, mert nem sok időm volt megtanulni a dalt, de szerencsére ez nem történt meg. A különdíj egyszerűen csak hab volt a tortán. Egyébként nagy meglepetés volt, mert felkonferálták a harmadikat, második helyet és az elsőt, majd mondták, hogy még különdíjban is fog részesülni egy versenyző. Nagyon reménykedtem, és tényleg örültem, hogy díjazott lettem, nem számítottam erre. Úgy tudtam, hogy az ezelőtti években nem volt erre példa különdíj kihirdetésére.

Mit nyertél a különdíj által?

 – Janicsák Veca testvérének van itt, Budapesten egy kávézója, ahol ő szervez koncerteket. Én a különdíj által egy egyéni önálló produkciót, koncertet adhatok majd ott. Ennek az időpontját még sajnos nem tudom.

Mi volt az a pillanat, élmény, ami nagyon meghatározó számodra?

– Az egyik zsűritag Csorba Lóránt volt, aki a Lóci Játszik zenekar frontembere, tudtam vele pár szót beszélgetni, csináltunk egy közös képet, és abban maradtunk, hogy majd egy pár feldolgozást készítek az ő számaikból is. A zsűritagok között volt Janicsák Veca és Király Linda is. Számomra nagyon-nagyon jó érzés volt, hogy kaptam tőlük egyfajta szakmai véleményt. Mindenki annyira közvetlen és aranyos volt, hogy a verseny maga, az egész élmény így marad meg. Jó csapat alakult ki a versenyzők között is, ha találkozunk, mindig váltunk egymással egy-két szót. Szerintem minden zenésznek, vagy akár nem zenésznek, hogyha találkozik egy olyan személlyel, akit szeret hallgatni, vagy akire felnéz szakmailag, nagyon jól esnek a visszajelzések.

További sok sikert, Vivien, mind a sport, zene és tanulmányaid terén!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük