Kultúra

Tánccal egy elfogadóbb világért – interjú az ArtMenők program egyik résztvevőjével

Kép forrása: https://artman.hu/kreativitas-erzekenyites-onismeret-artmenok-tanoda-program/

„Közös ALKOTÓI TÉR létrehozása – a TÁNC és a terápia eszközeivel – ÉRTÉKEINK és sérüléseink mentén – az ELFOGADÓBB társadalomért.” (Forrás: https://artman.hu/magunkrol/)

Az ArtMan Egyesület egy olyan lehetőséget biztosít mind a fogyatékossággal élő személyek, mind más személyek számára, ahol korlátok nélkül táncolhatnak, fejezhetik ki önmagukat. Tagjaik közé tartozik látássérült, mozgáskorlátozott, autizmussal élő személy is, velük együtt alkotnak mozgásos csoportvezetők és terapeuták. Tevékenységeik alapján több csoport is működik, egyik ilyen csoportjuk az ArtMenők. Az ArtMenők Művészeti Program egy inkluzív program, ahol fogyatékossággal élő és ép fiatalok közösen végezhetik a művészeti tevékenységet. A cikkben a program egyik résztvevőjével, Sudár Henivel beszélgettem.

Mesélj picit magadról!

23 éves vagyok és Budapesten élek már egy ideje. Jelenleg gyógypedagógiát hallgatok az ELTE-n. Emellett táncos vagyok, és táncot oktatok felnőtteknek. Nekem az ArtMan az a hely, ami ötvözi a két szenvedélyemet, a gyógypedagógiát és a táncot. Én az egyesület egyik alprogramjában veszek részt már évek óta, így az ArtMant csak előadásokról ismerem, az ArtMenőket viszont testközelből. Szeptember óta asszisztensi státuszt töltök be náluk.

Mióta foglalkozol tánccal az egyesületben?

Az egyesülethez 2020 elején csatlakoztam, amikor elkezdődött az ArtMenők program. Kopeczny Katának írtam, hogy szeretnék részt venni, és szerencsére belefértem a keretbe. Azóta túl vagyunk egy karanténon, ahol online táncoltunk a csapattal, majd ismét teremben, majd párszor színházban, ArtMan esten. Eközben folyamatosan cserélődtek a tagok, és sok új érdekes emberrel találkoztam. Szerencsére sokan itt vagyunk még mindig a kezdetektől. Megkapó a légkör.

Mit ad neked az, hogy itt táncolsz?

Nagyon sok mindent. Legfőképpen egy befogadó közösséget ad, ahol mindenki egy közös cél érdekében van jelen és táncol. Másrészt kihívások elé állít, sokszor határokat feszeget. Ezek a kihívások abszolút pozitívak. A tánc, amit a hétköznapokban csinálok, teljesen más zenére és más elemekkel dolgozik, így nekem ez a másféle szabad mozgás, valamint a testi érintések újak, komfort zónán kívüliek és fejlesztőek a másik stílusomban is.

Hogyan kell elképzelni egy próbát nálatok?

A csoportvezetők a próbát egy bejelentkező körrel kezdik. Mindenki egy mozgással, szóval, hanggal megérkezik a térbe. Utána elkezdünk mozogni a megadott instrukciók alapján. Mindig van egy fő téma vagy minőség, amivel foglalkozunk az alkalmak során, ezt a csoportvezetők állítják össze. Utána egyéni-páros feladatok vannak, amikben elmerülünk. A végén pedig „rendezni” szoktunk és lezárni.

Milyen előadásokban láthatunk téged?

Eddig az Átváltozás című darabban voltam jelen, amit Jobbágy Bernadett és Mészöly Andrea rendezett. A Radnóti Színház Tesla laborjában, majd a Trafóban és a Marczibányi Téri Művelődési Házban adtuk elő. Előadásokon kívül leginkább freestyle párbajokon vagyok látható Budapesten és néha külföldön.

Miért tartod fontosnak, hogy ilyen egyesületek lehetőséget adjanak mindenkinek a táncolásra?

Mindenkinek igénye van arra, hogy egy közösség tagja legyen, valamint tudjon önkifejezni. Sokszor nehezített a táncos közösségekbe való belépés, hiszen ezeknél a táncra, mint mozgásra gondolnak, és aki mozgásában korlátozott, az nehezen talál olyan helyet, ahol a táncot nemcsak mozgásként definiálják, hanem holisztikusan tekintenek rá. Mind a táncnak, mind a zenének terápiás hatása van, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy ezt a művészetet űzze.

Az egyesület programjai, előadásai közül melyik számodra a legkedvesebb?

Nagyon szeretem az ArtMan esteket, már többön is voltam. Tudom, hogy tartottak szemléletformáló tréningeket, valamint kisebb projekteket, előadásokat. Most is van egy újonnan induló programjuk, a Közelítő, ami egy részvételi színház. Ez a program a Radnóti Miklós Színházzal karöltve valósul majd meg, és keresnek fogyatékossággal élő és ép résztvevőket is!

Mi a legkedvesebb emléked, ami ide kötődik?

Legkedvesebbnek talán azt mondanám, amikor a teltházas Trafó előadás előtt egy spontán körbe álltunk a színpadon és elkezdtünk mozogni, hangosan kiabálni és egymást buzdítani. Felemelő és szívmelengető pillanat volt.

Az egyesület programjairól, munkásságáról bővebben olvashattok az oldalukon: https://artman.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük