Fogyatékosság és a költészet
“A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik.” – (Böszörményi Gyula)
Lírai úton tanulni az egyik legszebb módja a pedagógiának. Számos szakember művészetekhez nyúl vissza, hogy fejlessze pácienseit. Verseken, mondókákon, szépirodalmi műveken keresztül foglalkoznak az edukációval a logopédusok, hallássérültek-, tanulásban akadályozottak-, értelmileg akadályozottak pedagógiájával foglalkozó specialisták. A költészet egy olyan „jolly joker” lehet a fogyatékosság területén, amely mindenki számára alkalmazható.
Ha verseket olvas az ember, akkor belemélyül egy másfajta világba, ami kizökkenti a mindennapokból. Lírai alkotásokat használni számos előnnyel jár: felszabadulnak az olvasó energiái, érzelmei, ezáltal a szokatlan intenzitáshoz nincs hozzászokva az agy, így felfrissül a véráramlás, ami új oxigén sejtcseréket tesz lehetővé. Mindezek alapján fejlődik a memória, a kreativitás és az érzelmi kifejezettség is.
Egy fogyatékossággal élő személy számára is ugyanolyan hasznos célokkal lehet versek alapján fejlesztő feladatokat összeállítani. Fejleszti az olvasás- és íráskészséget, valamint logopédiai foglalkozáson a beszéd- és nyelvi készséget, ami a memóriára támaszkodik. Kisgyermekeknél akár dalok, mondókák és rövidebb versek megtanulása is hasznos lehet.
A költészet manapság sztereotip gondolatként jelenik meg a köztudatban: „halott”; miszerint senki nem olvas már verseket, vagy ha mégis, azt is az interneten keresztül teszik. Sokat hallani, hogy az irodalom lírai területe már csak idősebb korosztályokat mozgat meg, ám a költészet elragadhatja bárki figyelmét, ha időt szán a szépség megismerésére. Számtalan kortárs költőnk versei megtalálhatóak már, illetve a könyvekben sem kell ragaszkodni a 18. századi klasszicista költészethez. Mindenki számára teret ad ez a terület, csupán rá kell szánni az időt, hogy megmozgassa a fantáziánkat.
„Olvass, és a világ hűséges kiskutya módjára hever a lábad elé, vagy told félre a könyveket, ám akkor soha nem érted meg, miért vicsorog rád.” – Böszörményi Gyula
Böszörményi Gyula (írói álnevén Robin Mash) napjaink fogyatékossággal élő költője. A Gergő-sorozat írója, aki műveiben megjeleníti a különböző népmesei, mitológiai elemeket. A művészt kétéves korában izomsorvadásos betegség támadta meg, ennek következtében mozgássérült személy lett. Az irodalomhoz fordult belső béke gyanánt, amellyel tökéletesen megtalálták egymást. Művei számos helyen jelennek meg, amit mindenki figyelmébe ajánlok. Rendelkezik önálló kötetekkel, novellákkal, glosszákkal, illetve vannak televíziós, rádiós és színpadi munkái is.
„Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság – ezek mind nemes dolgok, kellenek a létfenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni.” – mondta a Holt költők társaságában a Robin Williams által játszott tanár a diákjainak.
Szavaival intek mindenkit arra, hogy kapaszkodjon a költészet menedékébe, és találja meg a saját világát benne! Valamint pedagógia célból adjon lehetőséget arra, hogy fejlődés útján találja meg egymást a líra és az emberi lény különleges barátsága.
A főkép forrása itt érhető el.
