Kultúra

A tudomány és különböző világnézetek kapcsolata

Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy a terjedelem korlátozottságára tekintettel, ennek a cikknek a célja egy felületes áttekintése a témának, mintsem mély analízis és konkrét válaszok megnevezése a témakörben felmerülő minden kérdésre. 

Van-e egyáltalán értelme beszélni erről a témáról?

Az európai poszt-keresztény kultúránkban egyre elterjedtebb az a nézet, miszerint az anyagi világon kívül nem létezik semmi. Richard Dawkins, etológus és evolucionista biológus, aki korunk egyik kiemelt képviselője az úgynevezett „új ateizmus” mozgalomnak, így nyilatkozott egy tévéműsorban: „Az univerzum semmi más, mint mozgásban lévő atomok halmaza, az emberi lények egyszerűen gépek, amelyek terjesztik a DNS-t, a DNS terjedése pedig önfenntartó folyamat. Ez minden élő objektum egyetlen oka arra, hogy éljen”. Dawkins egyébként az úgynevezett naturalizmus, azon belül is a redukcionista irányvonalat képviseli a világnézetek közül. Míg Max Planck, Nobel-díjas fizikus egészen odáig megy, hogy kijelentse: „A vallás és a tudomány állandóan vállvetve küzd a kételkedés (szkepticizmus) és a vaskalaposság (dogmatizmus), az istentelenség (ateizmus) és a babona ellen, és a mottó, amely örökre jelzi ennek a küzdelemnek az irányát: Oda, Istenhez!” Thomas Henry Huxley, biológus, becenevén „Darwin bulldogja” azt mondta, hogy „Senkitől se követeljük meg, hogy olyan dolgokban higgyen, amit nem lehet bebizonyítani, és ne hangoztassunk érthetetlen, a lehetséges tudás határain kívül eső állításokat.” Enrico Cantroe, fizikus és filózofus szerint „a tudomány képessé teszi a gondolkodó embert arra, hogy felfogja: a természet jelentősége valahogyan több, mint maga a természet.” Mint láthatjuk, 4 neves képviselője és művelője a tudománynak egész más hozzáállást tanúsít az anyag, a spiritualitás és a tudomány témaköréhez. Azonban 4 ember véleménye még nem kellő indok arra, hogy valóban megalapozott legyen az a feltételezés, miszerint ez a kérdés korántsem zárult le. Forduljunk hát Edward Larsen és Larry Witham 1996-os kutatásához, amit a Nature folyóiratban közöltek. (Ez egyébként egy 1916-os kísérlet megismétlése volt, amely eredményeiben közel azonos volt.) A véletlenszerűen kiválasztott és megkérdezett tudósok 60%-a válaszolt a kérdésekre, hogy hisz-e egy imákra válaszoló Istenben. A válaszadók 39,3%-a mondott igent, 46,3%-a nemmel válaszolt, és 14,5%-uk agnosztikus volt. Természetesen, a statisztikákat sokféleképpen lehet értelmezni, és különböző következtetéseket lehet levonni belőle. (Pl. Többségben vannak az imákra válaszoló Isten létét tagadók, így nagyobb valószínűséggel az az igaz. / A 20. század felismerései sem vezettek oda, hogy az istenhitet megcáfolják, így az egy plauzibilis elmélet.) Ami azonban mindenki számára látható, hogy korántsem egyértelmű, eldöntött kérdés a tudósok között sem az, hogy létezik-e valamilyen transzcendens, vagy a materiális, anyagi világ valóban lefedi a valóság egészét. Ezért jogosan tarthatjuk azt, hogy van értelme az erről a témáról folyó párbeszédnek és gondolkodásnak.

A tudomány célja és eszköztára

Mint általában szokás, a tudomány esetében is több definíció létezik, amely meghatározni kívánja azt. Ami azonban szinte mindig jelen van a megfogalmazások között, az az, hogy a tudomány a megismerésről és megértésről szól. Az esetek többségében ez úgy néz ki, hogy megfigyel egy jelenséget, modellt alkot rá, bejósolja a kimenetelt, majd levonja az eredményekből a szükséges következtetéseket. Alapvető feltétele és feltételezése a tudománynak, hogy az Univerzum rendezett, kiszámítható és megfigyelhető. (Nem lenne értelme levonni következtetést, ha azt gondolnánk, hogy holnapra teljesen megváltozik egy jelenség természete, folyamata és végeredménye.) Szintén fontos eleme, hogy a tudomány magyaráz, ugyanakkor nem ruház fel értékkel és jelentéssel. Erre egy kissé leegyszerűsített példa a tortasütés. Különböző kémikusok, biológusok és fizikusok összeállva meg tudnák határozni a tortát vizsgálva, hogy milyen alkotókból áll, és milyen folyamaton keresztül lett elkészítve, azt azonban nem, hogy kinek/milyen alkalomból készült (jelentés), és hogy az illetőnek ízlett-e a torta vagy sem (értékítélet).

Milyen eszközökkel dolgozik a tudomány?

A legismertebb és leggyakrabban alkalmazott módszere az úgynevezett, oksági magyarázat. Pl.: Labdával eltalálom az ablakot, és az betörik. (A-ból következik a B jelenség. Megismételhető, megfigyelhető, kiszámítható.) Sokan úgy tekintenek a tudományra, mintha ez az egy útja lenne a megismerésnek. Azonban hamar belátható, hogy sok esetben nem ilyen egyszerű jelenséggel van dolgunk. Ilyenkor lép színre az abdukció, vagyis a legjobb magyarázatra való következtetés. Ez azt foglalja magában, amikor egy eseményt nem tudunk megismételni, vagy nincs konkrét megfigyelésünk róla, azonban különböző bizonyítékok alapján elméleteket állítunk fel, és azt fogadjuk el igaznak/valósnak, amelyik a legvalószínűbb, amelyik a legjobb magyarázatot kínálja. Ilyen például Darwin mikro-evolúciós megfigyeléséből való következtetés a makro-evolúcióra. (Mikro-evolúció; változás a komplexitás előírt határain belül, már létező organizmusok vagy struktúrák kvantitatív módosulása, például a Darwin által megfigyelt Galapagos-i pintyek változása. Makró-evolúció; nagyléptékű újítás, új organizmusok, struktúrák, testfelépítések, minőségileg új genetikai anyagok keletkezése, például többsejtű struktúrák kifejlődése az egysejtűekből.) Paul Wessen asztrofizikus és elméleti fizikus így nyilatkozott: „A nagy evolúciós újításokat nem igazán értjük. Eddig még egyet sem figyeltek meg, és fogalmunk sincs, hogy jelenleg van-e ilyen folyamatban. Egyik sem támasztható alá fosszilis leletekkel.” Mégis, jelenleg a makro-evolúció az egyik legplauzibilisebb elmélet, amely magyarázza az élővilág fejlődését, kialakulását. Erre azonban az említett abdukcióval lehet eljutni. Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy az úgynevezett „steril tudomány” itt már kihívásba ütközik, ugyanis minden ember (legyen az laikus vagy szakértő) következtetését befolyásolja a saját világnézete, értékrendszere és gondolkodásvilága.

Milyen világnézetek vannak jelen a tudományban?

Számos világnézet jelen van a tudományban, azonban három fő ideológia/hitrendszer az, ami jelentős képviselőkkel bír a társadalmunkban.

Az egyik a már említett naturalizmus. Alaptézise, hogy nem létezik bármiféle természetfeletti intelligencia/lény/erő. Néhány jellemző tézise; a tervezettség nélküli, véletlenből fakadó Univerzum és élet, a relatív erkölcs; az egészséges társadalom értéke, és az elme, mint az agy végterméke. A naturalizmus egyik altípusa a redukcionizmus, miszerint minden lefordítható a fizika nyelvére. (Francis Crick: „Örömei és bánatai, emlékei és ambíciói, személyes identitásának és szabad akaratának érzete valójában nem több, mint az idegsejtek és molekuláik óriási halmazának viselkedése.”) A naturalizmus kritikája, hogy alaptézise nem bizonyítható a tudomány eszközeivel, ugyanis a tudomány a materiális világ vizsgálatára hivatott. Így végsősoron alaptézise hiten alapszik. A redukcionizmus kritikája, hogy kissé önellentmondásos – ugyanaz a tézis, amellyel a személyes élményeket teszik semmissé, végül a racionalitást is leredukálja atomok halmazára, így ez a mondat/érv sem több, mint idegsejtek és molekulák viselkedésének a manifesztációja. A világnézet szélsőkig vitt képviselete gyakran összekapcsolódik nihilista vagy hedonista életvitellel.

A második gyakran képviselt nézet az agnoszticizmus, amely a görög „megismerhetetlen” szóból ered. Eszerint, a valóság végső dolgai (mint pl. Isten vagy istenségek) létezését nem tudjuk megismerni, és enélkül a tudás nélkül kell élnünk a világban. Kritikája, hogy nem tisztázott határok mentén különíti el a megismerhető és megismerhetetlen dolgokat. Így konzekvens használata teljes passzivitáshoz vezetne, amely akadályozná a tudomány előremenetelét. (Pl.: Ha leesik egy kő, nem feltételez mögé természeti törvényt, amit érdemes lenne megfigyelni.) De talán ennél is relevánsabb kritika, hogy a végső dolgok megismerése esetén nem alkalmazza a tudomány abdukciós módszerét, amelyet máshol egyébként előszeretettel használ.

A harmadik ideológia a (mono)teizmus, amelynek alaptézise, hogy létezik természetfeletti lény/erő/intelligencia, amely tudományos úton csak abdukcióval (úgynevezett „hit által”, amely indokolt meggyőződés – szemben a vakhittel), és csak részben ismerhető meg. Azonban a természetfeletti önmagát ismerteti meg a kinyilatkoztatásban. (Pl.: Korán, Biblia stb.) Kritikája, hogy több kinyilatkoztatásnak nevezett dokumentum is létezik, így felveti a kinyilatkoztatás megbízhatóságának és ellenőrizhetőségének kérdését. (A teizmus egyéb típusaira – mint a panteizmus vagy politeizmus – szándékosan nem térek ki, mivel lényegükből fakadóan nehezen összeegyeztethetőek a tudomány természetével, és nincs jelentős támogatottságuk a tudósok között.)

Világnézetek hatása és nyitott utak, kérdések

Ahogy azt már fentebb említettem, minden személy felfogását a valóságról befolyásolja a saját megközelítése, kultúrája és világnézete. Ebből fakad az, hogy a megismerhetőség határán elhelyezkedő jelenségek körül a mai napig számos vita folyik. Ilyen például az ősrobbanás vagy az evolúció kérdésköre. Mindkét említett jelenség kapcsán vannak evidens tényeink, azonban az értelmezésük már nagyrészt befolyásolt az értelmező személytől. (Pl.: Multiverzum, Szimulált-világ, Teremtés-történet, stb.) 

Úgy gondolom, hogy megalapozottan jelenthetjük ki, hogy a tudomány nem igazolja vagy cáfolja egyik világnézetet sem a fentiek közül oksági magyarázaton keresztül, mivel az nem tartozik hatáskörébe. Így az abdukció módszerével lehet állást foglalni, azonban nincs konszenzusos magyarázat a tudomány képviselői között. Mindegyik világnézetnek vannak előfeltételei, úgymond axiómái, amelyeket a tudomány nem képes vizsgálni. Ezek az előfeltevések bizalmat / hitet igényelnek, és személyes elköteleződést – bármely ideológiáról is beszélünk. Nyitott kérdés, hogy a tudomány melyik következtetésre ad leginkább okot a jelenlegi ismereteink szerint. Amennyiben a naturalizmusra, kihívást jelent, hogy mit kezdjünk az olyan kérdésekkel, amelyekre a tudomány nem találta meg a választ egyelőre. (Pl.: Mi az élet értelme? Miért jött létre a világ? Stb.) Amennyiben az agnoszticizmust támasztja alá leginkább; miképpen haladhat előre a tudomány a világnézet következetes alkalmazásával, és hol a határ a nem megismerhető és a megismerhető dolgok között? Amennyiben a teizmust, akkor melyik kinyilatkoztatás és vallás van leginkább összhangban a tudományos tényekkel?

Írta: Kneifel Áron