Bemutatkozik a szomatopedagógia, a logopédia és az értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirány

A szakirányválasztást nem csak diák-, hanem oktatói nézőpontból is elősegíti a Bárczin tanítókkal készített interjú. Hogy ki milyen szakirányt szeretne választani, már biztosan eldöntötte, és megfogalmazódott a célja is ezen a pályán. Viszont, hogy mire készüljetek a választott szakirányotokon, azt honnan lehetne jobban megtudni, mint az adott oktatóktól. Mi megkérdeztük őket, hogy válaszaikkal segítségetekre legyünk a szomatopedagógia, a logopédia és az értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirány választásában.

A szakirányokkal kapcsolatban az oktatói interjúk során választ adott: Lénárt Zoltán tanár úr – szomatopedagógia, Kas Bence tanár úr – logopédia, és Barthel Betty tanárnő – értelmileg akadályozottak pedagógiája.

1. Mely készségekkel kell rendelkezniük a hallgatóknak, akik a szomatopedagógia/logopédia/értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányt szeretnék választani?

Lénárt Zoltán (szomatopedagógia): Bár nincs semmilyen előírás, az eredményes tanulmányokhoz fontos a jó testtudat, a mozgásszervek megfelelő terhelhetősége, a jó megfigyelőkészség. Azt is tudni kell, hogy ez a szakma kisebb, de inkább nagyobb mértékű testi kontaktussal jár. Mindemellett nem árt, ha a jelentkező kedveli az anatómiát, érdeklik az ok-okozati összefüggések, képes logikusan gondolkodni.

Kas Bence (logopédia): Általában 4 lényeges készségterületet szoktunk kiemelni: jó szociális és kommunikációs készség; magas szintű beszéd/nyelvi kifejezőkészség; igény és képesség a tudományos felkészültségre és fejlődésre (evidencia alapú gyakorlat); segítő attitűd, késztetés a kommunikációs zavarokkal küzdő emberek támogatására. A fentiek között nehéz lenne fontossági sorrendet felállítani. A logopédiai diagnosztikai és terápiás tevékenységben fontos a tudományosan megalapozott, ún. evidencia alapú gyakorlat, tehát fontos feltétel, hogy a hallgatónak legyen igénye és képessége a tudományos érvek értelmezésére, ütköztetésére, értékelésére, és mindezek gyakorlati alkalmazására.

Barthel Betty (értelmileg akadályozottak pedagógiája): Mivel ez egy olyan szakterület, ahol nagyon sokféle elhelyezkedés lehetséges, nincs különösebb megkötés, korlátozás. Ez a szakirány számos érdeklődési körrel is jól kombinálható. Ha a szűkebben vett oktató-nevelő munkára koncentrálunk, előny a tervszerűség, ami rugalmassággal párosul, a különféle eljárások, módszertani ajánlások iránti nyitottság, ugyanakkor az ezekkel szembeni kritikus gondolkodás is hasznos. Gyakran van szükség kreativitásra, empátiára is a személyre szabott, individualizált tervezéshez. Talán a legfontosabb az önreflektív szemlélet. Az ÉA szakterületen érdemes kihangsúlyozni a szakmai alázat jelentőségét, az emberi méltóság, a személyiség feltétlen tiszteletét – ennek gyakorlati megvalósításához adunk majd támpontokat különböző életkorú kliensekre vonatkozóan a tanulmányok során.

2. A szomatopedagógia/logopédia/értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirány milyen helyet foglal a diákok körében népszűség terén? Esetleg mivel kelthetik fel az ide jelentkezők figyelmét?

Lénárt Zoltán (szomatopedagógia): A minden évben tapasztalt túljelentkezésből ítélve elég népszerű szakirány a szomatopedagógia. Nem csoda, mert a gyógypedagógia bármely szakterületéhez jól kapcsolható ez a tudás. Általában nem könnyű jó jegyet szerezni a szakos tárgyakból, de vonzó lehet a gyakorlatias oktatás és a terület sokszínűsége. A szakirány oktatói elhivatottak a tudásátadás területén, és szeretik a szakterületüket. Mind a gyakorlatból érkezünk, szerintem ez érződik az órákon is.

Kas Bence (logopédia): Azt gondolom, hogy a szakirány népszerűségét a logopédus szakma vonzereje adja. A logopédia olyan szerteágazó, sokszínű szakterület, ami nagyon sokféle tevékenységre ad lehetőséget: logopédusok végzik az agyi bénulással, szájpad- és ajakhasadékkal, más fejlődési rendellenességgel született csecsemők és a nem beszélő kisgyerekek korai beszédfejlesztését, beszédindítását; fejlesztik a beszélt vagy írott nyelvi elmaradást mutató óvodás és iskoláskorú gyerekek kiejtését; logopédusok foglalkoznak a sérülés vagy betegség következtében kórházba kerülő, rehabilitációra szoruló felnőttekkel is, akiknek a hangadás, a beszéd és a beszédértés, a táplálkozás vagy az írás és olvasás terén vannak nehézségeik. Szakterületükhöz tartozik a beszédtechnika, a nyilvános beszéd formáinak oktatása, az énekhangképzés támogatása is színészek, énekesek, menedzserek és politikusok számára. A képzésben arra törekszünk, hogy ezt a sokszínűséget meg tudjuk mutatni, és a korszerű logopédia módszertani alapjait átadjuk a hallgatóinknak.

Barthel Betty (értelmileg akadályozottak pedagógiája): Erről a felsőbb éves diákokat kellene megkérdezni. Ezt mi meg is szoktuk tenni, és azt tapasztalom, hogy kétféle válasz jellemző: 1) már eleve elhivatott valamilyen személyes okból, korábbi táboroztatási vagy egyéb tapasztalatok okán 2) bizonytalanságból, esetleg 2. vagy 3. helyen rangsorolt szakirányként választott minket, sokan elköteleződnek menet közben. Az előző félévben így fogalmazott egy hallgató: „Nem is gondoltam, hogy kifejezetten menő lesz ÉA szakirányosnak lenni!”. Talán az is beszédes, hogy a hallgatók nem szoktak tőlünk lemorzsolódni, vagy más szakirányra átmenni. Változó, hogy mennyire telik be a keretlétszám. Széles körű ERASMUS-kapcsolatokkal rendelkezünk. A választásban mindenképp előnynek tartom a sokszínűséget.

3. Ha elvégezzük a képzést, akkor milyen kilátások várhatnak ránk a jövőt tekintve? Hol lehet vele elhelyezkedni a leginkább?

Lénárt Zoltán (szomatopedagógia): Magyarországon mindig keresnek valahol szomatopedagógust, és ez jó ideig így is lesz. A korai fejlesztés területén ez az egyik legfontosabb szakirány; a köznevelésben is hiány van ilyen szakirányú gyógypedagógusokból, főleg vidéken; a halmozottan fogyatékos személyeket ellátó és a felnőtt rehabilitációt végző szociális és egészségügyi intézményekben is keresett a szakirány. A hippoterapeuta képzésbe is ez az egyik lehetséges belépő.

Kas Bence (logopédia): A logopédusok számos különböző színtéren elhelyezkedhetnek, melyet fentebb említettem. Lényeges, hogy ezek a szakemberek nem csak sajátos nevelési igényű személyekkel foglalkoznak, hanem bárkivel, akinek beszéd-nyelvi-kommunikációs szükségletei vannak, legyen az nem beszélő kisgyerek, stroke utáni rehabilitációra szoruló afáziás beteg, vagy akár dadogással küzdő uralkodó. Azt fontos tudni, hogy az alapszak elsősorban a köznevelési intézményekben folyó logopédiai tevékenységre ad kompetenciákat, a tudományos kutatás és az egészségügyi logopédiai rehabilitáció a ráépülő következő képzési ciklushoz (mesterszak) tartozik.

Barthel Betty (értelmileg akadályozottak pedagógiája): Tanárként, korai fejlesztésben fejlesztő gyógypedagógusként, óvodai csoportokban csoportvezető gyógypedagógusként vagy utazó gyógypedagógusként. Munkakörébe tartozhat még a felnőttek támogatása, kísérése. Az hangsúlyozandó, hogy kifejezetten hiány van a terepen megfelelő szakemberekből; mind Budapesten, mind vidéken jók az elhelyezkedési esélyek.

4. Mennyire bontakozik ki a gyakorlatiasság a szakirány tanulmányaiban? Hol lehet a gyakorlatokat elvégezni a hallgatók számára?

Lénárt Zoltán (szomatopedagógia): A lehetőségeink szerint igyekszünk a lehető leggyakorlatiasabbra venni a képzést, ami az órákon is látszódik. De a köznevelési intézményekben zajló kötelező gyakorlatok, valamint a korai, halmozott, felnőtt területek választható gyakorlatai az igazán izgalmasak. A hallgatói létszám növekedése miatt folyamatosan keressük az újabb gyakorlóhelyeket és gyakorlatvezetőket is, szerte az országban.

Kas Bence (logopédia): Az egyetemi órákon igyekszünk gyakorlatias szemléletet megvalósítani, de természetesen nagy gondot fordítunk a szakma elvi alapjainak átadására is. A képzésben nagy szerepet kap a logopédiai diagnosztika, a különböző kommunikációs zavarok vizsgálata, aminek a gyakorlatát is el kell sajátítani. A képzés során a szaktárgyi szemináriumokon kívül vannak önismereti, beszédtechnikai, zeneterápiás gyakorlati foglalkozások, és természetesen 3 féléven keresztül a gyakorló intézményeinkben (gyakorló logopédiai óvoda és iskolai osztályok), illetve külső gyakorlatvezetők mellett végzett szakmai gyakorlat. Végül az utolsó félévben összefüggő terepgyakorlaton vesznek részt a végzősök, ahol már nagyobb önállóságot kapnak, de természetesen felkészült gyakorlatvezető logopédusok szupervíziója mellett dolgoznak.

Barthel Betty (értelmileg akadályozottak pedagógiája): A gyakorlatok úgy épülnek fel, hogy lehetőleg mindenki minden területen szerezzen valamennyi tapasztalatot.

0. „Segítő munka a szakterületen”

1. Szakpedagógiai gyakorlat: a korai fejlesztés és óvodai nevelés terén

2. Szakpedagógia gyakorlat: iskolai nevelés-oktatás

3. Szakpedagógiai gyakorlat: felnőttek gyógypedagógiai kísérése, SHF személyek gyógypedagógiai fejlesztése

4. Terpgyakorlat: az előzőek közül a preferált helyszínen, amit a hallgató választ

A tantervet úgy állítottuk össze, hogy minden gyakorlathoz a megelőző félévben van egy felkészítő szeminárium, ahol gyakorlati példákon keresztül, részben saját élményű feladatokkal készülünk. Célja, hogy összekössük az elméletet a gyakorlattal.

5. Miért ajánlanák ezt a szakirányt a leendő jelentkezők számára? 

Lénárt Zoltán (szomatopedagógia): Ez a szakirány nagyon sokszínű, ahogy a népesség is, akinek az ellátására kitalálták az elődeink. Ezért különböző érdeklődési körű emberek is találhatnak benne magukhoz közel álló területeket. Ha valakinek konkrét célja van, könnyebben teszi túl magát a nehezebb vizsgákon és a „nem szeretem” tárgyakon is. De van, aki pont a változatosságot szereti ebben a képzésben, és csak a végén dönti el, hogy milyen területre menjen dolgozni. Ha végül a másik szakirányát választja, ahhoz is hasznosítani tudja az itt megszerzett tudást.

Kas Bence (logopédia): Rengeteg érv szól mellette. Az USA-ban például egy felmérésben a legjobb 25 szakma közé sorolták a logopédiát, számos szempont mérlegelése alapján. Továbbá a változatosság jelenti a kihívást, az élethosszig tartó tanulás lehetősége, a kreativitás kibontakozása, illetve az az érzés, amikor szakemberként sikerül egy kliensnél a kitűzött terápiás célt elérni, ami az életminőségében jelentős változást eredményezhet. Az alapszakot követő továbbtanulás szempontjából is jó választásnak tűnhet a logopédia, mert 2022-től új, önálló logopédia mesterképzési szak épül rá, amivel a képzés kiteljesedik, a mesterszak után a logopédiai kompetenciák teljességének a birtokában bármely fent említett munkakör betölthető.

Barthel Betty (értelmileg akadályozottak pedagógiája): Nagyon dinamikusan fejlődő, fiatal kollégákkal is képviseltetett csapatot alkotunk. Sokat dolgozunk azon, hogy a hallgatók számára áttekinthető, egységes legyen a követelményrendszerünk. Folyamatosan egyeztetjük a tematikáinkat, hogy egymást kiegészítő ismereteket nyújtsunk. Rendszeresen kérünk visszajelzéseket a hallgatóktól, hogy milyen tudásra lenne szükségük, ezek figyelembevételével fejlesztjük a tananyagot. Illetve már említettem, hogy jók az elhelyezkedési lehetőségek, sokféle részterülete van a szakiránynak, és jók a nemzetközi kapcsolataink.

6. Végül mit szeretnek a szomatopedagógia/logopédia/értelmileg akadályozottak pedagógiája tanításában a legjobban? 

Lénárt Zoltán (szomatopedagógia): Én a szakirányú képzés elején találkozom a hallgatókkal, akkor is a tornateremben. Nekem a legnagyobb öröm, amikor a hallgatók rájönnek az első egyszerű összefüggésekre, elkezdik azokat alkalmazni, és elkezdődik a közös gondolkodás. Én ezt a szemléletmódot és munkamódszert szeretem a legjobban – nemcsak a tanítás, hanem a szomatopedagógiai munka során is.

Kas Bence (logopédia): Engem személy szerint a gyerekek nyelvi fejlődése, a gyermeki nyelvhasználat sajátosságai és ennek zavarai érdekelnek a legjobban. Leginkább azokat az órákat élvezem, amikor kisgyerekek által elmondott történeteket hallgatunk, és megpróbáljuk a hallgatókkal észrevenni a felnőttekétől eltérő beszédmód jellemzőit, elemezni a hibákat, megkülönböztetni a tipikusan fejlődő gyerekek hibáit a nyelvi zavar jelenségeitől. Ahány gyerek, annyi egyéniség, nem tudom megunni.

Barthel Betty (értelmileg akadályozottak pedagógiája): Talán azokat a helyzeteket, amikor az elmélet és a gyakorlat összeér, amikor el tudunk menni megnézni/kipróbálni, vagy akár tantermi helyzetben is meg tudok mutatni olyan kezdeményezéseket, amelyek színesebbé teszik a munkánkat. Sikerélményt jelent, amikor azt látom, hogy szemináriumi órán egy előkészített feladatra „ráharapnak” a hallgatók, belefeledkeznek a munkába, és igazi közös munka folyik. Sikerélményt jelent továbbá, amikor látom, hogy az alapozó képzésből hozott tudás beérik, már nem csak száraz elmélet, hanem egyre inkább összeáll a hallgató fejében, hogy miért is kellett megtanulni bizonyos fejlődéslélektani alapokat, szociológiai alapismereteket és hasonlókat.

Az interjúk igyekeztek kitérni minden fontosabb kérdésre, melyekre még kereshetitek a választ, így reméljük, hogy sikerült egy tágabb nézőpontot bemutatni a szakirányokkal kapcsolatban. Most már nyugodtabban várhatjátok, hogy elkezdődjön a 2. év, és megismerjétek a választott pályátoknak az alapjait.

A következő cikk a pszichopedagógia és a hallássérültek pedagógiája szakirányt fogja bemutatni.