Bemutatkozik a szomatopedagógia, a logopédia és az értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirány

Előző cikkünkben három szakirányt ismerhettetek meg, ennek folytatásaként fény derül újabb három szakirány érdekességeire. A szakirányválasztás az egyik mérföldkő a Bárczin tanuló hallgatók életében, hiszen el kell dönteniük, hogy milyen úton tervezik folytatni gyógypedagógiai tanulmányaikat. Ebben segítenek a felsőbb évesek tapasztalatai, véleményei, valamint tanácsai, hogy még nagyobb rálátást adjanak a szakirányokra jelentkezőknek.

Ebben az interjúban három végzős hallgató adott választ a szakiránnyal kapcsolatos kérdésekre: Dancs Gabriella – szomatopedagógia, Takács Fanni – logopédia, és Schliszka Tamás – értelmileg akadályozottak pedagógiája.

1. Mielőtt a szakirányra jelentkeztél, mit gondoltál, mire számíthatsz?

Gabriella (szomatopedagógia): Amikor beírtam a szakirányválasztásnál a szomatopedagógiát, bíztam abban, hogy hasznos tudással fogok gazdagodni, mind elméleti, mind gyakorlati szempontból, hogy az egyetem elvégzése után megfelelően tudjam segíteni a mozgáskorlátozott személyeket és családjaikat. A képzés végéhez közeledve úgy érzem, hogy a szakirány megvalósította az elképzeléseimet.

Fanni (logopédia): Előttem van a kép, ahogy naivan állok a C105 előtt 2017 tavaszán, a Bárczi nyílt napján. Akkor még fogalmam sem volt, hogy mit ad majd a következő négy év, mennyi ismeretet, szemléletet, s mennyi embert, barátot, akikkel közös a célunk. Hogy mit is vártam, vártunk? Egészen biztosan nem online oktatást és kiabálásokkal, mechanikai útmutatókkal teli zárófoglalkozásokat, mégis úgy gondolom, ez a mi utunk.

Tamás (értelmileg akadályozottak pedagógiája): Nem voltak nagy elvárásaim, az érintett populációval volt már kontaktom az egyetem előtt is, a tanárok egy részét pedig már ismertem az alapozó órákról, valamint a szakirány ismertető alkalmakról, és abszolút pozitív benyomást tettek rám. Ezért gondoltam, hogy maga a képzés sem lesz olyan rossz, és ez be is igazolódott.

2. Mikor érezted úgy, hogy „megérkeztél” a szakirányra? Mikor történt meg a megismerkedés a szomatopedagógiával/logopédiával/értelmileg akadályozottak pedagógiájával?

Gabriella (szomatopedagógia): Az 5. félévben a Mozgásjavító Általános Iskolában voltam mozgásnevelés gyakorlaton, az ott lévő szakemberek, gyerekek és tanulók, valamint a környezet és a légkör éreztette azt velem, hogy a „helyemen” vagyok. Úgy gondolom, a szakirány oktatói, illetve maga a szomatopedagógiai megközelítés és gondolkodásmód is nagyon sokat hozzátettek ehhez.

Fanni (logopédia): Az egyetem 2. évében volt igazán lehetőségünk megismerni egymást a szaktársakkal, a kisebb létszámú órák miatt, és az “ide járok egy éve, és nem én vagyok a legkisebb” érzés elmúltával. Megismertük a szakirány oktatóit, majd az első gyakorlatunkra sajnos csak a következő, 3. évben került sor. A megérkezést egészen egyértelműen az első tanításomhoz kötném, amikor két hallgatótársammal hospitálások sokasága után megkaptuk a gyakorlatvezetőnktől azt a feladatot, hogy 10-15 percig lépjünk az ő szerepébe, és fejlesszük az órára érkezett gyermeket. Megérte a várakozás, mert így a harmadik év közepére kezdett összeállni a kép, már nem a sokféle órát láttam magam előtt, hanem azok ismereteit és felhasználási lehetőségeit a gyakorlatban.

Tamás (értelmileg akadályozottak pedagógiája): Miután kiderült, hogy felvételt nyertem, jött egy e-mail, hogy a szakirányon dolgozó munkatársak egy kis fogadást tartanak nekünk a parkban, étellel, itallal, beszélgetéssel és tanítványokkal.  Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy itt vagyunk, nincs visszaút. A megismerkedés még mindig tart, a life long learning elve szerint, de az első féléves alapozó órákon kaptuk meg a megértés ama alapjait, amikre a későbbiekben tudtunk/tudunk építeni.

3. Véleményed szerint mennyire gyakorlatias a képzés?

Gabriella (szomatopedagógia): Véleményem szerint a szomatopedagógia a gyakorlatias szakirányok közé tartozik a Bárczi falain belül, hiszen a képzésben résztvevő oktatók többsége a „terepen” dolgozott, vagy jelenleg is ott dolgozó szakember.

Fanni (logopédia): Noha a gyakorlat későn kezdődött el, úgy gondolom, kellő óraszámban volt lehetőségem a logopédusok munkásságát és óráikat megtekinteni. Az utolsó félévünk pedig egy 10 héten át ívelő terepgyakorlatból áll. Ezidő alatt különböző típusú órákat tartunk különböző helyeken. A legszerencsésebbek az utolsó két év alatt találkozhattak szinte minden korosztállyal, s mind óvodai, iskolai, ambuláns, de kórházi és különböző vizsgálati helyzetekben is.

Tamás (értelmileg akadályozottak pedagógiája): Először is arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a BGGYK és az ELTE alapvetően egy tudományosabb beállítottságú egyetem, és a vidéki gyógypedagógiai képzésekhez képest itt relatív későn, (a 3. évben) indul a személyes jelenléti gyakorlat, de ezzel ellentétben itt annyival mélyebb az oktatás, és több tudást kap az ember, hogy megéri, sőt! Ami szerintem a szakirány egyik nagy előnye, hogy az első félévben van lehetőségünk egy tárgy keretein belül elmenni önkénteskedni, hogy legyen rálátásunk a későbbiekben tanultakra. Ezen felül a szakirányon dolgozók nagy része gyakorló gyógypedagógus, emiatt folyamatosan a gyakorlatból átvett esetekkel dolgozunk, rengeteg videót nézünk, illetve a 3. évben kezdődő gyakorlatok is nagyon jól megszervezettek.

4. Mit tudnál tanácsolni a leendő jelentkezőknek a szakirányra?

Gabriella (szomatopedagógia): Azt tudom tanácsolni a leendő jelentkezőknek, hogy legyenek nyitottak, illetve sose adják fel, bízzanak magukban, mert valamilyen okból emellett a szakirány mellett döntöttek, szóval tartsanak ki. 😊

Fanni (logopédia): A leendő jelentkezőknek azt tudnám ajánlani, hogy ne csak a nyílt napra menjenek el, hanem ha tehetik, keressenek fel egy logopédust, és nézzék meg, hogy telik egy napja, hogy még időben lássák, mit is jelent a logopédiai munka, mire számítsanak.

Tamás (értelmileg akadályozottak pedagógiája): Szerintem a legfontosabb az, hogy tudd, hogy mit szeretnél csinálni, miben érzed magad komfortosan, és miben találod meg az örömödet. Nem titok, hogy a mi szakirányunkon a tanítványok, partnerek állapota nagyon változatos, és van olyan ember, aki ezt esetleg nem bírja. Ez egyáltalán nem jelent gondot. Viszont, ha megvan a kapcsolat, valamint a tudás, akkor egy véget nem érő játék a “munka”, hiszen annyi szeretet tudnak adni a srácok/lányok, hogy az minden pénzt megér.

5. Mely tárgyak tartoznak a kedvenceid közé?

Gabriella (szomatopedagógia): Az egyik kedvenc kurzusom az Ergoterápia, foglalkoztató terápia volt, amit a 6. félévben szakirányközi kurzusként lehetett választani. A felnőtt mozgáskorlátozott személyek rehabilitációja iránt érdeklődőknek nagyon tudom ajánlani ezt a kurzust.

Fanni (logopédia): Ez nehéz kérdés, igazából nincs kedvenc tantárgyam, mindegyiket másért szeretem. Izgalmas volt számomra például az orthodoncia (a fogszabályozás) és a logopédiai munka. A logopédia maga is több egységet foglal magába, melyeket a képzés során is különböző mudulokba illesztve tanultunk. Ennek a sokoldalúságnak köszönhetően pedig szerintem lehetetlen, hogy aki ide jelentkezik, ne találjon saját maga számára valami izgalmasat, egy területet, melyben hivatásra lel.

Tamás (értelmileg akadályozottak pedagógiája): Én mindig is jobban szerettem a pszichológiai, biológiai tárgyakat, így nekem nagy kedvencem volt a kórtan, valamint az ÉRTAK pszicho.-k, de természetesen a módszertani tárgyakat is nagyon élveztem. Nagyon jó még az is, hogy az órákon nincs alá-fölé rendeltség, abszolút partneri a kapcsolat tanár és diák között. Meghallgatják, amiket mondunk, megvalósul a kulturált vita, együtt ötletelünk, ugyanakkor az oktatók képesek átadni azt a nagy tudást, ami bennük van.

6. Mit szeretsz a legjobban ebben a szakirányban?

Gabriella (szomatopedagógia): A szomatopedagógia szakirány nagyon gyakorlatias, ez az egyik, ami számomra nagyon pozitív. Illetve a szakirány oktatói és a gyakorlatokon megismert szakemberek hallgatókhoz való segítőkész, befogadó hozzáállása szerintem mindenképp kiemelendő.

Fanni (logopédia): Az egyik legjobb számomra a szakirányban, hogy hihetetlen sokoldalú, nem is gondolná az ember.

Tamás (értelmileg akadályozottak pedagógiája): Számomra a legkedveltebb ezen a szakirányon a tanárok profizmusa, ugyanakkor a teljes mértékben partneri hozzáállás, a kreativitás 100%-os szárnyalása, az izgalmas esetek, az érintett személyekkel való foglalkozás, játszás, tanítás-nevelés, a hallgatói összefogás, a gyakorlatközeli esetelemzések.

Reméljük, hogy hasznosnak tartottad a bemutatott szakirányokról készült interjúkat, és hogy hasznodra válnak majd a diákok által megfogalmazott vélemények és tanácsok!

A folytatásban az utolsó két szakirány fog bemutatkozni: a pszichopedagógia és a hallássérültek pedagógiája.