„Ki fog engem beszélni tanítani?” – gyógypedagógusok és szülők hangja a sajátos nevelési igényű gyermekek jövőjéért
„A gyógypedagógusok munkáját kevésbé ismerik az emberek, sokan nem is tudják, tulajdonképpen mivel foglalkozunk, ugyanis speciális terület a miénk (…)” – kezdi fejtegetni gondolatait a belső pesti tankerület egyik gyógypedagógusa. Jelenlegi cikkünk keretében nem csak szakembert kérdeztünk az aktuális események kapcsán, egy érintett szülő is megosztotta velünk gondolatait. A szolidaritási tüntetések egyik jelmondata „Nincs tanár, nincs jövő!”, de a sajátos nevelési igényű gyermekek jövőjéről, a gyógypedagógia helyzetéről kevés szó esik.
„Azok a családok, ahol SNI gyermeket nevelnek, gyakran nagy utat tesznek meg a korai fejlesztéstől a közoktatásig. Mindnyájan megtapasztalják a rendszer buktatóit és fájó hiányosságait. Megélnek csalódásokat, fájdalmakat és szívmelengető örömöket, sikereket is. Mire iskolába ér a gyermekük, a szülők többsége elfogadja, hogy különleges út ez, más, mint a többségi iskolák hajtós, pörgős világa. A mi esetünkben a történet nem arról szól, hogy helyesen fogja-e tudni a Thalész-tételt alkalmazni, vagy, hogy mikor volt a mohácsi vész, hanem arról, hogy fog-e tudni önállóan enni, hogy mások megértik-e, amit ki akar fejezni, hogy fel tud-e öltözni önállóan. Vagyis arról, hogy milyen lesz az életminősége, milyen fokban fog másokra rászorulni. Ebben van kulcsszerepük a gyógypedagógusoknak, az asszisztenseknek.”
– mesél Csiznier-Kovács Andrea, a Szülők a gyógypedagógiáért esemény egyik szervezője.
Október 14-én pénteken azonban nagy figyelmet kapott a gyógypedagógia is, a szülők példaértékű kiállása SNI gyermekeik pedagógusai mellett. Többek között a Budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Iskola intézménye előtt szerveztek flashmobot, ahol szakemberek és tanítványaik szülei formálták meg a közös kiállás szimbólumává vált körbe írt felkiáltójelet.
A péntek reggeli megmozdulás oka a figyelemfelhívás mellett a gyógypedagógusok sztrájkjogáért való felszólalás volt. A jelenlegi jogszabály szerint a sajátos nevelési igényű gyermekeket ellátó gyógypedagógusok esetében a sztrájk időszakában a még elégséges szolgáltatás 100%, ami azt jelenti, hogy változatlanul kötelesek megtartani minden foglalkozást, fejlesztést. Ennek értelmében a gyógypedagógia területén dolgozó szakemberek sztrájkjoga ellehetetlenített, ezért a szülők saját kezdeményezésre vállalták, hogy gyermekeiket nem viszik aznap az intézménybe.
Az október 14-i eseményekről is kérdeztem a belső pesti tankerületben dolgozó gyógypedagógust:
„Úgy gondoljuk, hogy egyrészről sikeres volt az akció, a szülők kiálltak mellettünk, nem hozták be a gyerekeket, így 18 személy tudott sztrájkolni az épületen belül. Szülői szervezéssel egy flashmobot tudtunk tartani az iskoláért és a gyerekekért. Krétával láncsort rajzoltunk az épület elé, mindenki felírta, milyen szemszögből tartja fontosnak a gyógypedagógia létét. Táblákat is készítettünk hasonló célból. Az eseményről több újság is hírt adott. A sztrájk előtt fenyegetéseket kaptunk a tankerülettől: ha sztrájkolunk, azonnal kirúgnak. Ezt próbáltuk meg jogászok segítségével elkerülni, szerettük volna, hogy jogszerű legyen a sztrájk, és ne lehessen kirúgni minket, amit el is értünk… Habár szóba került, hogy rendkívüli tanítási napnak kell majd elkönyvelnünk a sztrájk napját, így teljesen “értelmetlenné” téve a sztrájk jelentését. A későbbiekben félreértésre, helytelen fogalmazásra hivatkozva erre szerencsére nem került sor. Ennek ellenére mi továbbra is sztrájkolni fogunk a kijelölt napokon, ugyan csak jelképesen, csendesen, hiszen a szülők munkahelyi kötelezettségeik miatt szintén nem tehetik meg, hogy otthon maradnak a gyerekekkel.”
Nemrég a Magyar Hang folyóiratban is megjelent egy cikk: „Meg vagyunk félemlítve!” – egy gyógypedagógus vallomása címmel, amiben Emese, egy szintén anonimitásba burkolózott, régóta gyakorló gyógypedagógus mesél a hazai helyzetről. Idén körülbelül 100 ezer sajátos nevelési igényű gyermek és tanuló kezdte meg a tanévet – a sajátos nevelési igényű gyermekek száma, aránya tehát nőtt a rendszerben –, a súlyosan halmozottan fogyatékos gyermekek és fiatalok ellátására pedig csupán 411 szakember biztosított az augusztusi adatok szerint.
Az általam megkérdezett gyógypedagógus is mesél a munkahelyén zajló fluktuációról és szakemberhiányról, problémákról:
„A speciális nevelési igényű gyerekeknek rendkívül fontos, hogy egy jól szervezett, biztonságos környezetben tudjanak tanulni, fejlődni, nekik megfelelő körülmények között. Sosem volt egyszerű ezt kialakítani. A szakma ugyanis anyagi szempontból nem eléggé kifizetődő sem a gyógypedagógusok, konduktorok, sem a gyógypedagógiai asszisztensek számára. Tavaly 10 kolléga hagyta ott a pályát csak a mi intézményükben, mert nem tudta a pesti albérletét havi 210 000 forintból fenntartani. Mivel nagyon fontos a gyógypedagógiában a team-munka, egymás nélkül nem tudnánk kivitelezni a fejlesztéseket, illetve a napi rutintevékenységeket. De mivel sokan nem tudnak ebből megélni, ezért előfordul, hogy nagyon sokszor cserélődik a munkaerő, kevés a szakember/segítő munkatárs, így a kapacitás is csökken, és az egyéni igényekre szabott, differenciált oktatás szintje is, hiszen az erősen heterogén csoporton belül nem tudunk megfelelően minden gyerekre egyenlően odafigyelni… Holott minden erőnkkel erre törekszünk. Valamint rengeteg a felesleges dokumentálás, amivel a felkészülési idő is megy.”
– nyilatkozik a pedagógus.
Csiznier-Kovács Andrea a szülők képviseletében így gondolkodik kiállásuk miértjéről:
„Ez egy abszolút bizalmi állás, óriási felelősséggel. A tét nem az, hogy milyen jegy fog szerepelni a bizonyítványban, és melyik gimibe fogják felvenni, hanem az, hogy a következő évtizedekben milyen lesz az egész család (!) élete. Mindezek fényében érthetetlen és vérlázító a gyógypedagógusok alacsony társadalmi és anyagi megbecsültsége. Ezért álltunk és állunk a gyógypedagógiai dolgozók mellé, és ezért követeljük, hogy fizessék meg a gyógypedagógusokat, asszisztenseket is, teremtsenek méltó, színvonalas körülményeket és adják vissza a sztrájkjogukat!”
A gyógypedagógia helyzetével kapcsolatban gyakran felmerül a törvény által előírt fejlesztések kivitelezésének nehézsége. A sajátos nevelési igényű gyermekek gyakran nem, vagy nehézségek árán jutnak hozzá a számukra előírt fejlesztésekhez, ez pedig a főváros, vagy a vidéki nagyvárosok körzetén kívül még inkább fokozódik.
„Sokan tévesen azt hiszik, hogy kizárólag a bérrendezésről van szó. A jelenlegi tüntetés/sztrájk/engedetlenség sorozatok azért is vannak, hogy tudatosítsuk az emberekben a gyógypedagógia fontosságát. Miért fontos a munkánk, miért fontos az SNI gyerekeknek a gyógypedagógus és a konduktor.”
– részletezi a figyelemfelkeltő akciók, munkabeszüntetések célját az interjút vállaló gyógypedagógus.
A már több intézményben zajló szülői megmozdulásokban nagy hangsúllyal jelent meg az egész társadalom szerepe: „…mert egy közösség állapotát az mutatja meg, hogyan bánik a kiszolgáltatott tagjaival.” – emelik ki a szülők.
Az egyik intézmény gyógypedagógusainak közössége 11 pontban fogalmazta meg átfogó követeléseit, melyeket változtatás nélkül közlünk:
1. Egyenlő bánásmódot a sérült gyermekeknek!
2. Tisztességes béreket a pedagógusoknak és az asszisztenseknek!
3. Szólásszabadságot és sztrájkjogot a gyógypedagógiában dolgozóknak!
4. Szakmai és pénzügyi önállóságot az intézményeknek!
5. Önálló oktatásügyi minisztériumot!
6. Gyakorlati tapasztalattal rendelkező vezetőket!
7. Szakmai kommunikációt a gyakorló szakemberek és a döntéshozók között!
8. Vegyék figyelembe a speciális szakmai igényeket is!
9. Egészségügyi szakembert a speciális intézményben!
10. A tanulók és oktatásban dolgozók terhének csökkentése!
11. Biztosítsák az előírt fejlesztéseket a közintézményekben is!
„Amikor ezek mellett kiállunk, valójában a gyermekeinkért, a családjainkért küzdünk! Addig, amíg a gyógypedagógiai dolgozók nem érnek célt, addig remény sincs arra, hogy az eltérő fejlődésű gyermekek ugyanolyan eséllyel vegyenek részt a közoktatásban, mint többségi társaik.”
– mondja az érintett szülő.
Az általam kérdezett gyógypedagógus ezekkel a gondolatokkal zárta beszélgetésünket:
„A mi gyerekeink nem tudnak kiállni magukért, kiabálva a Kossuth téren, hogy “Ki fog engem beszélni/enni/járni tanítani?” Így értük nekünk kell felszólalni, hogy a jövőben is egy fejlett, jól kiépített környezetben, képzett szakemberek tudják segíteni a fejlődésüket. Ezért tervezünk a következőkben is sztrájkolni.”
Az oktatásért legközelebb október 23-án lesz lehetőségünk felszólalni a Budapesten megrendezésre kerülő szolidaritási tüntetésen. Az eseményre elhivatott, a saját és a fogyatékossággal élő személyek, a sajátos nevelési igényű gyermekek jogaiért vonulnak ki együtt a gyógypedagógia területén dolgozók és érintett családok, s hallgatókat is szeretettel várnak közösségükbe.
A közösségi médiában nemrég alakult meg egy összefogásra buzdító, támogató oldal: SNI – Sose Néztek Ide. Az oldal célja, hogy láthatóvá tegyék a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel élő (BTMN) gyermekek és tanulók környezetében jelen lévő emberek csoportját. A kezdeményezést támogatókat arra kérik, hogy a szolidaritási akciókra, tüntetésekre vigyék magukkal az oldal logóját a figyelemfelhívás, a láthatóság céljából.
Andrea, az általunk megkérdezett szülő gondolatait személyes, hallgatókat megszólító sorokkal zárja:
„Kedves gyógypedagógus hallgatók! Gyönyörű hivatást választottatok. Csak reménykedünk, hogy diplomával a zsebetekben egyszer találkozunk valamelyik intézményben… Hogy a tudást, amit az egyetemen megszereztetek, felhasználjátok majd arra, hogy megváltoztassátok az életünket. Most is hívunk és várunk benneteket! Gyertek velünk, álljatok mellénk, hiszen a ti jövőtökért is küzdünk! A mi közös jövőnkért: gyerekek, szülők és gyógypedagógusok közös jövőjéért.”
A Bárczium szolidaritást vállal az oktatásért kiálló pedagógusokkal, és elkötelezett a gyógypedagógusok helyzetének javítása, a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók, illetve a fogyatékossággal élő emberek befogadása, a nekik megfelelő körülmények biztosítása mellett. Egyetértünk a kijelentéssel, miszerint a ma osztálya a jövő országa, és úgy gondoljuk, hogy a befogadó társadalomhoz vezető úton befogadó oktatással, képzett pedagógusokkal és segítőkkel, a családokkal és egymással együttműködve indulhatunk el.
Források:
Kiemelt kép forrása: merce.hu
ksh.hu
Albert Enikő (2022). “Meg vagyunk félemlítve” – egy gyógypedagógus vallomása. Magyar Hang, 2022/40.
2022. évi V. törvény a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő szabályozási kérdésekről, 14.§
