A Freekey egy szűk magja adott betekintést az önálló életvitelhez szükséges munkájuk megismeréséhez. Abban hisznek, hogy senkinek nem kell önállónak lennie ahhoz, hogy az életét irányíthassa. Kulcsfogalmuk, a személyi asszisztencia, ami egy szolgáltatás az önálló életvitelhez. Céljuk, hogy megvalósuljon az önrendelkezés az érintettek számára, hogy saját maguk dönthessenek az életükkel kapcsolatban.

Magyarországon jelenleg nem vehető igénybe a személyi asszisztencia, amiben a fogyatékos személy aktív, munkáltatói szerepben jelenne meg. Ehhez szükséges partner a személyi asszisztens, aki az adott időkeretben segíti a hétköznapokban, többek között tisztálkodásban, étkezésekben, munkába járásban, szabadidős tevékenységekben és a közlekedésben. A szolgáltatást igénybe vevők magas támogatási szükséglettel rendelkező, felnőtt személyek.

Ennek a fogalomnak tágabb értelmezéséről, a csapat összetartó erejéről, a Freekey mindennapjairól beszélgettem Rékasi Nikolettel, Köllő Gerivel, édesanyjával, Köllő Ilonával és Kalász Veronikával.

Meséljetek kérlek arról, hogy mi maga a Freekey? Kik vagytok, mit csináltok?

Vera: A Freekey alapvetően két ember álmának a megvalósulása, Sándor Anikó és Csángó Dániel álmának első lépcsőfoka. Daninak 17 évvel ezelőtt volt egy autóbalesete, majd az eltelt évek során úgy érezte, hogy kicsit szeretne függetlenedni családjától. Kiutazott az Egyesült Államokba, ahol megismerte az Önálló Életvitel Mozgalmat és a személyi asszisztenciát. Hazatérésekor rájött, hogy Magyarországon is szükség lenne egy ilyen rendszerre, amit együtt kezdtek el megtervezni, folyamatosan keresve és behívva „harcostársakat”.

10 főből áll a csapat, én 2019-ben kerültem a Freekey-hez, amikor elkezdték szervezni. Első körben adminisztrációs tevékenységekben vettem részt, azóta kicsit jobban „kinőttem” magam, ahol tudok, ott segítek, illetve a menedzsmenti szinten is részt veszek.

Milyen tevékenységeket végeztek a Freekey-ben? Kinek mi a feladata?

Geri: Nekem általában akkor szólnak, ha tudok segíteni, és ha elvállalom, akkor segítek. Például Facebook poszt ötletében, stb.

Nikolett: Alapvetően az nálunk a felállás, hogy fogyatékos és nem fogyatékos személyek dolgoznak együtt, participatívan. Emellett fontos, hogy a hatalmi egyensúly is meglegyen. Együtt döntünk, közösen a dolgokról. Egy olyan csapat jött létre, akik vagy saját tapasztalatból ismerik a személyi asszisztenciát, vagy az akadémiai munkákon keresztül ismerjük ezt a tevékenységet, tágabb értelemben a fogyatékosságot.

Nem az a fő szempont, hogy ki fogyatékos ember, és ki nem az, hanem mindenkinek a véleménye és ötlete egyformán számít. A csapat demokratikus működésen alapszik, emiatt lassabb a döntések meghozatalának ideje. Bárki behozhat egy projekt ötletet, nem központi irányítás történik.

Hogyan telik egy napotok Freekey-ként?

Nikolett: Mi majdnem mindannyian dolgozunk fő- vagy részállásban. Ebből kiindulva nem egy klasszikus „irodába beülős” csapat vagyunk a hét minden napján. Nem találkozunk mindig személyesen, van, aki bejön az irodába, van, aki otthonról az online felületen csatlakozik be. Egy héten egyszer, maximum kétszer tartunk nagycsoportos megbeszélést.

Május 5-én jelent meg a kézikönyv, amit a személyi asszisztencia alapelveiről és gyakorlatáról készítettünk. Weboldalunkon megtalálható ez a tudástár. Az előző év utolsó negyedévében ezen dolgoztunk, ami úgy zajlott, hogy minden héten majdnem mindannyian összejöttünk, és azon dolgoztunk, hogy ez minél jobban megvalósulhasson.

Mi áll a Freekey „programfüzetében”?

Vera: Miután megalakult a Freekey, sajnos akkor robbant be a Covid. Ezért videókampányokat készítettünk, kértük, hogy küldjék be az emberek a saját élményeiket a pandémiáról, mindennapjaikról készült felvételeket arról, hogy ők hogyan élik meg a vírushelyzetet.

Tavaly a Telex-szel együttműködésben csináltunk egy kampányt, ahol a személyi asszisztenciát mutattuk be ismerőseinken keresztül, illetve mi magunk is részt vettünk a projektben. Készítettünk egy fotósorozatot, frappáns üzenetekben megfogalmaztuk, hogy kinek mit jelentene a személyi asszisztencia.

Idén pedig a létrejött tudástárat szeretnénk minél ismertebbé tenni. Angol és magyar nyelven is egyaránt elérhető.

Hány embert sikerül elérni a Freekey szervezetének?

Nikolett és Vera: Csángó Dani posztja a tavalyi kampányban több mint 25 ezer embert ért el. Facebookon elég interaktívan követnek minket. Organikusan 1500-2000 között vannak a Facebook eléréseink.

Geri: Attól is függ, hogy rakunk-e rá valamilyen hirdetést. A kampányposztjainkon szokott lenni hirdetés.

Hogyan jött a névválasztás? Mit takar ez a szemlélet?

Vera: Közös ötletelés eredménye volt. Úgy terveztük, hogy a névben is legyen egy kis csavar. A szlogenünk a Freekey mellett, hogy the key to freedom. Fontos volt, hogy ne csak magyar, hanem angol nyelven is értelmes legyen. Kicsit pimasz, fricskás, ugyanakkor benne van a személyi asszisztencia értelme is.

Mennyire van lehetőség a szervezetnél önkénteskedni?

Geri: Ha önkéntes alapon dolgozik nálam egy személyi asszisztens, az bonyolultabb dolog. Én nem szeretem, ha egy segítő önként jön, bár én is így kezdtem ezt, hogy önkénteseket fogadtam fel magam mellé. Ilyenkor nincsen szó munkaviszonyról, nem lehetnek elvárásaim, például hogy pontosan érkezzen.

Nikolett: Úgy gondolkodunk erről, hogy a személyi asszisztencia ne egy önkéntes alapú dolog legyen. Ez egy kiegyenlítetlen dolog lenne. Egy önkéntestől nem lehet ugyanolyan formában elvárni ugyanazt, mint a dolgozóktól. Utóbbi esetben le vannak fektetve az alapok, megvannak a különböző feltételek, és ha a feltételnek valamelyik fél nem felel meg – akár a munkaadó, akár a munkavállaló –, akkor mindkét félnek megvan a lehetősége a felmondásra. Ez jogilag egy védettebb helyzet mindkét fél számára. Hosszútávon azt szeretnénk elérni, hogy ez egy államilag finanszírozott szolgáltatássá váljon.

Mit szerettek a legjobban a Freekey-ben?

Vera: Én a Freekey-ben a csapatszellemet szeretem a legjobban. Olyan demokratikusak vagyunk, ami néha kicsit lelassítja a folyamatokat, de éppen ezért mindenki véleménye számít. Úgy érzem, hogy mi nem csupán munkatársak vagyunk, hanem sokkal közelebbi kapcsolatban állunk egymással. Ha valakinek valami problémája van, akkor egyből megkérdezzük, hogy hogyan segíthetnénk. Együtt próbálunk megoldást találni. Meetingek után szoktunk elmenni beülni valahova, mindig nagyon jó a hangulat. Ez nem csupán egy munkakapcsolat. Valamint a közös cél egyaránt fontos számunkra.

Geri: Mindenkinek van szava, és nekem például nincsen diplomám, mégis meghallgatnak mindig. Közös a célunk! Én sem egy intézetben akarok meghalni.

Nikolett: Komoly dolgokról beszélünk, de mégis lehet egymással viccelődni. A csapatszellem számomra is nagyon fontos, nincsen egy központi vezetés. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének hangadók a csoportban, illetve hogy mindenben egyetértünk, hanem hogy mindent megbeszélünk. Meghallgatjuk egymást.

A csapat szellemisége és jókedve felpezsdítette a velük töltött pár órát; remélem, ezt a fentebb közölt interjú is tükrözi. Amit megtanultam a mai alkalomból, hogy az önrendelkezésnek nem feltétele a fizikai önállóság. Az intézményi lét kényszere, ami akár az étkezés mikéntjét, időpontját is meghatározza, jelentősen lekorlátozza a személyi szabadságot.

Mindenkinek az életében vannak bizonyos korlátok, a személyi asszisztencia pedig éppen azt segíti elő, hogy Te magad választhatod ki, hogy kivel szeretnél, kivel tudsz együtt dolgozni ezek áthidalása céljából.

A Freekey tagjainak köszönöm az interjút és ezt az izgalmas beszélgetést. Gratulálok a tudástárhoz, remélem, minél több emberhez eljut! Kövessétek a Freekey-t ti is a közösségi média felületeiken, és olvassátok a honlapjukat annak érdekében, hogy naprakészek legyetek munkájukkal kapcsolatban!

Honlap: freekey.hu

Facebook: https://www.facebook.com/search/top?q=freekey

IG: freekey_hu

A képeket Pelyhe Virág, a Bárczium fotósa készítette.