Balsors, balítélet, baljóslat, kétbalkezes. Hétköznapi szavak, amelyeket mindenki használ, s amelyek megnehezítik, hogy az emberek fejében élő, ’bal’-ról alkotott negatív tévhiteket eloszlassuk.

Milyen ma balkezesnek lenni? Jobb, mint régen, a jobbkéz használatára való átszoktatás idején lehetett, de még mindig nem annyira felhőtlen. Nehéz például olyan általános iskolát találni, ahol technikaórán vagy rajzórán biztosítva vannak balkezesek számára készített kellékek, mint balkezes olló vagy balkezes hegyező. Előfordulhat, hogy nem szentelnek elég figyelmet az ültetésre, a balkezes diák számára emiatt nem lesz komfortos a padban ülni, mert nem tudja jól megtámasztani a kezét, vagy éppen rossz irányból érkezik a fény írás-olvasás közben. A munkaerőpiacon egy jobbkezes személynek nem okoz nehézséget a szobafestő vagy az asztalos szakma űzése, mert a szerszámok, eszközök nekik kedvezően vannak kialakítva, nincs ez másképp a szalagokkal és a gépekkel a gyárakban (Kecskés, 2008).

Mióta van különbség bal- és jobbkezes között?

A balkezesek iránt érzett negatív érzelmekre, a feléjük tanúsított megkülönböztetésre már a Bibliában is akad bizonyíték. „És elébe gyűjtenek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondta a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta… Akkor szól majd ez ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készítettem” (Biblia – Máté Evangéliuma). Vagy másik példa a Prédikátorok könyvéből: „A bölcs szíve a jobb kezében van, az elmeháborodott szíve a bal kezében.” (10,2; 8).

A balkezesség minden történelmi korban más reakciót váltott ki a társadalmakból. A diszkriminatív viselkedés, a balkezesség elutasítása nagyon régre nyúlik vissza. A római kor jellegzetes alakja volt ebből a szempontból Mucius Scaevola (jelentése balkezes), aki jobb kezét tűzbe tette, majd ezután a bal kéz használatára szokott át. A középkori ember balkezessége elfogadhatatlan volt, azonban az újkor és a felvilágosodás szele meghozta az új gondolatokat, így új esély született a balkezesség megértésére, elfogadására. A XX. század folyamán általános gyakorlat lett a jobbkézre történő átszoktatás, a diszkriminációt az is éltette, hogy a balkezességet az ördöggel hozták kapcsolatba, rossz dolgokat tulajdonítottak neki (Kecskés, 2008).

Az ’50-es évekre a balkezesek megelégelték mások magatartását, a társadalmak azóta is igyekeznek elfogadást tanúsítani, habár ez a fejlődési folyamat lassú (Kecskés, 2008). 1871. március 8-án a The Florence Times – Tri-Cities Daily (1971) nevű alabamai hírlap lehozta, hogy a balkezesek egyre inkább elfogadottá válnak, egyre inkább képesek jogaik érvényesítésére, ez egy olyan mérföldkő volt, amely a balkezességet az elfogadás útján való haladásban segítette.

Kulturális kitekintés

Nem egyedül az idő határozta meg az emberek elfogadását a balkezességet illetően, ugyanis kultúránként is eltérő volt az attitűd: a tantra buddhizmus egyik tanítása, hogy a bal kéz a bölcsességgel egyenlő (Beer, 2004), ám sok más társadalomban a bal kéz a személyes higiénia biztosítására van „fenntartva”, az étkezést, a társas interakciókat (például kézfogás) mindig a jobb kézzel kell végezni. Ez a felosztás az iszlámban a mai napig él, ugyanis a Hadísz tanítása ezt a magatartást várja el minden muzulmántól, függetlenül azok kezességétől (Coren, 1990). Néhány kultúrában a bal kéz a szerencsétlenség szimbóluma: Skócia bizonyos területein, ha egy utazás elején balkezessel találkoznak az utazók, balszerencse fogja őket érni (Wilson, 1891). Ghánában, ha az ember bal kézzel gesztikulál, udvariatlannak minősítik, sőt olyan is megesik, hogy útbaigazítás közben szerencsétlennek titulált bal kezüket a hátuk mögé szorítják, nehogy azzal kezdjenek mutogatni (Kita & Essegbey, 2001).

Mi az orvoslás szerepe a történetben?

A ’70-es évek óta számos betegség, elváltozás kapta meg ezeket a patológiás „címkéket”, korábban csak legyintettek ezekre, mondván ez nem az orvostudomány területe. A sokak által ismerhető figyelemhiányos hiperaktivitászavar (ADHD), poszttraumás stressz (PTSD), anorexia, pánik betegség korábban nem egészségügyi problémaként voltak számon tartva. Azonban az évek alatt megváltozott a hivatalos álláspont ezzel kapcsolatban (Conrad, 2007), ugyanis a medikalizációnak köszönhetően a nem-egészségügyi gondot rendellenességként, betegségként kezdték kezelni.

A balkezesség esete ennek éppen az ellenkezője volt, ugyanis a demedikalizáció folyamatának hála egy patológiásnak hitt állapotról sikerült bebizonyítani, hogy maga az állapot megléte nem nyilvánítható betegségnek.

A balkezességről az emberek negatív, rossz dolgokra asszociáltak, patológiás állapotként kezelték. A tudomány, különösen a pszichológia és az orvoslás fejlődése miatt számos kutatás kezdte bizonygatni a világ felé, hogy ez a tulajdonság öröklődik. E. T. Brewster a XIX. században ezt az örökletességet kórosnak vélte, Bertrand könyvében (2005) a következőt írta: „Egy egészséges vonal, egy jobbkezes család, szülőről gyerekre, nemzedékről nemzedékre reprodukálódik. Egy hiba belecsúszik, s megjelenik a balkezes gyermek, egy eltévedt bárány, avagy egy gyengeelméjű.”

Vélhetően ma már senkit nem neveznek eltévedt báránynak vagy gyengeelméjűnek csak azért, mert bal kézzel ír, dob, kap el vagy fogja az evőeszközt. Sőt, remélhetőleg senkit nem neveznek így semmilyen okból kifolyólag, és szeretném hinni, hogy a diszkrimináció minden fajtája a megszűnés felé tart!

A balkezesek tényleg kreatívabbak?

Habár a balkezes emberek között nagyon sok művészt, színészt és színésznőt, énekest, zenészt, költőt – egyszóval kreatív embert – találunk, a kutatások nem találtak összefüggést az alkotó szellem és a kézdominancia között. Talán ez is a véletlenek egybeesése, de egyesek szerint a balkezesek hatásosabban tudnak kezelni egy-egy szituációt, alkalmanként gyorsabban gondolkodnak, mint jobbkezes társaik. A Journal of American Psychology egyik tanulmányában is említést tesznek a témáról: eszerint a balkezesek talpraesetten kerítenek többféle megoldást egy problémára, amihez – ha úgy tetszik, – nélkülözhetetlen a kreativitás.

Források:

Beer, R. (2004). The encyclopedia of Tibetan symbols and motifs. Serindia Publications: Chicago

Bertrand, P.-M. (2005). Balkezesnek lenni Bűn vagy erény?. Budapest: Athenaeum, 64.

Biblia – Máté Evangéliuma; 6,3; 25, 31-34 és 41

Biblia – Prédikátorok könyve; 10,2; 8

Conrad, P. (2007). The Medicalization of Society. On the Transformation of Human Conditions into Treatable Disorders. Baltimore: The Johns Hopkins University Press.

Coren, S. (1990). Left-handedness: behavioral implications and anomalies. Amsterdam: Elsevier Science Publishers B.V.

Kecskés J. (2008). A balkezesség. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Kita, S.; Essegbey, J. (2001). “Pointing left in Ghana: How a taboo on the use of the left hand influences gestural practice”. Gesture. 1 (1): 73–95.

 “New Day Dawns For Southpaws”. The Florence Times—Tri-Cities Daily. March 8, 1971. p. 4.