Április 26-án került megrendezésre az ELTE Bárczi HÖK Mi a pálya? című eseménysorozatának harmadik felvonása, melyben az érdeklődő hallgatóknak lehetőségük van olyan gyógypedagógusokkal beszélgetni, akik már a pályán vannak. A program alapját a hallgatók által feltett kérdések adják, amiből egy igazán érdekes, kötetlen beszélgetés alakul ki.

Első két alkalommal az értelmileg akadályozottak pedagógiája és a logopédia került terítékre (utóbbiról itt, a Bárcziumon is olvashattok egy cikket). Ez alkalommal Porkoláb Eszterrel beszélgettünk, aki egy EGYMI-ben dolgozik gyógypedagógusként.  

Eszter szomatopedagógiát és tanulásban akadályozottak pedagógiáját tanult a Bárczin. A szomatopedagógia mindig is a tervei között volt, a tanulásban akadályozottak pedagógiáját pedig ajánlották neki. Eszter tapasztalatai szerint ez a két szakirány nagyon jó párosításnak bizonyult, hiszen gyakran használja fel a tanulásban akadályozottak pedagógiájából szerzett ismereteit a szomatopedagógiai tevékenysége során.

Merre induljunk a diploma után?

Gyakran foglalkoztat minket az a kérdés, hogy merre induljunk, miután lediplomáztunk, milyen területen helyezkedjünk el. Szerencsére a szomatopedagógusokat sok területen szívesen fogadják. Eszter arra biztat mindenkit, hogy bátran jelentkezzen több helyre is, vegyen részt az állásinterjúkon, hiszen sok-sok lehetőség akad odakint a nagyvilágban.

Állami vagy magánszféra?

Szó esett arról is, hogy állami intézményekben, vagy a magánszférában érdemes-e elhelyezkedni. Eszter szerint akkor érdemes fejlesztőházakban, magánúton elhelyezkedni, ha már van tapasztalatunk, vagy valamilyen speciális tudással is rendelkezünk, például kompetensek vagyunk egy terápiában, hiszen így valamiféle többletet tudunk nyújtani munkánk során.

Mesterképzések – menjünk, vagy ne menjünk?

Miután búcsút intett a Bárczinak diplomájával a kezében, Eszter a Debreceni Egyetem Komplex Rehabilitáció mesterképzési szakára nyert felvételt. Vegyes tapasztalatai vannak a képzéssel kapcsolatban, de összességében úgy érzi, hogy érdekes és hasznos információkkal bővültek az ismeretei az egyetemen eltöltött ideje alatt.

A beszélgetés közben egy hallgatóban felmerült a kérdés: mikor érdemes elvégezni a mesterszakot? Eszter szerint jó taktika lehet, ha az alapképzés után dolgozni kezdünk, és egy picit később, már tapasztalatokkal gazdagodva vágunk neki a mesterképzésnek vagy egy terápiás módszer elsajátításának. A különböző terápiás módszerek megtanulása is remek lehetőség a tudásunk bővítésére, azonban ezek sokszor elég sok pénzbe kerülnek. Eszter sok konferenciát látogat, ami szintén új ismereteket nyújt számára.

Milyen lehet egy átlagos nap szomatopedagógusként?

Eszter az EGYMI-ben végzett munkája mellett utazó gyógypedagógusként is tevékenykedik hetente pár alkalommal, így a fiatal lány napjai meglehetősen változatosak. Az utazó gyógypedagógusi munkának tapasztalatai szerint előnyei és hátrányai is lehetnek, de örömmel végzi ezt a feladatot. A munkahelyén jelenleg ő az egyetlen szomatopedagógus, így rendelkezésére áll egy olyan helyiség a fejlesztésekhez szükséges eszközökkel, amit egyedül használ. Eszter ezt szintén egy pozitív dologként emeli ki.

Pályakezdő nehézségek

Sokunkban megfogalmazódik az a kérdés a képzés során, hogy milyen nehézségekbe, akadályokba ütközünk majd a pályakezdő években. Egyáltalán kompetensnek érezzük-e magunkat a munkákhoz?

Az egyetemi képzés sok fontos elméleti ismeretet ad, azonban az első munkával töltött éveinkben bizony akadhatnak olyan feladatok, amikkel nehezen birkózunk meg. Ezzel Eszter is így volt: bár az egyetemi évek során a gyakorlat keretein belül a hallgatók már kapnak egy kis ízelítőt a gyógypedagógusi munkából, az ott kialakuló szituáció mégis egy sokkal védettebb helyzet a lány szerint. Más helyzet, amikor már mi magunk is végzett gyógypedagógusként dolgozunk – és ezzel együtt természetes, hogy akadnak nehézségeink. Egyik ilyen nehézség lehet például a szülőkkel való kapcsolattartás, amely egy fontos része a gyógypedagógusi hivatásnak. Eszter főnöke, aki az EGYMI intézményvezetője, és aki egyben mentora is a lánynak, nagyon szívesen segít neki bármilyen kérdésben, ami szintén egy nagyon jó dolog. Gyakorlat teszi a mestert – azt hiszem, ez a közmondás nagyon illik a gyógypedagógusi hivatásra is.

Szó esett a kollégákkal való kapcsolatáról is, amelyről Eszter csupa jó dolgot mesélt: bár olyan iskolákban, ahol csak utazó gyógypedagógusként dolgozik, kevesebb lehetőség akad a tanári közösség szerves részévé válni, az EGYMI-ben Eszternek jó kapcsolatot sikerült kialakítania a kollégáival. Örül neki, hogy egy ilyen jó közösségbe került, hiszen sokat tanulhat tőlük, és a többiek is számítanak az ő véleményére.

Miként folyik a munka a pandémia idején?

A jelenlegi helyzet egy új akadály elé sodorta a pedagógusokat világszerte, ezzel a gyógypedagógusok sincsenek másképp. Eszter beszámolója szerint rendkívül nehéz online dolgozni, rengeteg előkészületet és munkát igényel az, hogy a gyermekek megkapják valahogyan a szükséges fejlesztéseket. Ő például egészen jól megtanult videót vágni ezalatt az idő alatt, és ezzel a módszerrel segítette a szülőket az otthoni feladatok elvégzésében.

A kiégés kérdése is szóba került a vírus kapcsán, hiszen egyedül a gép előtt ülve gyakran elfogy a motiváció. Eszter is említette ezt: rossz, amikor nem látjuk a gyerekeket, nem találkozhatunk velük, ilyenkor egy picit nehezebb minden. De arra kell törekedni, hogy legyőzzük ezeket az érzéseket.

Összegzés

Eszter egy rendkívül kedves, csupaszív lány, aki örömmel végzi a munkáját. Érdekes volt hallgatni a tapasztalatait és a gondolatait az egyes témákkal kapcsolatban. Azt hiszem, a Mi a pálya? eseménysorozat nagyon jó alkalom arra, hogy motivációt találjunk, vagy éppen végzős hallgatóként belelássunk az előttünk álló nagy kalandba, amit gyógypedagógusi hivatásnak nevezünk.

A kép forrása: ELTE Bárczi HÖK