Szakmai

Egy workshop mindenkiért! Gyermekvédelem, gyermekbántalmazás

„Ez egy olyan workshop, ami mindenkiért szól!” – ezzel a mondattal kezdte meg Szegedi Tamara meghívott előadó a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar keretein belül megrendezett workshopot a gyermekvédelem és gyermekbántalmazás témakörében. Az esemény „Kommunikációs workshop” néven futott, és Kereki Judit tanárnő jóvoltából jött létre. A kezdőmondat nem csupán arra utal, hogy mindenkinek izgalmas témába enged betekintést ez az előadás, hanem már a workshop kezdetét is jelképezi: diákok jóvoltából jött létre, melynek elindítója egy Bárczin tanuló 2. féléves hallgató, Schäffer Dorottya.

„Más dolog ismerni az utat, és járni rajta.”  – Morpheus (Mátrix c. film)

A workshop egy fő céllal indult, melynek jelszava a kommunikáció. „Hogyan is sajátítsuk el az asszertív kommunikáció technikáit?” „Mennyire elegendő a saját megnyilvánulásunk egy adott pillanatban?” „Mit tehetünk, mi elegendő a gyermekbántalmazás megakadályozásában?” – ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott választ Szegedi Tamara, szociális munkás, szupervizor, kifejezetten a gyermekvédelem, a korai gyermekfejlesztés és intervenció területén dolgozó meghívott előadó. Előadása több magyar és angol nyelvű szakirodalmon és videón alapult, amelyek munkáját is segítik.

A gyermekbántalmazásról többféle adat áll rendelkezésre, mivel magas a látencia ebben a témában (a gyermekek félelme, a mondanivaló megkérdőjelezése, külső személyek beavatkozásának aggálya). A továbbiakban nemzetközi adatok következnek: van olyan adatsor, amely szerint minden második gyermek szenved az erőszak valamilyen formájától. Más kutatások alapján a 2-4 éves gyermekek 75%-a szenved el fizikai büntetést vagy pszichés erőszakot. Az 5 év alattiak negyede éli meg, hogy édesanyjuk esik bántalmazás áldozatául a párkapcsolatában. A 11-15 éves tanulók egyharmada vált iskolai erőszak áldozatává az adott nemzetközi felmérést megelőző hónapban, 17 éves korig pedig 40.150 gyermek vált emberölés áldozatává. Ezek a vészjósló számadatok hívják fel a figyelmet arra, hogy bármilyen módon is – akár saját felszólalás, akár segélyhívás által – közbe kell avatkozni. Magyarországról is elmondható, hogy becsült számadatokkal rendelkezik, és a kutatások alapján a gyermekek kb. 25%-a él diszfunkcionális családban. Az erőszakos cselekmények 82%-a családon belül történik, mely esetek 85%-ában a gondviselők bántalmaznak.

A jéghegy

„A KSH adatai szerint a gyermekjóléti szolgálatok a gyermekpopuláció kb. 10%-át tartják nyilván veszélyeztetettként, azonban a meghatározás pontatlansága és az adatgyűjtés esetlegessége miatt ezeket az adatokat alábecsültnek tekinthetjük.” – idézte fel Szegedi Tamara az előadásában.

A gyermekvédelem egy szilárd szabályozási környezetben működik, melyhez számtalan törvény kapcsolódik. A gyermekek jogait többek között kifejti a Gyermekek jogairól szóló 1991. évi LXIV. törvény (New York), valamint az 1997. évi XXXI. törvény, mely a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szól.

A gyermekbántalmazás törvényében a zéró tolerancia diktál: „A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.” (2005.01.01.)

A gyermekvédelem rendszere

A workshop interaktív módon zajlott, ahol a hallgatók és oktatók közös szempontokat vizsgáltak, vitattak meg. A gyermekvédelmi rendszer bemutatása közben több ehhez kapcsoló kérdés is felvetődött, melyek segítő támpontokat adhatnak a könnyed felvázolásnak ebben a témában.

„A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a védelme érdekében eljáró szakemberek – különösen a gyermek bántalmazásának felismerése és megszüntetése érdekében – egységes elvek és módszertan alkalmazásával járjanak el.” (1997/XXXI. tv. 2014.03.15. módosítás)

A téma felvázolása után megismerhettük a gyermekvédelmi rendszer négy alappillérét: pénzbeli ellátások, gyermekjóléti alapellátások, gyermekjóléti szakellátások és hatósági intézkedések.

A jelzés

Mint gyógypedagógus, pedagógus, nevelő, állampolgár, mit tehetünk? A legfontosabb a gyermeket érő bántalmazás, elhanyagolás jelzése! Ezt anonim módon is meg lehet tenni. Többféleképpen kerülhet be egy család a gyermekvédelmi rendszerbe. Az egyik, amikor a család saját helyzetét felmérve önként megy a család- és gyermekjóléti szolgálathoz segítségért. A másik,  amikor a gyermekvédelmi jelzőrendszer egyik tagja jelez. A harmadik az állampolgári jelzés, mely számunkra lehet a legfontosabb (szomszédok, különélő családtagok szólnak).

Szegedi Tamara felhívta a figyelmet előadásában arra, hogy higgadtsággal, az asszertív kommunikációs technikákat alkalmazva vegyük fel a kapcsolatot az éppen bántalmazott szituációban jelen lévő gondviselővel, gyermekkel. Sokakban felmerül a kérdés, hogy elegendő-e a saját szavuk, hiszen ez abban a családban egy mindennapos eset lehet. Fontos tudni, hogyha állampolgári létünk helyzetéhez képest mindent megteszünk (felszólítjuk a bántalmazót, kérdőre vonjuk, segítséget ajánlunk vagy hívunk), akkor már adtunk egy esélyt arra, hogy meghallja az óvva intő felszólalásunkat, és elindíthatjuk a változás útján. Fontos, hogy a gyermek is tudatában legyen, őt senki sem bántalmazhatja!

A fizikális és lelki bántalmazásnak több jele is lehet, melyekre a workshop keretein belül kitért az előadó. Mind a szülőn, mind a gyermeken megfigyelhetőek a jellegzetességek gyermeki bántalmazás esetén.

A veszélyeztetés fogalmán belül megkülönböztetjük a bántalmazás (aktív cselekvés) és az elhanyagolás (passzív) eseteit.

Hogyan segítsünk?

„A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon.” (1997/XXXI. tv. 6. paragrafus (5))

Az a legfontosabb, hogy a gyermekkel kialakuljon egy bizalmi helyzet, amelyben a titoktartást biztosítani tudjuk. Ehhez szükséges az asszertív közlés, mely tárgyilagos, higgadt, és konkrét kérdéseken alapul. Szükséges az együttműködésre utaló jelek ismertetése, és mint minden kommunikáció során, itt is szükséges a kedves hangnem, tudatos testtartás.

„A gyermek érdeke mindenek felett!”

Fontos a meghallgatás művészete is, amelyre jó példát kínál a Mélylevegő Projekt illusztrációja.

A workshopon még szó esett bővebben az asszertív kommunikációról, a gyermekvédelmi rendszer felépítéséről, a témában felmerülő hallgatói kérdések megválaszolásáról, protokollokról, jelzésekről, titoktartásról és magáról a bántalmazás jeleiről, cselekedeteiről.

Ez az izgalmas téma mérhetetlenül fontos a mindennapok során, hiszen magunk is foglyai lehetünk ilyen helyzeteknek, vagy részesei lehetünk külső szemszögből is. A tudatos cselekedetek alapjai mi magunk vagyunk. Ha megtesszük az első lépést, hogy jelzünk egy szervezetnél (pl. család- és gyermekjóléti szolgálat, gyámhatóság, rendőrség), odamegyünk a szituáció megtörténte után, és rákérdezünk a szülői cselekedetre, akkor már megmásztunk egy lépcsőfokot a gyermeki jóllét eléréséhez.

Az előadás olyan szintű sikert ért el, hogy a sorozat folytatódni fog, és már tervben van egy második workshop Szegedi Tamara előadásával.

Köszönjük a szervezést Kereki Judit tanárnőnek, a kiváló előadást Szegedi Tamarának, és a diákok érdeklődését, hiszen ez a workshop értük szólt.

A képek Szegedi Tamara prezentációjából valók.

A főkép elérhető itt.