Nem, nem egy hip-hop előadóról van szó, de van annyira menő: Moondog 1916-ban született Amerikában, 16 éves korában egy balesetben elveszítette a látását, aztán autodidakta módon, hallása és Braille-zeneelmélet könyvek segítségével a korszak nagyjaival együtt emlegetett zeneszerzővé vált. Luis Hardinként született, majd karrierjét megkezdve vette fel művésznevét, amit a Holdra gyakran vonyító gyermekkori kutyája ihletett.

Élete és stílusa

Luis egy vallásos családban nevelkedett, ám amikor egy robbanás következtében szemei helyrehozhatatlanul megsérültek, elfordult a kereszténységtől, és másfajta utakon kereste később a spiritualitást. Látássérültként kezdte el képezni magát, a zene alapjait egy speciális iskolában sajátította el, majd önképzésbe kezdett, később ösztöndíjjal is tanult. Az 1940-es években került New Yorkba, a legjobb zenei társaságba. Bár egy idő után a filharmonikusokkal és különféle filmrendezőkkel dolgozott együtt, ikonikus tartózkodási helye mégis a 6-os sugárút és az 53. vagy az 54. utca sarka volt.

A helyiek az utca részeként ismerték őt, mert rendszeresen itt utcazenélt, és árusította a költeményeit. Spirituális érdeklődése miatt sámánruhát viselt, ám bosszantotta, hogy szerzetesnek nézik, ezért az északi népek kultúrája iránti tisztelet miatt úgy döntött, mindenkori toalettjét egy szarvakkal ellátott viking sisakkal egészíti ki. Ehhez a megjelenéshez, illetve az ehhez való szabadságához aztán a végletekig ragaszkodott, esetenként a zenei karrierrje kárára. Kinézete miatt a járókelők többsége hajléktalannak nézte, de ez többnyire nem volt része az életvitelének. Élete második felében sokat utazott, főleg Németországban tartózkodott hosszabb ideig, amely alkotói szempontból is fontos korszaknak bizonyult.

Zenéje

Zenéjére nagy hatással voltak fiatalkori élményei az őslakos indiánok zenéjével, ritmushangszereivel. Ezenkívül hatott rá a klasszikus zene és a kortárs jazz, de korát megelőzve műveibe gyakran kevert bele környezeti zajokról: gyereksírásról, vagy forgalmas utca hangjairól készült felvételeket. A XX. század fő zenei irányvonalával, a tizenkétfokúság jegyében íródott nyugtalanító zenei hangzásokkal szembefordulva Moondog inkább a klasszikus harmóniákhoz folyamodott, mintegy lázadásként a lázadásban. Zeneszerzőként saját korában a kezdetektől elismerték kortársai, többek között Leonard Bernstein és Arturo Toscanini is.

Az 1999-ben bekövetkezett haláláig összesen 81 szimfóniát komponált, ezenkívül számos zenekari művet, valamint szaxofonra, zongorára és orgonára írt darabokat. Mindezt Braille-írásban rögzítette. A moondog-i életmű nagy hatással volt Philip Glassra, “All is loneliness” című művének feldolgozásában Janis Joplin is részt vett, és híres szerzeménye, a “Stamping ground” az 1998-as ‘A nagy Lebowski’-ban tűnik fel. A mai napig rendszeresen kerül zenéje zenekarok műsorára.

Zenei kreativitása nem állt meg a komponálásnál, hanem számos hangszert is feltalált. Kiskorától kezdve vonzotta a ritmus, így hát nem is csoda, hogy furcsa alakú és nevű zeneszerszámai közül a leghíresebb a timbrának elnevezett háromszögletű dob, mellyel olyasmit szeretett volna alkotni, ami kifejezetten az általa írt zeneművek előadása során hasznosult.

Legenda?

Talán hihetetlen, hogy egy embernek ennyire kevéssé tipikus életútja legyen, de mindez mégis igaz – az az eset, ami ha nem lenne, ki kéne találni. Mindenesetre amellett, hogy érdekes a története és értékes a zenéje, eléggé empowering, hogy egy nem tipikus adottságokkal rendelkező, tehetséges ember átírja, ami a “nagykönyvben” meg van írva, kicsit megerősítve minket abban, hogy az a bizonyos “nagykönyv” nem is létezik – épp, ahogy azt reméljük!