AZ ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Kar Tudományos Diákköri Tanácsa november 25-én tartotta a 35. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára kvalifikáló online, házi konferenciáját. Az esemény a veszélyhelyzetre való tekintettel a Teams felületen valósult meg. A konferenciát Dr. Papp Gabriella dékánasszony köszöntését követően a Tudományos Diákköri Tanács képviseletében Dr. Berencsi Andrea és Dr. Horváth Zsuzsanna vezényelte le. A hallgatóknak fejenként 15 perc állt a rendelkezésére pályaművüknek ismertetésére, majd mindegyik előadást követően 5 perce volt az adott jelölthöz intézhető kérdésekre. Ezt a lehetőséget leginkább a zsűri tagjai használták ki: Dr. habil. Perlusz Andrea, a zsűri elnöke, Dr. Szekeres Ágota és Dr. Katona Vanda.

Három hallgatótársunk készült aktuális, motiváló témák átfogó és tudományos feldolgozásával erre az alkalomra, ezek összefoglalóit az alábbiakban olvashatják mindazok, akik készek arra, hogy ismét rácsodálkozzanak, milyen menő dolog is ez a gyógypedagógia!

Tolner Veronika: Felsőoktatásban és felnőttképzésben tanuló hallássérült személyek digitális kommunikációja a koronavírus-járvány idején

A három pályázó hallgató közül az első előadó Tolner Veronika volt. Nagyné Dr. Schiffer Csilla témavezetői tevékenysége mellett hallgatótársunk a ’Felsőoktatásban és felnőttképzésben tanuló hallássérült személyek digitális kommunikációja a koronavírus-járvány idején’ témában kutatott. Jól felépített előadásából egy rendkívül aktuális problémakört ismerhetett meg a hallgatóság: a digitális technológiák folyamatos fejlődése a veszélyhelyzet alatt a gyakorlati alkalmazásban jutott egyre fontosabb szerephez a hallássérült személyek hétköznapi életében éppúgy, mint mindannyiunkéban. Veronika bemutatta, milyen nehézség és előny származhat az érintettek számára az oktatás digitális megvalósulásából, illetve hogy mik voltak a leggyakrabban használt programok és speciális alkalmazások ennek keretében. A munka fókuszába a populáció tapasztalatainak megismerésén túl a beszédfelismerő programok által biztosított lehetőségek kerültek. A kutatásból is látszott, hogy ezek az eszközök, applikációk, melyek valós időben képesek leírni az elhangzó beszédet, magyar nyelven jelenleg kevéssé elterjedtek, amit magyaráz az a tény, hogy ezen a nyelven ilyen alkalmazások még nem érhetőek el magas minőségben. Pedig ez kívánatos lenne, hiszen mind az oktatásban, mind a hétköznapi életben való alkalmazásuk által a hallássérültek aktívabb részvétele valósulhatna meg, hosszú távon pedig a társadalmi befogadás folyamatát is segítené. Az előadást követő diszkusszió során ennek a kilátásai is megvitatásra kerültek a zsűri egyéb kérdésein és az egybehangzó méltatáson túl.

Szudki Osayma: Egy inkluzív modern tánckurzus módszertani konzekvenciái és résztvevői megítélése

A következő előadó Szudki Osayma volt, aki ’Egy inkluzív modern tánckurzus módszertani konzekvenciái és résztvevői megítélése’ című témáját prezentálta. Őt kutatása során dr. Horváth Zsuzsanna és dr. Lénárt Zoltán támogatta témavezetőként. Bemutatójából lassan kibontakozott a hallgatóság szeme előtt az az inspiráló és érdekes folyamat, amiből kutatása megszületett. Az inkluzív tánctanulás módszertanának áttanulmányozása mellett a kutatás keretében ténylegesen megvalósult egy inkluzív tánckurzus, melyben így Osayma egy személyben volt csoportvezető, a gyógypedagógiai megsegítés biztosítója, valamint kutatóként résztvevő megfigyelő. A 22 alkalmas, egyenként másfél órás ingyenes foglalkozás-sorozatban 10 tipikus fejlődésű fiatal, 2 segítő és egy Down-szindrómában érintett serdülő fiú vettek részt. A fiú csoportba való beilleszkedését, fokozatos felengedését végigkövetve és dokumentálva hallgatótársunk igyekezett azonosítani az eset alapján, hogy mi az, amiben differenciálni szükséges, illetve ami ilyen keretek között egy Down-szindrómával élő fiúnak a segítségére lehet. Valamint másik oldalról: milyen támogatást lehet adni a csoport többi tagjainak, hogy az inklúzió megvalósításában tevékenyen és hatékonyan résztvehessenek. Megállapítható volt magának a tánc-tevékenységnek a pozitív hatása erre a folyamatra: a motiváló aktivitás, illetve az általa teremtett hangulat és légkör megfelelő közeg lehet egy inklúziós folyamat számára. Az érintett fiú előadás zárásaként idézett szavai, amelyben a tánccsoport tagjaihoz való kötődését ecsetelte könnyeket csaltak a szemembe. A bírálók kérdéseik és javaslataik mellett szívből gratuláltak Osaymának a kutatásához.

Kneifel Áron: Az univerzalisztikus emberi méltóság elméletek a fogyatékosságtudomány és a gyógypedagógia szempontjából

Az utolsó beszámoló ’Az univerzalisztikus emberi méltóság elméletek a fogyatékosságtudomány és a gyógypedagógia szempontjából’ címmel Kneifel Áron előadásában hangzott el. Dr. Sándor Anikó és Dr. Maléth Anett témavezetői tevékenykedésétől kísérve egy interdiszciplináris, a fogyatékosságtudomány, a gyógypedagógia, a jog és a filozófia összefüggései mentén mozgó, alapos szövegelemző kutatás valósult meg a témában. A különböző tudományterületekkel való érintkezése mellett a vizsgált kérdés gyógypedagógia és fogyatékosságtudomány szempontjából igazán jelentős, mivel az emberi méltóságról való mindenkori felfogás is formálja a társadalmi attitűdöket, ezáltal pedig a – többek között – fogyatékossággal élő személyek felé mutatott megnyilvánulásokat és a jogalkotást. Az emberi méltóságról való gondolkodásmód tehát meghatározni látszik, hogy milyen bánásmódban részesülnek fogyatékosságban érintett embertársaink. Áron az egyenlő bánásmód témáját is érintette prezentálása során: elemzésében azt a látszólagos ellentmondást is feloldotta, hogy az egyenlő bánásmód által többletjogokhoz jutnak a fogyatékossággal élő személyek: azáltal, hogy rámutatott, az ún. többletjogok valójában az alapjogokhoz való hozzáférést biztosítják.  Az univerzalisztikus emberi méltóság szemléletek lényege pedig épp egyfajta inkluzivitás: az, hogy minden ember véleménytől és különböző jellemzőktől függetlenül egyformán érték. E szemléletek kerültek összevetésre a fogyatékosságtudomány és gyógypedagógia emberképével. A zsűri elismerései mellett azt is hozzáfűzte, hogy a kutatás által vizsgált téma a legfrissebb Nemzeti Alaptanterv kidolgozása folyamán is felmerült, így relevanciája nem kétséges.

A sokoldalú munkákat és azok elhangzott bemutatóit a zsűri tagjai mind pozitívan értékelték, és pontozásuk által megítélték továbbküldésüket az Országos Tudományos Diákköri konferenciára. Az esemény gratulációktól és jókívánságoktól hangosan zárult, miután a Tudományos Diákköri Tanács kifejezte abbéli reményét, hogy a példamutató témafeldolgozások a jövőben még több hallgatót fognak inspirálni kutatásra és a TDK-án való részvételre.