Vannak pillanatok, amikor az ember érzi, hogy nem lehet elmenni szótlanul egy könyv mellett, és amikor olvasóként szeretném, hogy ez a tartalom még sokakhoz eljusson. Most nem egy szórakoztató irodalmi műről beszélek, habár olvasás közben rengeteg alkalommal nevettem fel, de úgy igazán, teljes szívemből. Mert ez a könyv éppen erre próbálja rávezetni az olvasóját, hogy tárja ki a szívét, és nyisson a világ felé.

Személyes tapasztalataim alapján a könyv nem egy könnyen emészthető tartalmat közvetít, amivel úgy gondolom, semmi probléma nincs. Ettől függetlenül örömmel ültem le és kapcsoltam ki a külvilágot, hogy csak arra figyeljek, ami a könyv mondandója. Minden olvasással eltöltött pillanat feltöltődés, kikapcsolódás, tanulás és önmegismerés volt egyszerre.

Kikről szól a könyv?

A könyv két főszereplője Őszentsége, a Dalai láma, és az emberjogi aktivista, Desmond Tutu érsek, akik egy hetet töltöttek együtt Dharamszalában, hogy beszélgessenek egy nagyon fontos témáról, az örömről. A könyvben nyomon követhetjük a két Nobel-békedíjas ember beszélgetéseit, amelyek sorait Douglas Abrams író szemszögéből olvashatjuk, aki könyvet formált ebből az egy hetes beszélgetésből.

Rengeteg élettapasztalatot, személyes történetet, szokást, bölcsességet és tanácsot rejt a könyv, amely a mai rohanó, elzárkózott, komor világban villámcsapásként éri az embert, hiszen vannak dolgok, amik csupán nézőpont és a belső egyensúlyunk kérdései. Azt gondolom, hogy nem mond újat a könyv. Az összeszedettség jellemző rá, és az, ahogyan a két öregúr folyamatosan csipkelődött egymással beszélgetés közben – sütött róluk az egymás és az összes ember iránt érzett mérhetetlen szeretet és tisztelet.

„Az élet nehéz, és a nevetés révén könnyebben el tudjuk fogadni minden iróniáját, kegyetlenségét és bizonytalanságát, amivel szembe kell néznünk.”

Nem szeretnék belemenni semmilyen vallásba, semmilyen dogmába, hiszen ez a könyv nem erről szól. Igaz, hogy mindketten vallási vezetők, azonban az író nem erre a szálra fűzte fel a könyvet, hanem egy ennél sokkal fontosabbra.

Miről szól a könyv?

A könyv nagyon jól felépített és tagolt fejezetekkel örvendezteti olvasóját. Ennek köszönhetően még inkább megkönnyíti az olvasást, hiszen bármelyik fejezet után letehetjük a könyvet. A fejezeteket három nagy részre tagolhatjuk, amelyek egymásra épülnek. Az első nagy fejezet a valódi öröm mibenlétének kérdése, amely során felmerülnek olyan kérdések, hogy mi a különbség a boldogság és az öröm között, vagy hogy hogyan lehet tartós az ember öröme.

„Miért vagy boldogtalan valami miatt, ha lehet rajta segíteni? Mi értelme boldogtalannak lenni valami miatt, ha nem lehet rajta segíteni?”

A második főbb témakör az öröm útjába álló akadályok, amely során előkerül több személyes történet. Az utolsó fejezet az öröm nyolc tartópillére, amelyben a dalai láma és Tutu érsek megosztják velünk, hogy miképp tarthatjuk meg örömünket, és hogyan kerekedjünk felül a kilátástalan helyzeteknek tűnő szituációkon. Ráadásként pedig kapunk néhány örömgyakorlatot, melyekkel segíthetjük a belső mérlegünk egyensúlyban tartását. És hogy miért fontos megtartani a belső egyensúlyunkat?

„Ha az egészségünk erős, akkor a vírusok nem tudnak megbetegíteni. Ha viszont rossz az egészségi állapotunk, még a gyengébb vírusok is veszélyt jelentenek ránk. Hasonlóképpen, ha mentális egészségünk rendben van, amikor a problémák felmerülnek, lesz némi aggodalom, de gyorsan túllendülünk rajta. Ha viszont a mentális egészségünk nincs rendben, a kisebb problémák is szenvedést fognak okozni. Túl sok félelem, aggodalom, szomorúság, kétségbeesés, harag és bosszúság lesz az életünkben. Az emberek azt szeretnék, ha létezne olyan tabletta, amit ha bevesznek, a félelem és a szorongás azonnal elillan, és átjárja őket a béke. Ez nem lehetséges. Az embernek az elméjét kell fejlesztenie, így tehet szert mentális immunitásra. Sokszor kérdezik tőlem, mi a leggyorsabb és a legjobb módja egy probléma megoldásának. A kettő együtt nem lehetséges. Létezik leggyorsabb vagy legjobb megoldás, de a kettő nem ugyanaz. A legjobb megoldás a szenvedésre a mentális immunitás, de ennek kifejlesztéséhez idő kell.”

Mit viszek haza általa?

Úgy gondolom, hogy a legfontosabb gondolatmenete a könyvnek az, hogy mi emberek a többi embertársunk által vagyunk meghatározva. Nem véletlenül vagyunk társasági lények, nem véletlenül tudunk kommunikálni egymással akár verbálisan, akár non-verbálisan – a lényeg, hogy jelenleg mi vagyunk az egyetlenek a Földön, akik erre képesek. Használjuk ezt ki, és tárjuk ki szívünket a világ felé, fogadjuk be az ingereket, amelyek érnek minket. A könyv elárulja azt is, hogy ezt a sok ingert hogyan tudjuk majd szelektálni, hogy miként tudunk belőlük építkezni.

„Hogyan tegyünk szert barátokra? – folytatta a dalai láma ezzel a költői kérdéssel. – A bizalom segítségével. Hogyan alakítsuk ki a bizalmat? Egyszerű: mutassunk őszinte érdeklődést mások iránt. A bizalom pedig jönni fog. De ha egy erőltetett mosoly vagy egy nagy fogadás mögött valójában önös érdekek állnak, akkor sosem fog létrejönni a bizalom. Ha azon törjük a fejünket, hogyan használjuk ki, hogyan húzzunk hasznot másokból, akkor sosem fognak megbízni bennünk. Bizalom nélkül nincsen barátság. Mi, emberek társas lények vagyunk, mint mondtam, és barátokra van szükségünk. Őszinte barátokra. A pénzen vagy hatalmon vett barátok csak mesterséges barátok.” 

Számomra sok bölcsességet adott a könyv, és biztos vagyok abban, hogy még fel fogom lapozni párszor életem során. Tárd ki Te is a szíved a világ felé, és hagyd, hogy ez a könyv segítsen számodra abban, hogy miként is tudod ezt megtenni. Legyen útmutató számodra, hogy megismerhesd a teljes és örömteli élethez vezető út apró fortélyait.

Képek forrása:

https://www.libri.hu/konyv/doug_abrams.az-orom-konyve.html

https://www.kalw.org/post/joyful-insights-two-spiritual-friends-dalai-lama-and-archbishop-desmond-tutu#stream/0

https://www.kazu.org/post/santa-cruzs-doug-abrams-crafts-book-joy#stream/0