Miért jó a participatív oktatás?
Karunkon csaknem egy évtizede működik a participatív, másnéven részvételi oktatás. Participatív oktatásnak azt a módszert nevezzük, ahol az egyetemi oktató együtt tanít olyan személyekkel, akik saját tapasztalattal rendelkeznek. A szemináriumok során együtt tanítanak, ezzel biztosítva a hallgatók számára, hogy az elméleti ismeretek gyakorlati – sokszor a való életben egyébként igencsak eltérő – oldalát is megismerhessék. Ez az oktatási módszer tehát lehetővé teszi, hogy a fogyatékossággal élő személyek részt vehessenek az egyetemi életben, hozzájáruljanak tapasztalati tudásukkal a hallgatók tanulmányainak sikerességéhez.
A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon először „A fogyatékosság és gyógypedagógia történeti aspektusai” című kurzus keretében alkalmazták a participatív oktatókkal való munkát. Az inkluzív szemináriumok tökéletes példái a „Semmit rólunk, nélkülünk!” elv gyakorlati megvalósulásának, hiszen a kurzus során az elméleti tudást a participatív oktatók saját, életből vett tapasztalataikkal egészítik ki, illetve az óra menetét, így az elhangzó információkat is közösen alakítják az oktatóval. A találkozások során a hallgatók nem csak frontális munkaformában ismerkedhettek meg a participatív munkatársakkal, de különböző csoportfeladatokban, projektekben tapasztalhatták meg a közös munkát. (Katona, Cserti-Szauer & Sándor, 2019)
Köllő Gergőt rendszeres olvasóink már ismerhetik. Gergő korábban is részt vett már kurzusokon participatív oktatóként, idén pedig ismét találkozhatunk vele az egyetemen. Szerkesztőségünk most az inkluzív oktatásról, azok előnyeiről beszélgetett Gerivel.
K: Hogyan ismerkedtél meg a participatív oktatással?
„Volt egy gyógypedagógus hallgató barátom, ő hívott be egy projektmunkára, ahol az volt a feladat, hogy előadjunk egy adott témában. Egy héttel az óra után írt nekem Sándor Anikó, hogy lenne-e kedvem csatlakozni ehhez a participatív oktatáshoz. Először A fogyatékosság és gyógypedagógia történeti aspektusai kurzust látogattam, idén pedig a Szociálpolitikán veszek részt oktatóként.”
K: Mely oktatókkal dolgoztál már együtt? Mi volt a feladatod?
„Dolgoztam már Sándor Anikóval, Katona Vandával, idén pedig Kondor Zsuzsával is megkezdhettem a közös munkát. Szociálpolitikán lesz egy saját témám, amiről beszélni fogok, egyébként pedig bármihez hozzászólhattam eddig. Leginkább az a feladatom, hogy az elméleti oldalhoz társítom a gyakorlati oldalát bizonyos témáknak.”
K: Többen is részt vesztek participatív oktatóként ezeken az órákon?
„Idén csak egyedül vagyok, viszont régebben többen is részt vettünk participatív oktatóként egy-egy órán.”
K: Szerinted mi lehet az előnye, vagy éppen a hátránya annak, hogy többen tanítotok együtt?
„Szerintem mindenképpen van előnye, hiszen, ha többen vagyunk, több szempontból látjuk az adott témát abból adódóan, hogy minden érintett más. Szerintem nincs hátránya egy ilyen oktatási formának.”
K: Voltak-e félelmeid, aggályaid az első participatív órád előtt?
„Igen, voltak! Például megfordult a fejemben, hogy biztosan van-e ott keresnivalóm, mert én nem jártam egyetemre. Amiatt egyáltalán nem aggódtam, hogy a hallgatók mit fognak szólni, mert tudtam, hogy érdekes lesz számukra.”
Gergővel arról is beszélgettünk, melyek azok a kulcsfontosságú dolgok, amik lehetővé teszik az inkluzív szemináriumokat.
K: Hogyan kell elképzelnünk egy participatív oktatási formát? Hogyan alakítjátok az óra menetét? Közösen dolgoztok az oktatóval? Az értékelésben is van szerepetek?
„Közösen beszélünk meg mindent. Zsuzsi készített egy óratervet, amit bemutatott nekem, és minden pontját átbeszéltük. Ha volt ötletem, meghallgatta, fontolóra vette, tehát összességében együtt alakítjuk az órákat. Amikor Vanda oldalán voltam oktató, akkor részt vettem az értékelésben is, nem csak az órák megtartásában.”
K: Szerinted mi fontos ahhoz, hogy jól működjön a participatív oktatási forma?
„Összhangban kell lennünk, figyelnünk kell egymásra. Illetve nem árt, ha ismerjük egymást azzal, akivel együtt oktatunk. Folyamatosan egyeztetünk egymással, valamint adunk visszajelzést az órák után, sőt néha közben is.”
K: Szerinted milyen előnyei vannak a participatív oktatásnak a hallgatók szempontjából?
„Élőben látnak egy érintettet meg a témát is, amiről szó van. Több hallgató mondta, hogy keveset látják a tapasztalati részét egy adott témának, ami miatt az elméleti részt is nehezebb megtanulniuk.”
K: Milyen előnyeid származhatnak neked a participatív oktatásból?
„Például lett egy jó segítőm, akit ezeken az órákon ismertem meg, de egyébként is szeretek emberekkel foglalkozni. Ezek az órák önbizalmat adnak, hiszen annak ellenére, hogy nem jártam egyetemre, mégiscsak részt vehetek benne.”
A fogyatékos személyek narratívái tükröt tartanak az elméleteknek. (Katona, Cserti-Szauer & Sándor, 2019) Gergő beszámolójából kiderül, hogy a participatív oktatás során elengedhetetlen, hogy a nem fogyatékossággal élő, valamint a fogyatékossággal élő oktatók egyenrangú partnerként kell, hogy kezeljék egymást. Amíg a hivatásos oktatók többnyire az átbeszélendő témák szakmai hátterét, az ehhez kapcsolatos szakirodalmakat és elméleti tudást biztosítják, addig a participatív oktatók a megélt tapasztalataikat osztják meg. Így a hallgatók egy sokkal komplexebb képet kapnak a szóban forgó ismeretről, ami nagy mértékben formálja a szemléletüket.
Zárásképpen Katona Vanda, Cserti-Szauer Csilla és Sándor Anikó 2019-ben megjelent EGYÜTT OKTATUNK ÉS KUTATUNK! Inkluzív megközelítés a felsőoktatásban című művéből osztjuk meg olyan hallgatók reflexióit, akiknek volt szerencséje részt venni az inkluzív szemináriumok egyikén.
„Interaktív volt, beszélgetve és játszva tanultunk, úgy, hogy észre sem vettük… a projekt feladat is egy nagy erőssége a kurzusnak.”
„Az érintett személyek véleménye egyértelműen a legnagyobb erősség. Face to Face találkozás, emberi reakciók, tehát maga a valóság.”
„Ez volt az egyik legjobb órám, nem csak a Bárczin eltöltött első év, hanem egyetemi pályafutásom alatt is. Elméleti, lexikális tudást is magunkévá teszünk, de még ennél is fontosabb, hogy megismerhettünk és együtt is dolgozhattunk, együttműködhettünk érintett emberekkel… Nem csak szívesebben jöttem be és vettem részt, hanem éberségem is – kávé nélkül – minden mesterséges tényező nélkül fennmaradt.”
Források:
