Bárczi arcai, Szakmai

Egy izgalmas élet – Csányi Yvonne professzor asszonyra emlékezünk

2022. augusztus 19-én, életének 85. évében elhunyt Csányi Yvonne gyógypedagógus-pszichológus, karunk professor emeritusa. Több évtizedes, élményekkel teli, kitartó munkájának köszönhetően vált a magyarországi gyógypedagógia olyanná, amilyen jelenleg is. Csányi Yvonne professzor asszony életéről és munkájáról emlékezünk meg halálának második hónapfordulóján.

Egy izgalmas élet

Csányi Yvonne Temesváron született. Édesanyja német származása miatt sokáig csak németül tudott beszélni, s a német nyelv ismerete – ahogy a nyolcvanadik születésnapja alkalmából készített, 2017-es beszélgetésben is említi – később nagy hatással volt karrierjére és életútjára.

Bár édesapja a közgazdaság területe felé szerette volna őt terelni, végül a pedagógia, tanítás iránti kíváncsisága és szeretete győzött. 1960-ban oklevelet szerzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd éveken keresztül a Nagyothallók Általános Iskolájában dolgozott. Később pszichológus diplomát is szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

Gyógypedagógiai sikereit utazásai, külföldi intézmények, különböző módszertani modellek megismerése alapozta meg. Lehetősége volt megismerni a német, holland, amerikai iskolákat és az ott dolgozó neves szakemberek munkáját. A külföldön eltöltött idő során személyesen szerzett tapasztalatot azokról a korszerű technikai eszközökről, módszertani eredményekről, melyeket aztán a hazai gyógypedagógia területén is alkalmazni kezdett.

1972-ben megalakult a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete. A szervezet célja a fogyatékosságügy fejlődésének elősegítése volt a tudományos, kutatási és ismeretterjesztő tevékenységek által. A szervezet munkájában Csányi Yvonne is részt vett elnökségi tagként, valamint nemzetközi ügyekkel foglalkozó titkárként.

1974-ben visszatért a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, de már nem hallgatóként, hanem oktatóként, s az itt folytatott munkája során egy évtizeden keresztül a Szurdopedagógiai Tanszék vezetője is volt. Mindemellett 13 éven keresztül az Országos Pedagógiai Intézet munkatársaként is tevékenykedett. Az akkor már ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar néven működő intézményből vonult nyugdíjba, a gyógypedagógia azonban ezután sem szorult háttérbe az életében, ugyanis professor emeritusként folytatta szakmai életútját.

Csányi Yvonne első osztályával 1964-ben.
(Forrás: Csányi Yvonne: Egy szakmai életút hat évtizedes emlékei)
Munkájának főbb fókuszpontjai

Munkájának egyik központi eleme a súlyos fokban hallássérült, ép értelmű gyermekek nyelvi képességeinek fejlesztése állt.

„Szakmai munkám középpontjában elsősorban az ép értelmű, súlyos fokban hallássérült gyermekek nyelvi képességeinek fejlesztése állt a hangos beszéd szempontjából, azzal a törekvéssel, hogy a társadalomban az évek során, s felnőttként kommunikációjuk révén megállják a helyüket, ki tudják magukat fejezni írásban is, s lehetőleg a szövegértés se okozzon számukra különösebb nehézséget.”

Csányi Yvonne

A jelnyelv alkalmazására hangsúlyt fektető kutatók eredményei, valamint a bilingvális fejlesztésről szóló vizsgálatok nem győzték meg a professzor asszonyt a módszerek sikerességéről. Olyan módszert próbált kidolgozni, mely a gyermekek érdeklődésének és motivációjának egyaránt megfelel, s ami kimeríti a kifejezési igényeiket. Az igazán meggyőző módszerekre, gyakorlatokra külföldi útjai során talált rá. Hazaérkezve lehetősége nyílt a hazánkban még újdonságnak számító módszerek kísérleti tesztelésére, és így a szurdopedagógia módszereinek megreformálására is.

Megismerhette a ma is népszerűnek számító cochleáris implantáció folyamatát, valamint a hallókészülékek sikerességét. Azonban vitathatatlan volt számára, hogy a cochleáris implantátum alkalmazását követően a gyermekeknek nagy szükségük van a gyógypedagógiai kísérésre. Pályázatok, valamint különböző szemináriumok segítségével a professzor asszony és munkatársai megismerhették azoknak a szakembereknek a tapasztalatait, akik egy részletesen kiépített rendszerben foglalkozhatnak a műtéten átesett gyerekekkel. Az ismereteket összegyűjtve kezdeményezte a cochleáris implantáció gyógypedagógiai feladatainak módszertani kidolgozását hazánkban.

Mindemellett különösen fontosnak tartotta a hallássérült gyermekek integrált oktatásának lehetőségét is. A kar több tanszékével közösen útmutatókban fogalmazták meg gondolataikat a speciális szükségletű hallgatókkal kapcsolatos integráló tevékenységről. Schiffer Csilla oktatóval közösen fordították le magyarra a Tony Booth és Mel Ainscow által létrehozott inklúziós indexet.

Kiemelkedő munkájáért, soha nem csillapodó tudásszomjáért, tenni akarásáért a szakma számos kitüntetésben részesítette a társadalmi megbecsülés és tisztelet mellett: például 1977-ben Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettel ajándékozták, valamint kitüntették a Bárczi Gusztáv Emlékéremmel is. Az új módszertanok bevezetésének megsegítésére létrejött tankönyvei Nívó-díjban részesültek.

Csányi Yvonne meghatározó alakja a gyógypedagógiai szakmának. Hallgatók generációi tanulhatták tőle első kézből a hallássérült gyermekek pedagógiájának módszertanát. Reformjai, kezdeményezései a hazai szakma sokoldalú fejlődéséhez vezettek, ezzel hozzájárulva a sajátos nevelési igényű tanulók társadalomba való könnyebb beilleszkedéséhez.

Bár karunk jelenlegi hallgatóinak többsége nem ismerte őt személyesen, mégis rengeteget tanulunk tőle az általa írt szakirodalmi művekből, publikációkból, más oktatók róla szóló történeteiből, visszaemlékezéseiből. Cikkünkkel szeretnénk tiszteletünket kifejezni a professzor asszony iránt, és megköszönni a fáradhatatlan munkáját.

Források:

http://epa.oszk.hu/03000/03047/00079/pdf/EPA03047_gyogyped_szemle_2018_1_033-054.pdf

https://www.barczi.elte.hu/content/csanyi-yvonne-ra-emlekezunk.t.2526

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük