Bárczi arcai, Szakmai

Reakció – véleményfelmérésünk eredményei hazánk pedagógushelyzetével kapcsolatban

Az aktuális hazai helyzetre reagálva hallgatói magazinunk szerkesztősége felmérést végzett a Kar nappali tagozatos hallgatói körében. Kérdéseink fókuszába a pedagógussztrájk követelései kerültek, ezen kívül nyitott kérdéseket tettünk fel a gyógypedagógus hallgatók motivációja, jövőképe kapcsán. A Google űrlapot március 23-án tettük közzé zárt hallgatói csoportokban. A kitöltés anonim módon zajlott, személyes adat megadására nem volt szükség. A kérdőív leírásában ígéretet tettünk arra, hogy eredményeinket – függetlenül azok milyenségétől – nyilvánosságra hozzuk a Bárczium felületén, cikk formájában.

A kérdőív 9 napig (március 23-március 31.) állt a véleményt formálni kívánók rendelkezésére; ezidő alatt 134 kitöltés érkezett. Fontosnak tartjuk rögzíteni a tényt, hogy a 4 évfolyam nappali képzésben részt vevő hallgatói létszámához képest alacsonynak tartjuk a kitöltés arányát, ugyanakkor irányadó lehet, hiszen több kérdésünkre egybehangzó, egy irányba mutató válaszokat kaptunk.

Hallgatók motivációi, avagy miért választották a hallgatók a gyógypedagógia szakot?

„Szerintem minden embert megillet a magas szintű életminőség, és ennek megteremtéséhez igyekszem majd hozzájárulni munkám során.”

„Mert ez nem csak egy szakma, ez a legcsodálatosabb munka, amit az ember végezhet. Segíteni, és abból életvitelszerűen megélni, hogy mások fejlesztésében működsz közre, ennél szuperebb dolog a világon nincs.”

„Tanítani szeretnék és megadni a fogyatékos gyermekeknek az esélyt az egyenlő bánásmódra az oktatás területén is.”

„Valami különlegeset szerettem volna tanulni, aminek van jövője, és szerteágazó. Továbbá segíteni szerettem volna, és olyan világban szeretnék élni, ahol elfogadás van.”

„Tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, a testvérem diagnózisa adta meg ehhez a végső elhatározást.”

A további válaszok itt elérhetők:

Ez a kérdésünk opcionálisan megválaszolható volt, 88 kitöltést fogadtunk. A válaszok többségében a társadalmi felelősségvállalás, a segítségnyújtás, a gyermekszeretet, a pedagógia, mint gyermekkori álom gondolata fogalmazódott meg. Sok válaszban szerepelt a megújulás, a lehetőségek tárháza a szakmában, ami miatt a gyógypedagógia, és nem a többségi pedagógia mellett tették le voksukat a kitöltők. Nem jellemző válasz, de több helyen megjelent a korábbi pozitív tapasztalat fogyatékossággal élő személyekkel, vagy a családi érintettség.

Bár a fő motivációk és a képzésre való jelentkezés indokai különbözőek, a kitöltőkre általánosságban jellemző a hivatástudat, a szakmai fejlődés igénye, a gyógypedagógia melletti elköteleződés. A válaszok teljes palettája a cikkben feljebb csatolt dokumentumban olvasható.

A pedagógussztrájk követelései és a kitöltő hallgatók állásfoglalása

A következőkben a pedagógussztrájk egyes követeléseiről való vélekedést ismertetjük. A részek kitöltése ’kötelezőként’ jelent meg az űrlap felületén, így 134 nappali tagozatos hallgató véleményét sikerült rögzíteni. A válaszok eloszlását a Google által generált kördiagramokon szemléltetjük.

  • 1. kérdés

Első kérdésünk a következőképp került megfogalmazásra: 2022. február 11-én a Magyar Közlönyben megjelent, koronavírus-járvány elleni védekezésre hivatkozó rendelet ellehetetleníti a sztrájkot, ugyanis gyermekfelügyeletet, továbbá a tanórák 50%-át biztosítani kell. Mit gondolsz erről a kijelentésről (?): A sztrájk alapjog.

A 134 válaszadó 86,6%-a, azaz 116 fő egyetértését fejezte ki a kijelentéssel. 11,9%, azaz 16 fő nem értett egyet a kijelentéssel.

2 fő fogalmazott meg egyéb választ, egyikük a gyermekek oktatáshoz jutásának akadályozását nehezményezte, a másik válaszadó pedig az átmenetileg fennálló helyzetre való tekintettel tartaná fent a jelenlegi, „nem tökéletesen” működő rendszert.

A kérdésünkben tárgyalt kijelentésnek hazánk legmagasabb szintű jogforrása, azaz Magyarország Alaptörvénye szolgáltat jogalapot. „Az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdése a munkavállalókat megillető érdekérvényesítési eszközök között sorolja fel a munkabeszüntetéshez való jogot, azaz a sztrájkhoz való jogot.” (Orosz, 2021)

(kimásolva: Google Docs)
  • 2. kérdés

A sztrájk-követelésekkel kapcsolatos második kérdésünk a következő volt: Mit gondolsz erről a követelésről (?): A pedagógus-előmeneteli rendszer szerint besoroltak garantált illetménye 2022. január 1-jétől – a kormány által ajánlott 10 százalékon felül – további 45 százalékkal emelkedjen!

A kérdésre szintén 134 nappali tagozatos hallgató válaszolt. 52,2%, azaz 70 fő egyetért a kijelentéssel, miszerint a pedagógusok illetménye 10% helyett, 55%-kal emelkedjen. 134-ből 58 fő, azaz a válaszadók 43,3%-a vélekedik úgy, hogy ezen felül további emelésekre is szükség van, ezzel egybehangzóan 1 fő adott meg egyéb választ: „100%-os emelést is követelhetnénk. Jó lenne. De teljesen irreális, mert nincs miből.” Ez azt jelenti, hogy 134 hallgatóból 129 minimum 55%-os, vagy annál magasabb emelést várna.

5 fő fejezte ki egyet nem értését a sztrájkköveteléssel kapcsolatban. A kitöltők közül hárman nem indokolták egyet nem értésük okát, ketten azonban bővebben kifejtették véleményüket: „Szerintem a 10% kevés, az 55% viszont már sok.” – írja az egyik kitöltő. „Ennek a 10%-nak is örülni kellene, más szférában ennyi sem volt, ahol szintén keveset keresnek a dolgozók, és többet is dolgoznak, mint a pedagógusok.” – vélekedik egy másik hallgató.

A kérdésre vonatkozó összegzés tehát, hogy a kitöltők 96%-a várna 55%-os, vagy annál magasabb emelést a közeljövőben.

(kimásolva: Google Docs)

A kitöltő hallgatók háromnegyede kiábrándítónak tartja a jelenlegi kereseti lehetőséget…

Az előbb röviden tárgyalt fizetésemeléssel kapcsolatos kérdéskörrel szorosan összefügg a kérdőívben később szereplő véleményezés. Kérdésünk arra vonatkozott, hogy milyennek tartják a kitöltők a jelenlegi kereseti lehetőséget abban az esetben, ha végzett gyógypedagógusként a köznevelés-közoktatás területén helyezkednek el. Válaszlehetőségekként igyekeztünk megadni az elégedettségi fokozatok teljes, vagy teljességre törekvő skáláját, azonban a 134 válaszadó egységesen alacsonynak, nagyon alacsonynak, a kitöltő hallgatók több, mint háromnegyede pedig kiábrándítónak találja a köznevelés-közoktatás területén elérhető keresetet.

A kördiagramon szemléletesen látszik, hogy 134 hallgatóból egy kitöltő sem gondolja megfelelőnek, sem kielégítőnek a kereseti lehetőséget. Ezzel szemben 9% alacsonynak, 13,4% nagyon alacsonynak, 77,6% pedig kiábrándítónak véli.

(kimásolva: Google Docs)

A pedagógussztrájk követeléseire visszatérve röviden elemezzük, ismertetjük harmadik és negyedik kérdésünket, valamint az arra érkező válaszokat.

  • 3. kérdés

Kérdésünk arra vonatkozott, hogy a kitöltő hallgatók mennyiben értenek egyet a követeléssel, miszerint a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak neveléssel-oktatással töltött heti munkaideje 22 óra legyen.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete az alábbi indokot jelölte meg a sztrájkköveteléseket tartalmazó módosított dokumentumban:

„Tudományos kutatás (Tárki-Tudok: Pedagógusok munka- és munkaidő-terhelés felmérése, 2009) bizonyítja, hogy a pedagógusok többsége heti 22 óra kötelező óraszámmal is heti 40 óra munkaidő felett lát el munkaköri feladatokat. A munkaterhek csökkentésének első lépéseként elfogadhatónak tartjuk, hogy a korábbi, közoktatási törvény szerinti kötelező óraszámok kerüljenek bevezetésre. Elfogadhatatlannak tartjuk a munkaidő jelenlegi felosztását, a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőt és a kötött munkaidőben előírható – és ki nem fizetett – eseti helyettesítést. Követeljük, hogy legyen törvényben előírt kötelező óraszám, és a többletórákat pedig mindenkor fizessék ki! A pedagógushiány és a tantárgyfelosztás esetében hivatkozott rugalmasság pedig nem lehet ellenérv, hiszen az Mt. alapján rendkívüli munkaidő elrendelhető, csak éppen az azért járó illetményt és bérpótlékot ki kell fizetni. E pontban a szakszervezeti oldal korábban engedményt tett, ám a kormányoldal kompromisszum-készségének hiányában 2022. február 16-án visszatért az eredeti követeléshez.”

A válaszadók 82,8% egyértelmű egyetértését fejezte ki, 13,4% nem ért egyet, de érkeztek egyéb vélemények is: egy kitöltő azt fogalmazta meg, hogy 22 óraszámban maximalizálná a lekötött órák mennyiségét, más pedig a munkaerőhiány miatt nem tartja kivitelezhetőnek ezt a lépést; így fogalmaznak:

„Én egyetértek azzal, hogy túlterheltek a pedagógusok, viszont a munkaerőhiány miatt ezt nem tartom kivitelezhetőnek, pedig szerintem fontos volna.”

„Ehhez nincs elég tanár, nem itt kell változtatni, hanem akár az egyetemi képzésnél, akár a fizetéseknél, akár a tananyagmennyiségnél.”

Egy válaszadó heti 30 órát tartana ideálisnak, egy fő pedig nem foglalt állást vélt tájékozatlansága miatt.

(kimásolva: Google Docs)

Ezzel a kérdéssel és a PDSZ kijelentésével összhangban opcionálisan kitölthető kérdést tettünk fel. Kíváncsiak voltunk arra, hogy egy pályakezdő gyógypedagógus hozzávetőlegesen mennyi időt tölt 1 óra megtervezésével, előkészületeivel. A kitöltő hallgatókat kértük a jelenleg végzett aktív félévük megjelölésére is.

A fogadott válaszokból kiderül, hogy egy pályakezdő legalább 45-60 percet, de a 6-8. féléves (azaz harmad- és negyedéves) hallgatók többsége ennél több időt tölt egyetlen órájukra való felkészüléssel. Többen kiemelték az eszközkészítés külön időigényét. Minden választ összegezve: a tapasztalattal és a rutinnal csökken a felkészülési idő, azonban a kitöltő 8. féléves (azaz végzős) hallgatók jelentős többsége 2-5 óra felkészülésről számolt be egyetlen órára.

A hallgatók válaszai itt olvashatók (megfigyelésünk szerint a válaszokban néhány helyen keveredik az év/félév megjelölése):

  • 4. kérdés

Negyedik kérdésünk a következőre vonatkozott: rendszeresen előfordul az intézményekben, hogy pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztenseket – pedagógus jelenléte nélkül – osztanak be gyermekcsoportokhoz, illetve tanulócsoportokhoz gyermekfelügyeletre. Ennek oka elsősorban a nagymértékű pedagógushiányban keresendő. Mit gondolsz erről a követelésről (?): A pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek legfeljebb heti 35 órát legyenek beoszthatók gyermek- vagy tanulócsoportban önállóan végzendő gyermekfelügyeletre!

A válaszok eloszlása a kördiagramon látható. 134 válaszadóból 117-en egyetértenek a követeléssel, 11 fő nem ért egyet. A kitöltők közül 2 fő nem kívánt nyilatkozni. Szintén 2 fő adott meg a követelésben szereplő óraszámot sokalló saját választ – „Szerintem ez nagyon sok óraszám lenne.” „Szerintem ez még mindig sok.”. Ketten a pedagógushiány miatt nem gondolják átgondoltnak a követelést, ők a következő válaszokat adták:

„Szerintem ez és az előző követelés (ti. pedagógushiány) kizárják egymást.”

„Akkor van értelme változtatni az óraszámukat, ha nem a pedagógushiány miatt van szükség a segítségükre. Amíg ez nem rendeződött, nem szabad belenyúlni az óraszámokba.”

(kimásolva: Google Docs)

A következőkben a hazai oktatás helyzetéről való gondolkodást, a hallgatók jövőképét, a sztrájk hatásának megítélését ismertetjük az űrlapunkban gyűjtött válaszok alapján.

„Mit gondolsz erről a kijelentésről (?): Magyarországon válságos az oktatás helyzete.”

A 134 nappali tagozatos hallgató közül 115-en vélik válságosnak a hazai oktatás helyzetét, ez a kitöltők 85,8%-a. 17 fő, azaz 12,6% úgy gondolja, hogy még nem válságos, de közel járunk hozzá, illetve egy saját választ megadó hallgató így fogalmaz: „Még nem válságos, de ez az elhivatott pedagógusok miatt van így.”

1 fő nem kívánt véleményt alkotni, ő így válaszolt: „Nem tudom megítélni a pedagógusok szemszögéből, mivel én még nem dolgozok benne, nem érzek mindent a saját bőrömön.”

1 fő fogalmazott meg látszólag ellenvéleményt, azonban válaszából kiderül, hogy a sztrájkkal nem ért egyet, az oktatás válságos helyzetét ő is elismeri. Így fogalmaz: „Ahogyan minden más is, csak nem mindenki teheti meg, hogy hisztizik.”

(kimásolva: Google Docs)

Az űrlap végén arról kérdeztük a hallgatókat, hogy elképzelésük szerint a közeljövőben várható-e változás a nevelés-oktatás területén. Véleményüket lineáris skálán fejezték ki, melyen az 1-es szám jelentése: „Nem látok esélyt a változásra.”, az 5-ös végpont jelentése: „Biztos vagyok benne, hogy a követelések célba érnek!”

134 válasz érkezett. A legtöbben a lineáris skála negatív kimenetelt, illetve változatlan állapotot jósló oldalát jelölték meg, a válaszadók majdnem fele 2-est jelölt, 12-en, azaz a válaszadók 9%-a pedig semmi esélyt nem lát a változásra. A középmezőnyt is viszonylag sokan, 134-ből 42-en jelölték. A pozitív végkimenetelt sejtők aránya alacsonyabb volt, 134 főből 14-en jelölték a skála 4-es pontját, és csupán 1 fő biztos abban, hogy a követelések célba érnek a közeljövőben.

(kimásolva: Google Docs – 1: Nem látok esélyt a változásra. 5: Biztos vagyok benne, hogy a követelések célba érnek.)

Mire vágyik egy leendő gyógypedagógus?

Kérdőívünkben arra kértük hallgatótársainkat, hogy írjanak 3-5 szót, ami erről a kérdésről először eszükbe jut.

Megfelelő eszközökre és felszerelésre, nagyobb társadalmi megbecsültségre, magasabb bérekre.

Befogadó oktatás, megbecsült gyógypedagógusok, társadalmi elismerés, megfelelő lehetőségek és eszközök.

Anyagi megbecsülés, normális munkakörülmények, “alkotói” szabadság, szakmai szupervízió.

Szemléletváltás, nyitottság, értelmiségi presztízs.

A leggyakrabban használt kifejezés a megbecsülés/megbecsültség volt, csaknem a válaszok háromnegyedében megjelent. A hallgatók többsége az anyagi és társadalmi megbecsülést, a megfelelő munkakörülményeket és a továbbképzési, önfejlesztési lehetőségeket emeli ki, mint vágyálom gyógypedagógusi pályafutására. Többen kiemelik azt is, hogy elégedett, jól képzett kollégákkal szeretnének együttműködni munkájuk során.

A hallgatók összes válasza itt olvasható:

„Csak a közoktatásban dolgozni a jelenlegi körülmények között élhetetlen.”

A hallgatók jövőbeli terveiről érdeklődtünk. A nevelés-oktatás jelenlegi (!) feltételei mellett milyen terveid vannak a jövőre nézve? – tettük fel a kérdést. Szintén 134 kitöltést fogadtunk és a gyógypedagógusi hivatás sokszínűségéhez, széleskörű elhelyezkedési lehetőségeihez mérten saját válaszokat vártunk.

Összegezve a válaszokat, 134-ből 55 válasz (~41%) esetében jelent meg a magánszféra gondolata. Többségében a kezdeti állami szférában való tapasztalatszerzés után szeretnének magánellátásra váltani, illetve többen gondolkoznak vállalkozásban. 14 hallgató (10,4%) gondolja úgy, hogy külföldön szeretne munkát vállalni, a válaszadók szintén körülbelül 10%-a pedig a pályaelhagyást fontolgatja. Bár kérdőívünk nem reprezentatív, ijesztő volt számunkra látni az arányokat, hallgatótársaink válaszait, gyakran bizonytalan jövőképét.

„Csak a közoktatásban dolgozni a jelenlegi körülmények között élhetetlen, pláne önállóan, biztos, hogy fogok magánszférában is dolgozni.”

„Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a szakmát és alapvetően gyógypedagógus munkakörben képzeltem el sokáig a jövőmet, a jelenlegi fizetés mellett nem fogom tudni nemcsak egy pesti albérlet árát kifizetni, hanem akár saját magam fenntartása is nehézkes lenne (és nem is beszéltem még az órához szükséges eszközök beszerzéséről, vagy akár a későbbi továbbképzésekről). Ezért jelenleg azon gondolkodom, hogy valamilyen másik irányba (nem pedagógiai) átképezném magam.”

„Legvégső esetben visszamegyek dolgozni a másik szakmámba (mérnök), hiszen ott anyagilag és társadalmilag sokkal megbecsültebb munkát tudok végezni.”

„Tanulmányaim mellett immár 8 éve vendéglátásban dolgozom, a kezdő pedagógus fizetés 4-szereséért. Ezen a területen is szereztem képesítéseket, így előrelépési lehetőségeket is, ezért amíg erőm és családi helyzetem engedi, és a közoktatásban nem történik változás, ezen a területen maradok, és a gyógypedagógus diplomám B terv marad.”

„Valószínűleg amíg nem emelkedik a fizetés, addig nem is fogok gyógypedagógusként elhelyezkedni.”

„Két lehetőséget látok: vagy külföldön szeretnék munkát vállalni, hogy kiszámíthatóan meg tudjak élni és esetleg idővel még saját ingatlant is szerezni, vagy itthon a jelen körülmények között magánvállalkozóként külön fejlesztéseket, foglalkozásokat tartani, mert a közszférában kapott fizetésből egyedül is éhen halok, nemhogy egy esetleges családdal. (Ez egyébként eléggé elszomorít, mert kötődöm a hazámhoz és nincs is szívem nagy összegeket a munkámért elkérni családoktól, szülőktől, mert úgy gondolom, ennek az alapellátás részének kéne lennie, amit az állam finanszíroz, csak hát valamit ennem nekem is kell.)”

A hallgatók válaszai itt megtekinthetők:

Természetesen számos példa akad arra is, hogy valamilyen részmunkaidős megoldást találva, párhuzamosan több állást vállalva szeretnének a hallgatók a gyógypedagógia területén maradni. Segítő szakmába készülőként sokunkban felmerül(het) a dilemma, hogy a jelenlegi kereseti lehetőségek és körülmények mellett milyen minőségben és meddig lehetséges a gyógypedagógiai ellátás biztosítása államilag támogatott keretek között. Különös ellentmondás, hogy a gyógypedagógia egyik célja épp az egyenlő esélyek biztosítása, a perifériára szoruló gyermekek és felnőttek támogatása, mégis egyre több szakember választja a magánpraxis lehetőségét. A szervezett tüntetéseken is hangsúlyt kapott ennek veszélye, a társadalmi szakadék további mélyülése. Ennek megfelelően, az egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében kiemelt feladatként szükséges tekinteni a pedagógusok helyzetének helyreállítására, a pedagógushiány fokozatos felszámolására, az oktatás megreformálására.

Cikkünket egy közösségi médiában keringő kedves gondolatmenettel zárjuk:

„Gyógypedagógusnak lenni a furcsa ellentmondások, a lehetséges lehetetlenek és a hullámvasút olyan elegye, ami semmi máshoz nem fogható. Nem viselsz orvosi köpenyt, mégis kicsit gyógyítasz, nem állsz a katedrán, mégis tanítasz, nincs piros bohócorrod, mégis jó kedvre derítesz, nincs bársonykanapéd, mégis lelki támogatást, biztatást adsz, nincs varázspálcád, mégis néha csodákat művelsz. Magányos farkasként dolgozol teamben gyakorlatilag bárkivel, stand up comedy-t adsz elő motiválás és differenciálás szakszavak mögé rejtve, a legmagasabb szakmai fokon válsz újra meg újra gyermekké. Folyamatosan képzed magad azért, hogy megérthesd a pár hónapos csecsemőt is, kollégáddá fogadsz bármilyen állatot, ha az segít. Szavakba öntöd a megfogalmazhatatlant, és úgy kommunikálsz, hogy közben egy szó sem hagyja el a szádat. Egyszerre vagy gondolatolvasó és jövőbelátó, földhöz ragadt és égben járó, racionális és emocionális, vallásos és tudományos. Végtelenül kevés pénzért vagy a végletekig elhivatott, te fogod a legszorosabban a rád bízott gyermekek kezét, mert ők a legelesettebbek, sokszor a legkiszolgáltatottabbak, de el is tudod engedni akár végleg is a kezüket. Megéled a legnagyobb magasságokat és a legsötétebb mélységeket is, mégis a te utad a kiegyensúlyozott arany középút. Sokszor sírsz, de még többet nevetsz, láthatatlanok a sikereid, mégis óriásiak. Hivatásod van, kincsed van, és nincs lehetetlen.”

Varga Viola

Felhasznált források:

Orosz, F. (2021) ‘A sztrájk mint alapjog, a sztrájkszabályozás jogrendszerben való elhelyezkedése’ in Szilágyi, J.E.,
Hrecska-Kovács, R. (szerk.) A sztrájkjog összehasonlító jogi elemzése egyes európai államokban, 44–73. o.
Budapest: Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet.

3. számú melléklet, A PSZ és a PDSZ közös sztrájkbizottságának sztrájkkövetelései (letöltés dátuma: 2022. 03. 22. 10:00)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük