Kultúra, Szabadidő, Szakmai

Egy darab magunkból – művészettel az önkifejezésért

„A tükröt használod, hogy lásd az arcodat. Használd a műalkotásokat, hogy lásd a lelkedet.

George Bernard Shaw

Számomra a művészet mindig is a kapcsolódást egy formáját jelentette: kapcsolódást olyan emberek között, akik talán nem ugyanolyan korúak, talán borzasztóan messze laknak egymástól, nem beszélik egymás nyelvét, sőt – esetenként még csak nem is ugyanabban a korban élnek vagy éltek. Legyen szó nagymesterekről, szárnyukat bontogatni próbáló fiatal alkotókról vagy csak szabadidejükben festegető emberekről – az a bizonyos kapcsolódás mindenképp létrejön.

De miért is van ez?

A festészet, mint sok más művészeti ágazat szoros kapcsolatban áll a pszichológiával. A művészet sok mindent jelent, sok mindenre jó: kommunikálhatunk általa, kielégíthetjük az alkotás iránti vágyunkat, örömöt szerezhetünk magunknak, felhasználhatjuk gyógyító erejét egy trauma feldolgozásában.

Már korábban is úgy tartották, hogy az érzelmek, gondolatok sokkal mélyebb jelenségek a szó szintjénél, és a művészetek kitűnő eszközök arra, hogy ezeket a jelenségeket bátran kifejezzük, közöljük. Az önkifejezés pedig elengedhetetlen része az életnek.

A költészet nagyon szubjektív és intim önkifejezési mód. Szó szerint a saját szívdobogásod. A ritmusod. A lelked zenéje. Szuperkoncentrálva. Egy sűrű darab önmagadból.

– Mondja Val Klimmer amerikai színész a költészetről. Bátran kijelenthetjük azonban, hogy az idézett sorok nem csak a költészetre, de bármely művészeti ágra találóak.

Fogyatékossággal élő művészek

Vannak emberek, akiknek nehézséget okoz a gondolataik szavakba öntése. Ez időnként hatalmas stresszforrás lehet, hiszen a szükségleteink közé tartozik az érzelmeink, lelkivilágunk megjelenítésére, átadására irányuló vágy.

A Lámpás ’92 Alapítvány és a ParaArt Nemzetközi Egyesület mintegy két évtizede biztosít művészeti programokat értelmileg akadályozott személyek részére. A projekt lényege, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek alkalmuk nyíljon a gondolataik és érzelmeik kifejezésére. Programjuk középpontjában a tehetséggondozás és a tehetségkutatás áll, valamint különös figyelmet fordítanak az egyéni fejlesztésre is.

A két szervezet számos fogyatékossággal élő művész számára nyújt lehetőséget arra, hogy alkotásukkal kapcsolatot teremthessenek a többi emberrel, és önkifejezést gyakorolhassanak. Nemzetközi és hazai programokon, kiállításokon reprezentálják a művészeik páratlan tehetségét, érzelemvilágát és az élethez való viszonyulásukat.

Jelenleg a ParaArt oldalán 18 elkötelezett művésszel ismerkedhetünk meg, akik betekintést nyújtanak a munkáikba a virtuális kiállítások keretein belül.

Virtuális séta az emberi gondolatokban

A művészekhez és képeikhez egy pár soros bemutatkozás is tartozik, ami egy teljesen új, különleges élményt nyújt az érdeklődőknek. Kíváncsian és csodálattal olvastam Pető Hunor, művészeti vezető sorait az alkotókról. A rövid leírás után teljesen másképpen tekintettem a festményekre: megláttam bennük a személyiség apró darabkáit, amelyeket az ember akkor ismer fel más esetben, ha egy finom kávé mellett huzamosabb ideig beszélget a partnerével.

Igazán tiszta, igaz, kendőzetlen formája ez az önkifejezésnek – azt hiszem, ezért is annyira szép.

Nagy Zoltán: Szelíd vadhajtások

A képet Nagy Zoltán „Picúr” készítette. Pető Hunor ezt írta róla: „Picur a műtermet táncparkettként képzeli el, ahol a festőállványok és a vásznak adják a díszletet, az ecsetek pedig a táncosok. Ő is gyakran táncra perdül, még akkor is, ha helyszűkében van, így nem meglepő, hogy az alkotásaiban mindig nagy teret hagy a szereplőknek.”

Hermann Krisztina: Hasonmás

A képet Hermann Krisztina festette. Pető Hunort idézve: „Központi szereplő Krisztina az alkotótáborokban, de minden közös eseményen is. A színes egyénisége lenyűgözi és egyben behálózza a társaság összes résztvevőjét. Nála a ying-yang motívum, a jó és rossz dualizmusa, ami állandóan forog és mégis mindig egy egészet képez határozza meg az alkotói tevékenységét.”

Agonács Csaba: Hasonmás

Agonács Csaba munkája látható a képen. Csabáról Pető Hunor azt írja: „Csaba igazi társasági ember, kezdetben mindig nagyon hallgatagnak tűnik, de kis idő elteltével rá kell jönnünk, hogy ő vezeti a társalgást, a maga visszafogott módszereivel, kommentjeivel. A képei az elmúlt évek élményeinek a lenyomatait elevenítik fel, sokszor graffitis stílusban tárja elénk ezeket a hihetetlen nagy érzelmi töltettel rendelkező kompozíciókat.”

Csányi Nikoletta: Ellentétek

A képet Csányi Nikoletta készítette.

„Ha az alkotói folyamat egy játék, akkor Niki egy igazi játékos, aki a színekkel, formákkal, olyan pompás kompozíciókat hoz létre, melyek lehetnének bármely társasjáték hátterei is. Sokszor szöveges részek is megjelennek ezekben az alkotásokban, gyerekkori emlékekkel, vagy éppen aktuális étrendekkel. Ezek a fejtörők mellett vizuális költemények is lehetnének, melyek megfejtését ránk bízza.” –  írja Nikolettáról Pető Hunor.

Az egyesület további művészei és a virtuális kiállítások megtekinthetők a ParaArt oldalán.

Az Esernyős Galériában a magyar festészet napjához kapcsolódva kiállítás nyílik a Lámpás ’92 Alapítvány és a ParaArt alkotóinak festményeiből, amely már látogatható, és egészen november 19-ig nyitva áll a látogatók előtt.

Forrás:

Lámpás ’92 Közhasznú Alapítvány

ParaArt Nemzetközi Egyesület

Lámpások birodalma kiállítás és szakmai nap

Alkotóművészet.hu – művészet és pszichológia

Nagy Zoltán – bemutatkozás, Nagy Zoltán – Szelíd vadhajtások

Hermann Krisztina – Bemutatkozás; Hermann Krisztina – Hasonmás

Agonács Csaba – Bemutatkozás; Agonács Csaba – Hasonmás

Csányi Nikoletta – Bemutatkozás; Csányi Nikoletta – Ellentétek

A cikk kiemelt képe: Tiszavári Norbert – Szelíd Vadhajtások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük