Bemutatkozik az autizmus spektrum-, a látássérültek- és a tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirány

Már javában zajlik a szakirányválasztás az első évesek számára, így biztosan mindenki szeretne megismerkedni más-más nézőpontból a kiválasztott szakirányaival. A szakirányválasztásról könnyebben lehet informálódni személyes vélemények és tapasztalatok alapján, melyek nem csak a diákok, hanem a tanárok nézőpontját is megmutatják.

A Bárczin tanulók és tanítók most interjúk formájában mutatják be az autizmus spetrum-, a látássérültek- és a tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányokat.

Szücs Anikót, 8. féléves Bárczis hallgatót kérdeztem az autizmus spektrum pedagógiája szakirányról.

1. Mi motivált téged először, hogy erre a szakirányra jelentkezz?

A szakirány motivált abban, hogy erre az egyetemre jelentkezzek! Más gyógypedagógus képzésen nincs nagyon lehetőség az autizmus spektrum pedagógiájáról tanulni. De talán erre a kérdésedre az az élmény lehet a tényleges válasz, ami az autizmus spektrum zavarral élő emberek és a gyógypedagógia felé fordította az érdeklődésemet. Amikor külföldön önkénteskedtem, volt szerencsém találkozni egy nagyon kedves asszonnyal, aki érintett volt ebben az állapotban. Amellett, hogy nagyon érdekes volt a mentorom mellett vele dolgoznom, felébredt bennem az érzés, hogy én ezt az állapotot meg akarom érteni. Ehhez hozzáadódtak még egyéb tapasztalatok, találkozások az életemből, amik csak megerősítettek ebben az elhatározásban.

2. Milyen volt az első benyomásod, amikor megismerted az autizmus szakirány tantárgyait?

Hű, hát shame on me, de ilyen konkrét pontra nem is emlékszem, ez velem inkább folyamatában történt. Első-másodéves koromban, amikor még nem annyira voltak létfontosságúak a kreditszámok, jóval kevésbé voltam tanterv-tudatos. De azt nyilván már a tájékoztatókon előrebocsátották, hogy sok lesz a kognitív- és a viselkedés pszichológia, amire szép fokozatosan ráépülhet majd a specifikus módszertan. Ez nekem nagyon tetszett, mivel már elsőévesen is megszerettem a pszichológiát, azt pedig mindenképpen jó volt hallani, hogy majd a terepen is hasznosítható módszereket ismerhetünk meg.

3. Mennyire gondolod, hogy gyakorlatias a képzés?

Alapvetően az. Minden tudás, amit elsajátítunk, arra mutat, amit majd csinálunk – még akkor is, ha nem épp egy konkrét technikát tanulunk, hanem elméleti hátteret: ez az egyes egyéni esetekben létfontosságú kapaszkodót jelent az érintett gyermekek és felnőttek megértésében, ezt már a gyakorlaton tapasztalhattam. Az egyetlen ok, amiért félszívvel kezdtem bele ebbe a válaszba, az a koronavírus – sajnos egy rövid gyakorlatomat teljesen online kellett végeznem, most pedig a közelmúltban a terepgyakorlatomat kellett átszervezni a digitális térbe. De nyilvánvalóan ez a szakiránytól független körülmény, és még ebben a formában is rengeteget kaptam és kapok a gyakorlattól azáltal, hogy tényleges helyzetekkel, kihívásokkal kapcsolatban hasznosíthatom a tudásomat. Mindemellett pedig az egyetemi órákon is rengeteg helyzetet szimuláltunk, így a pedagógiai tervezésben és a kivitelezésben is volt alkalmunk kipróbálni magunkat, miközben elsajátítottuk az ezekre vonatkozó ismereteket.

4. Mit tudnál tanácsolni a leendő jelentkezőknek a szakirányra?

Hogy jöjjenek! És ha már jönnek, gondolják komolyan. Persze ez nem azt jelenti, hogy legyenek is komolyak – ez néha még egy szimpla előadáson sem fog sikerülni, ha a saját tapasztalataimból indulok ki. De mindenképpen figyeljenek jól az elejétől, mert nagyon megéri!

5. Mely tárgyak tartoznak a kedvenceid közé?

Ez nehéz kérdés, mert annyira szorosan és logikusan épülnek egymásra a tárgyak, hogy nehéz bármelyiket is kiemelni – mint ahogy egy célirányos túrából is nehéz lenne rámutatni, hogy hopp, ez volt a legjobb lépés! De talán a szakirányos gyógypedagógiai pszichológia volt az, ami központi szerepet játszott, ami – számomra legalábbis – nagyon inspiráló volt, és a későbbiekben is egy folytonos viszonyítási pontja lett a tanulmányaimnak.

6. Mit szeretsz legjobban ebben a szakirányban?

Két dologról áradoztam sokat a környezetemnek az autizmus spektrum pedagógiája szakiránnyal kapcsolatban. Az egyik ezek közül a szervezettség, aminek a fontosságát szerintem mindenki megérti, aki járt már egyetemre. A másik az, hogy az itteni tanulmányaim az értékes tudás mellett egy kiapadhatatlan motiváció-forrást is jelentettek számomra. A gyógypedagógus-hiány, a várható alacsony fizetések, és a terepen esetenként tapasztalható káosz és tehetetlenség igazán kétségbeejtő lehet egy hallgató számára; de az órákon mindig fel tudtam töltődni új ötletekkel, reménnyel és energiával, mert lehetett érezni, hogy ez igenis jó és fontos dolog, amit lehet és kell csinálni, mert hosszútávon megtérül! Segített kialakítani a tiszteletet a szakember iránt, aki remélhetőleg hamarosan én is leszek: azáltal, hogy akik itt tanítanak, emberien és kollegiálisan kezelnek, miközben ugyanúgy elvárják a fejlődést és a tudás elsajátítását.

Dr. Győriné Stefanik Krisztina a Bárczin az autizmus spektrum pedagógiája szakirányfelelőse is megmutatja, hogy milyen ez a szak oktatói nézőpontból.

1. Mit tart a legfontosabb készségnek, amivel a hallgatóknak rendelkeznie kell ezen a szakirányon?

Ha szó szerint veszem a kérdést, és nem sorolhatok fel egy hosszú listát arról, hogy mi mindenre kellene képesnek lennie egy leendő autizmus-szakembernek, akkor talán a következőt emelném ki a legfontosabbként: legyen képes (nem kevés) mentális erőfeszítést „beletenni” abba, hogy egy, a szokványostól eltérően működő emberi elmét, gondolkodásmódot mélyen megértsen. Ez nem egyszerű feladat, de ha sikerül, akkor valóban képes lesz úgy támogatni minden egyes autizmussal élő embert, ahogyan az egyedi szükségletek azt megkívánják.

2. Jelenleg az autizmus spektrum pedagógiája szakirány milyen képzést nyújt a hallgatóknak? Melyek a legfontosabb tudnivalók, ha ezt szeretnénk tanulni?

A szakirányunk tanterve koherens, a látszólag elméletibb tárgyak is erősen kapcsolódnak a gyakorlathoz. Az oktatók építenek egymásra, illetve a más-más kurzusokon elsajátítható tudásokra. De persze a legnagyobb hangsúlyt a támogatás pedagógiai-módszertani elemei kapják, azaz igencsak gyakorlat-centrikus a képzés. Ezt a célt erősíti az is, hogy minden oktató, aki az autizmus spektrum pedagógiája szakirányon oktat, gyakorlati tapasztalattal is rendelkezik. Alapelvünk: olyan oktassa, aki csinálja is. Ugyanakkor ahhoz, hogy valóban jó gyakorlatot vigyünk, értenünk kell az igényes napi munka mögötti tudományos tényeket is. Olyan sokszínű módszertani megközelítést és eszköztárat mutatunk be a hallgatóinknak, amely elemeinek hatékonyságát tudományos bizonyítékok támasztják alá, vagyis az autizmus-specifikus támogatás úgynevezett evidencia-alapú gyakorlatába vezetjük be őket. Az autizmus rendkívül sokszínű állapot, így fontos horizontális szempont a képzésben, hogy a teljes életkori és funkcionálási spektrumot lefedjük. Ez nagy kihívás nekünk és a hallgatóknak is – de ez így jó, hiszen kreativitásra, rugalmasságra motivál mindannyiunkat.

3. Ha elvégezzük a képzést, akkor milyen kilátások várhatnak ránk a jövőt tekintve? Hol lehet vele elhelyezkedni a leginkább?

A szakirány igyekszik olyan „indulócsomaggal” útjára engedni a hallgatóit, amellyel valamennyi ellátási, támogatási színtéren elboldogulhatnak. Az autizmus spektrum pedagógiája szakirányos gyógypedagógusok nagyon könnyen el tudnak helyezkedni, és nem csak a köznevelésben, hanem az egészségügyben, a szociális ellátásban, a foglalkoztatás területén, sőt, a felsőoktatásban is. A képzés során megszerezhető tudásokra igen nagy szükség és igény van a terepen. Ugyanakkor azok, akik a kutatások iránt jobban érdeklődnek, akadémiai pályára készülnek, szintén megtalálhatják a számításukat, hiszen a karon több, nemzetközileg is jegyzett kutatási-fejlesztési projekt is folyik autizmus témában.

4. Mennyire bontakozik ki a gyakorlatiasság a szakirány tanulmányaiban? Hol lehet a gyakorlatokat elvégezni?

A gyakorlat – szándékunk szerint – abszolút kibontakozik a képzés során. Videók és mini-esetek feldolgozása, mikrotanítások, protetikus eszközök tervezése erősítik meg a kurzusokon közvetített gyakorlati tartalmakat. Gyakorlóhelyeink folyamatosan szaporodnak. Mivel mi a gyógypedagógia legfiatalabb szakiránya vagyunk, a gyakorlóhelyek és a gyakorlatvezetők száma akkor növekszik, ha igazán minőségi munkára képes kollégákat képzünk. Arra is figyelünk, hogy támogassuk a terepen dolgozó, végzett gyógypedagógusokat jó gyakorlataik megszilárdításában, továbbfejlesztésében. Eddig jól haladunk, s nagyon reméljük, hogy leendő hallgatóinkból is gyakorlatvezetők válhatnak.

5. Miért ajánlaná ezt a szakirányt a leendő jelentkezők számára?

Ez egy nagyon izgalmas szakterület, amelynek csínját-bínját kiváló, gyakorlati és kutatói munkát egyaránt végző szakemberek oktatják a Bárczin. Klassz közösség ez, amelynek jó érzés a tagja lenni – és itt nem csak az oktatókra, hanem a hallgatókra is gondolok. Nem állítom, hogy könnyű ez a szakirány, de a munka sem könnyű, amire felkészít. Ugyanakkor csodálatos dolgokat vihetünk véghez az autizmussal élő gyerekekkel, felnőttekkel, szüleikkel és a többi partnerünkkel együttműködve. Ha jól dolgozunk, hatalmas fejlődést, életminőség-javulást érhetünk el, és hozzásegíthetjük az autizmussal élő gyerekeket és felnőtteket ahhoz, hogy több sikerélmény érje őket, kevésbé függjenek másoktól, és boldogabbak legyenek.

6. Végül mit szeret az autizmus spektrum pedagógiája tanításában a legjobban?

A hallgatókat. A közös gondolkodás egy-egy kurzuson vagy kutatásban számomra nagy élmény. Nagyon tehetséges hallgatókkal van lehetőségem együttműködni. Az a jó, ha nem csak ők tanulnak tőlem, hanem én is tanulhatok tőlük. A kérdéseik, kommentárjaik, ötleteik mindig elgondolkodtatnak, motiválnak, új feladatokat adnak. Egy autizmus-szakember soha nem unatkozik, mindig van mit tanulni, megérteni, megoldani. Ez így van a gyakorlati munkában és az egyetemi oktatásban is.

Marton Réka végzős Bárczis hallgató a látássérültek pedagógiája szakirányon megélt tapasztalatairól mesélt nekünk.

1. Mi motivált téged először, hogy erre a szakirányra jelentkezz?

Őszintén, mikor én a Bárczira jelentkeztem, nem tudtam, hogy vannak szakirányok. Szóval én utolsó pillanatos kapkodással jelentkeztem, így lettem látás szakos, de egyáltalán nem bántam meg. Nekem a szomatopedagógia a másik szakirányom, és nagyon jól kiegészítik egymást.

2. Milyen volt az első benyomásod, amikor megismerted a látássérültek pedagógia szakirány tantárgyait?

Gyakorlatiasnak tűntek a tárgyak, az első pár tantárgyunk tankönyvek alapján ment, Pajor Emese tanárnő tankönyvei alapján, amiket ő is írt és egyben tanított is. Szerintem nagyon gyakorlatias és konkrét kezdés volt az első félévben. Számomra elég jól átláthatóak voltak a tárgyak. Világviszonylatban is beszéltünk a látássérültek pedagógiájáról, magyarországi vonatkozásban és intézményrendszerben is, valamint kórképekről is volt szó. Az első félév számomra egyértelműen gyakorlatias és jól áttekinthető volt.

3. Mennyire gondolod, hogy gyakorlatias a képzés?

Azt mondanám, hogy próbál az lenni. Vakoknál, gyengénlátóknál, látássérült személyeknél nagyon fontos a manipuláció, hogy kézzel csinálunk rengeteg mindent. Pont ezért az órákon is, a képzés alatt rengeteg mindent fogunk meg, próbálunk ki lefedett szemmel – akár közlekedést vagy simán a járást, tájékozódást gyakoroljuk így. Próbálkoztunk már a konyhai teendőkkel, zoknikat párosítottunk, megtanultuk a Braille-írást Braille-gépen, olvasni (a tévhitekkel ellentétben mi nem az ujjunkkal olvasunk, hanem a szemünkkel), illetve megtanultunk abakusszal számolni. A gyakorlatokat már az 5. félévtől megkezdjük, ez egy 30 órás gyakorlat a félévben. Itt már elkezdjük kipróbálni magunkat: tanítunk, fejlesztünk – ez már egy szuper bevezetője a terepgyakorlatnak. Az elején a legtöbben még a Gyengénlátók Iskolájába megyünk, mert ez egy szuper gyakorló terület, ahol még a gyerekek egy picit látnak – ez egy nagyon jó kezdés. A 6. félévben a Vakok Iskolájába szoktunk általában kerülni. A terepgyakorlat során a 7-8. félévben már önállóan is kiválaszthatjuk, hogy hova szeretnénk kerülni, és ha van lehetőség erre, akkor az egyetem szívesen megoldja.

4. Mit tudnál tanácsolni a leendő jelentkezőknek a szakirányra?

Azt tanácsolnám, hogy nagyon gondolják meg, mert a látás szakirány egy ici-pici szakirány. Szerintem ez azért is van, mert a látássérült személyek az országban nincsenek olyan sokan, ahhoz képest, mint például a tanulásban akadályozott gyerekek – emiatt kevés az intézmény is, ami kifejezetten látássérült személyeknek van fenntartva. Vidéken lehet kicsit nehezebb ezzel az elhelyezkedés. Én olyanoknak ajánlom a látás szakirányt, akik azt egy elterjedtebb szakirány mellé választják. Ezzel egyáltalán nem rosszul véleményezem a látás szakot, csupán 4. évesként azt látom, hogy nehezebben található szakirány specifikus munkahely – ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet ilyet találni, csupán nehezebb. Ezért olyanoknak ajánlom, akik elhivatottak, hisz ez egy kisebb intézményrendszerű szakirány. Hozzátenném, hogy szerintem nincs olyan, hogy valaki „rosszul választ” szakirányt. Bármilyen területen helyezkedünk el, mindig azt fogjuk érezni, hogy hú, még ezt kellett volna tanulnom, vagy azt! Szóval annyira sokfélék már a gyerkőcök, hogy ajánlom a specifikus szakirány továbbképzést diploma után. Próbáljanak meg erre nem nagyon rástresszelni! Illetve nagyon fontos, hogy tanuljunk a kollégáktól!

5. Mely tárgyak tartoznak a kedvenceid közé?

Volt olyan tárgyunk, aminek az volt a neve, hogy Mindennapos tevékenységek. Ott lefedett szemmel próbáltunk ki teljesen triviális dolgokat, mint pl. a fogmosás, kenyérkenés, banán szeletelés – nagyon nehéz dolgok ezek látás nélkül. Ez nagyon jó tapasztalat volt. Így kicsit belehelyezkedünk a leendő kis tanítványaink világába – és akkor rájön az ember, hogy tanítani könnyű, de megtanulni nagyon nehéz! Továbbá volt olyan óránk – nem emlékszem sajnos a nevére –, ahol számítógépen tanultunk meg gépelni lefedett szemel egy beszélő program segítségével (amit a látássérült személyek használnak), szerintem ez nagyon izgalmas volt. 

6. Mit szeretsz a legjobban ebben a szakirányban?

Nagyon nagyon kreatívnak kell lenni, át kell állítani az embernek az agyát, mert annyira sok inger ér minket a vizualitásunkon keresztül. Rengeteg mindent csinálunk a látásunkra támaszkodva, ebből abszolút ki kell szakadni, hogyha látássérült személyekkel foglalkozik valaki. Én ezt a kiszakadást nagyon szeretem, ami kreativitásra kényszerít, ez a váltás. Nagyon jó egy kicsit áthangolódni a vizualitás nélküli vagy csökkent vizualitással bíró világba.

Farkasné Dr. Gönczi Rita, a Bárczi látássérültek pedagógiájának egyik oktatója adott választ a szakiránnyal kapcsolatos kérdésekre.

1. Mit tart a legfontosabb készségnek, amivel a hallgatóknak rendelkeznie kell ezen a szakirányon?

Az ELTE BGGYK GYMRI Látássérült Személyek Pedagógiája és Rehabilitációja Szakirányon hangsúlyt fektetünk az elméleti és gyakorlati szaktudás ötvözésére, az önálló- és együttműködésben végzett szakmai tevékenységre, így az ezekhez kapcsolódó készségek szükségesek a szakirány sikeres elvégzéséhez.

2. Jelenleg a látássérültek pedagógiája szakirány milyen képzést nyújt a hallgatóknak? Melyek a legfontosabb tudnivalók, ha ezt szeretnénk tanulni?

A szakirányunkra érkező hallgatók az addig megszerzett gyógypedagógiával kapcsolatos általános tudásukra alapozott szakterületspecifikus ismereteket, módszereket és eszközöket ismerik meg, melyeket a későbbi szakpedagógiai gyakorlatokon valós helyzetben fejleszthetik. Szakirányunk erőssége, hogy valóban gyakorlatorientált, így az elméleti kurzusok alkalmával, még online térben is sok saját élménnyel gazdagodnak a hallgatók. Megismerik a korai fejlesztéstől az iskolai oktatáson, szakiskolai ellátáson át a felnőtt rehabilitációig a különböző támogatói módszereket és eszközöket. Emellett a félévek során a látássérültekkel foglalkozó civil szektor egy része is bemutatkozik.

3. Ha elvégezzük a képzést, akkor milyen kilátások várhatnak ránk a jövőt tekintve? Hol lehet vele elhelyezkedni a leginkább?

A szakirány elvégzését követően igen széles a szakmai skála, ahol elhelyezkedhetnek a hallgatók. A korai fejlesztőben, az EGYMI-ben, a vakok óvodájában, iskolájában és a gyengénlátók iskolájában örömmel várják az új kollégákat. Sok lehetőséget rejt magában a felnőtt rehabilitáció is. Mindemellett a civil szektorban is akadnak lehetőségek. Az egyik hallgatónkat idén az utolsó éve alatt vették fel az országos érdekvédelmi szervezethez. Az oktatás vagy a szociális szektorban is akadnak hivatali státuszok, illetve egyes projektekben is elhelyezkedhetnek a végzős hallgatók.

4. Mennyire bontakozik ki a gyakorlatiasság a szakirány tanulmányaiban? Hol lehet a gyakorlatokat elvégezni?

Ahogy már említettem, a szakirányunk hangsúlyt fektet a gyakorlatias oktatásra. A képzésben és a gyakorlatvezetésben látássérült kollégák is támogatják a hallgatókat, akik több oldalról mutatják meg a szakterületben rejlő lehetőségeket. A gyakorlatias tevékenységünk további kiemelet része, hogy a látássérült személyek pedagógiájában és rehabilitációjában alkalmazott módszereket és eszközöket saját élményben ismerik meg a hallgatók (pl. Braille-írógép, olvasótévé és abakusz használata, tájékozódás és közlekedés, látóvezető technikák alkalmazása), amelyeket utána a szakpedagógiai gyakorlat során különböző szakterületen alkalmazni tudnak. Ma már nem csak Budapesten, hanem vidéken is tudunk gyakorlati helyet biztosítani a bővülő gyakorlatvezetői intézmények miatt. A jelenlegi helyzet kapcsán a gyakorlatvezetők törekednek arra, hogy az online térben is hasznos feladatokkal lássák el a hallgatókat.

Az abakusz használatával kapcsolatban ezen az oldalon könnyebben lehet tájékozódni: http://www.dyscalculiaport.gonczirita.hu/.

Valamint az abakusz alapismereteit ez a videó is tökéletesen bemutatja: https://www.youtube.com/watch?v=f8mwQ3plKiw

5. Miért ajánlaná ezt a szakirányt a leendő jelentkezők számára?

A Látássérült Személyek Pedagógiája és Rehabilitációja Szakirány egy gyakorlatorientált, kis létszámú csoportokkal dolgozó szakmai csoport a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar kötelékében, így a hallgatók jóval több egyéni figyelmet és támogatást kapnak a szakmai fejlődésükhöz. Sokszor bevonjuk őket az aktuálisan folyó szakmai tevékenységekbe. Például 2019-ben a szakirány vezetésével megvalósult Magyar Tudomány Ünnepén elhangzott szekcióülésekről a vállalkozó kedvű hallgatók készítettek velünk együtt cikkeket, amelyek már a tanulmányaik alatt szakmai publikációnak számítanak.

6. Végül mit szeret a látássérültek pedagógiája tanításában a legjobban?

A legjobban a közös munkát szeretem, amelyet a hallgatókkal együtt végzünk a saját élményű gyakorlatokon, hospitálásokon, tapasztalati szakértőkkel történő megbeszéléseken. Öröm, amikor a kezdeti izgalmakon túljutva a hallgatóink egyre több tudással felvértezve gondolkodnak szakmai kérdésekről és megoldásokról, s az utolsó évben már egyre magabiztosabban teljesítenek a terepgyakorlaton.

A Szakirányunk iránt érdeklődő hallgatók figyelmét szeretném felhívni a közösségi oldalunkra, ahol első kézből olvashatnak az aktuális tevékenységeinkről, témáinkról: https://www.facebook.com/barczilatas

A Magyar Tudomány Ünnepe – Dimenzióváltás a látássérült személyek pedagógiája és rehabilitációja mátrixában című konferenciakötet, amely jelenleg a legfrissebb szakmai online kiadványunk, elérhető az ELTE EDIT rendszerben.

Vincze–Pál Annamária bárczis hallgató a tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányt ismertette az interjúban.

1. Mi motivált téged először, hogy erre a szakirányra jelentkezz?

Őszintén szólva nekem a TANAK volt a töltelék szakirányom. Én a pszichopedagógia miatt jöttem erre az egyetemre, és muszáj volt valamit választani mellé, akkor meg úgy gondoltam, még a TANAK a legjobb párosítás, mert ebben a kettőben vannak átfedések. Azóta viszont a gyakorlatokon nagyon megszerettem a tanítást is, és rengeteget profitáltam mindkét szakirányon a másikhoz megtanultakból. Szóval ha valaki gondolkozik ilyen irányban, én ezt a párosítást jó szívvel ajánlom.

2. Milyen volt az első benyomásod, amikor megismerted a tanulásban akadályozottak pedagógia szakirány tantárgyait?

Sosem annyira tantárgyakra lebontva gondolkoztam, inkább a képzés egészét figyeltem. Így utólag úgy látom, logikusan épülnek egymásra, negyedévre azért már összeállt a kép nagyjából. De igazán előzetes véleményem nem volt a tantárgyakról, mert nem ismertem annyira a szakirány lényegét, hogy csak tantárgyak címeiből ki tudtam volna következtetni, ez nekem most tetszeni fog-e vagy sem.

3. Mennyire gondolod, hogy gyakorlatias a képzés?

Mindig el tudnék viselni több gyakorlatot, de szerintem ez egy ilyen szakmában elég általános vélekedés. Összességében úgy gondolom, hogy nagyon nagy előny, hogy már harmadévtől folyamatosan jelen vannak a terepen végzett gyakorlatok, a legtöbbet ezekből az alkalmakból tanul az ember. Azt is jónak tartom, hogy az egész félévet végigkísérik a gyakorlatok, nem csak kampányszerűen egy-egy hét jelenik meg az elején vagy a végén. Így tovább kísérsz egy osztályt, csoportot vagy gyereket, sokkal átfogóbban megismered az állapotukat és az ilyenkor használható módszereket, és jóval részletesebben megismerheted az adott intézmény működését is, ha minél változatosabb szituációkban szerzel tapasztalatot. Jónak tartom azt is, hogy többféle színtéren megfordulunk – amikor épp nincs pandémia –, ez sokat segíthet eldönteni, pontosan melyik terület, milyen megközelítés áll a legközelebb hozzánk. Személy szerint én a legtöbb szemináriumot is a lehetőségekhez mérten gyakorlatiasnak éreztem, szerintem ez egészen rendben van a TANAK-on.

4. Mit tudnál tanácsolni a leendő jelentkezőknek a szakirányra?

Ne féljetek a gyakorlattól! Én is elképesztően be voltam parázva az első alkalom előtt, mert egy osztálynyi gyerek – még ha TANAK-os osztály révén kevesebben is vannak – nagyon ijesztő gondolat, ha még semmilyen tanítási tapasztalatod nem volt előtte. De pont ezért hívják gyakorlatnak, itt még ér hibázni, ér próbálkozni, és ezt szerintem fontos kihasználni. Tapasztalatom szerint a gyerekek nem azt várják, hogy tévedhetetlen gép legyél, sokkal inkább azt, hogy segíts megértetni a tananyagot, és ha ezt még szórakoztatóan is csinálod, akkor aztán pláne bevágódtál náluk. Ne a gyakorlatvezetőnek akarj tanítani, hanem a gyerekeknek, és akkor rendben leszel.

5. Mely tárgyak tartoznak a kedvenceid közé?

Én a gyakorlatiasabb órákat szerettem, ahol volt lehetőségünk megbeszélni, közösen gondolkozni, vagy épp kipróbálni egy-egy eszközt vagy módszert. Emiatt például nagyon szívesen jártam az alternatív pedagógiás kurzusokra Virányi Anita tanárnőhöz.

6. Mit szeretsz a legjobban ebben a szakirányban?

Hogy sokkal változatosabb, mint azt valaha gondoltam volna. Az egyéni fejlesztéstől kezdve az osztálytanításig rengeteg területen alkalmazható, és szinte végtelen az eszköztára. Tanítottam táblára ragasztott kulcsszavakkal, gyurmával, Smart táblával, tablettel, plüssállattal, online és személyesen is. Szeretem, hogy igazán rákényszerít, hogy amikor ránézek egy tananyagra, ne csak egy leckét, hanem lehetőséget lássak benne, hogy folyamatosan frissen tart, hogy lehetne ezt még inkább játékosan, átélhetően, élvezhetően megfogni. Nekem a TANAK tudta már felnőttként megtanítani, hogy a tanulás élmény is lehet, egy közös utazás a gyerekekkel az ő tempójukban, amiben az út éppen olyan fontos, mint a cél – vagy talán még fontosabb is.

A szakirányokkal való megismerkedés majd akkor fog jobban kibontakozni, mikor elkezdődik az őszi szemeszter, és a tanulók összebarátkoznak az új tantárgyaikkal. Viszont ennek az interjúnak köszönhetően már most jobban bele lehet látni az egyes szakirányok tulajdonságaiba, beleláthattok a diák, illetve az oktatói szemszögekbe is, ami segítheti a felkészülést a szakirányok megkezdésére.

Reméljük, hogy Te is hasznos információkat találtál a cikkben!

A szakirányválasztó következő részében a logopédia, az értelmileg akadályozottak pedagógiája és a szomatopedagógia fog bemutatkozni!

A főkép elérhető itt.