Tomasz Olander 5 évig tanult gyógypedagógiát. Az alapképzést Olsztynban, a Warmia és Mazury Egyetemen végezte el. Az oligofrénpedagógus diploma megszerzése után a fővárosban, Varsóban folytatta szurdopedagógiai tanulmányait a Maria Grzegorzewska Gyógypedagógiai Akadémián. 2017-ben fejezte be a mesterképzést. Az Erasmus+ keretein belül 9 hónapig önkénteskedett (European Voluntary Service) Olaszországban, a Torinói Siketek intézetében. A koronavírus alatt hobbiból elkezdett varrni, spanyolul tanul és az újévi fogadalmát valósítja meg, miszerint két könyvet is elolvas havonta.  A csupaszív és mindig mosolygós fiúval a tanulmányairól és a gyógypedagógiáról beszélgettünk.

Miért éppen a gyógypedagógia? Mi inspirált a pályaválasztásban?

Amikor a továbbtanuláson gondolkoztam, és hogy melyik szakra jelentkezzek, akkor az vezérelt, hogy mi tetszik, és miben érzem jól magam. A “csend világában” születtem, mert a családom siket, ezért ismerem a siket emberek világát, annak előnyeit és hátrányait, nehézségeit. Emellett a kedvenc tantárgyam az iskolában a matematika volt. A matematika könnyű, 2+2=5, igaz? 🙂

Ezt a két dolgot összevontam, és jött az ötlet, hogy matematikatanár legyek hallássérült diákok számára.

Az is befolyásolt, hogy szeretek gyerekekkel foglalkozni. Tudtam, hogy hallássérült személyekkel kapcsolatos szakon szeretnék tanulni. Rátaláltam a szurdopedagógia szakra, de az mesterképzés, ezért el kellett végezzek valamilyen alapképzést, hogy majd kifejezetten ezt a szakmát tanulhassam. Valaki azt tanácsolta, hogy menjek oligofrénpedagógiára, mert utána több területre is tudok szakosodni, például tiflopedagógiára (látássérült emberek pedagógiája) vagy szurdopedagógiára (hallássérült emberek pedagógiája). Végül az ismerőseim tanácsa alapján döntöttem.

Az egyetem kiválasztásának is megvan a története. Középiskolában megfogadtuk a barátaimmal, hogy mindannyian Gdańsk-ban fogunk tanulni. Felvettek a gdański egyetem hallgatóinak listájára, ezért úgy döntöttem, hogy a dokumentumokat ajánlott levélben küldöm, azokat úgyis gyorsan kézbesítik. Tévedtem. Akinek hamarabb beérkezett a levele, azt vették fel, így elveszítettem a helyemet. Szerencsére az olsztyni egyetemre is benyújtottam dokumentumokat vészhelyzet esetére, és oda felvettek. Nem bánom, ezek voltak a legjobb évek.

Melyik tárgy volt a kedvenced?

Ha ez a kérdés a középiskolára vagy az általános iskolára vonatkozna, könnyebb lenne. Amikor az egyetemről van szó, akkor nehéz. Az egyetemen az is fontos, hogy milyen az előadó és hogyan tartja az órákat. Emlékszem, volt egy hölgy, aki a Fejlődéslélektan tantárgyat oktatta. Az órán vett elméletekre azonnal hozott gyakorlati példákat a szakmai életből, amelyek megkönnyítették a megértést és segítettek megjegyezni az információkat.

Húh, le kellene ülnöm, hogy felidézzem az összes tárgyat, amim volt, mert jelenleg nem jut eszembe semmi. Rámutatnék a jelnyelvre, de nem vettem részt az órákon, mert felmentettek, hehe. 🙂

Mi volt a kedvenc élményed az egyetemen?

Egyre nehezebbek a kérdések. 🙂 Az biztos közéjük tartozik, amikor ellátogattam a Gallaudet Egyetemre, Washingtonba, az Egyesült Államokba. Ez az egyetlen egyetem a világon, ahol az órák jelnyelven folynak. Sok siket fiatal álma, hogy ide járhasson. Csodálatos emberekkel találkoztam, akik nélkül nem lennék az, aki most vagyok.

Az Erasmus+, a kirándulások, a világ megismerése és nyitás az új kultúrák felé mind hozzátettek a személyiségemhez. És a legfontosabb, a barátságok, amelyek nélkül a diákélet nem lett volna ilyen jó és színes.

Említetted, hogy voltál Erasmuson. Milyen céllal vágtál bele? Milyen tapasztalatokkal tértél haza?

Először is fontos elmagyarázni, hogy mi az az Erasmus. Két típusa van: az egyik az egyetemhez kapcsolódik, ahol egy félévre elmegy valaki egy másik egyetemre, és ott hallgatóként tanul. Vagy elmehet ifjúsági csereprogramokra, képzésekre, amelyek nem kapcsolódnak az egyetemhez. Én az utóbbi lehetőségben vettem részt, pedig az első lehetőséget próbáltam megvalósítani, csak a pályázati határidőket mindig lekéstem. 

Sok projekten vettem részt, és szerintem 2014-ben kezdtem el az Erasmus+ kalandomat – véletlenül. 🙂 Egy lány megkérdezte, szeretnék-e Németországba menni, mert szükségük van egy férfi résztvevőre. Jó volt, mert tanultam idegen nyelveket, új kultúrát, megváltoztam, nyitottabbá váltam az emberek felé, újra felfedeztem önmagam. Új barátságokat kötöttem úgy, hogy volt hol aludnom, és volt idegenvezetőm, ha elmentem valahova. Hálás vagyok, hogy volt esélyem részt venni valami olyan csodában, mint az Erasmus+. Minden fiatal házi feladata egy Erasmus+ programban való részvétel! 🙂

Volt esélyegyenlőség az egyetemen? Hogyan segítették a fogyatékossággal élő embereket? Kaptál valamilyen támogatást?

Azt hiszem, ez a kérdés nem vonatkozik rám, mert nem nagyon használtam az egyetemi segítséget. Olyan ember vagyok, aki egyedül boldogul, és nincs szüksége segítségre bizonyos dolgokban. Csak arra emlékszem, hogy vannak országos úszóversenyek és integratív értekezletek a fogyatékossággal élő diákok számára. De nem voltunk sokan, nem mindenki akart részt venni ezeken – nem tudom, talán azért, mert szégyellték a fogyatékosságukat. Az alapképzés alatt nagyon jó kapcsolatom alakult ki a fogyatékossággal élő hallgatók irodájával. Nagy mosollyal emlékszem rájuk, mert érezni lehetett, hogy törődnek velünk, és segítenek. 

Egy dolgot biztosan tudok, hogy a költségvetés nagyon korlátozott, nagyon. Volt egy siket barátom, aki jelnyelvi tolmácsszolgáltatást vett igénybe. A tolmács talán 6 órán volt jelen a hét folyamán, a barátom a többi órán egyedül volt. Sikerült egy asszisztenst beszereznie, aki jegyzeteket készített neki az óra alatt. De ez még mindig nem változtat azon a tényen, hogy hiányzik az akadálymentesítés. Emellett az előadók nem ismerték a hallássegítő eszközöket.

A barátomnak volt egy FM rendszere, a távirányítóját oda kellett adnia az előadónak, és a tanárt a hallókészülékében hallotta. Nem sokan voltak hajlandók a használatára, mert azt hitték, hogy ez egy hangrögzítő.

Szerinted milyen egy jó gyógypedagógus?

Nagyon jó kérdés. Egy gyógypedagógusnak minden tanulóhoz külön-külön kell fordulnia, és egyéni módszereket alkalmaznia, mert mindenki más. Jónak, kedvesnek, nyitottnak, tisztességesnek, humorosnak, türelmesnek és megértőnek kell lennie. Néha legyen képes érzelem nélkül reagálni. Segítse és támogassa a gyerekeket. Mutassa meg a diákoknak, hogy számíthatnak rá, van segítség a problémákban.

A legfontosabb, hogy a pedagógus segítsen, magyarázza el, de ne tegye meg a gyerekek helyett. 

Mi jön ezután? Mik a terveid a jövőre nézve?

Új városba költözök, és ott próbálok munkát találni. Még mindig szeretnék új helyeket felfedezni a térképen, új ízeket kipróbálni, új nyelveket és jelnyelveket megtanulni. És próbálok találkozót szervezni emberekkel, mert a járvány miatt nagyon hiányoznak.

Köszönöm Tomasznak a beszélgetést, és sok sikert kívánok a továbbiakban is! 🙂