Az első megmérettetés
- interjú gólyákkal az első vizsgaidőszakról
Véget ért a kíméletlen vizsgaidőszak, ami minden egyetemistát megpróbál, különösen az első féléves diákokat. A gólyák számára az első vizsgaidőszak a legfontosabb: ilyenkor tapasztalják meg az ismeretlen számonkérés különös fortélyait, kiismerik a rendszert, megtanulják az időbeosztást és a tantárgyakra szánt idő mérlegelését. Most az online vizsgáztatásba csöppentek bele először a gólyák, így a megmérettetés is egy új módszert kísérelt meg.
A Bárczi elsős vizsgázói most egy interjú során számolnak be saját tapasztalataikról, a számonkérések típusairól, és arról, hogy ki hogyan élte meg azt a bizonyos első vizsgaidőszakot. Ha te is kíváncsi vagy, hogy nem vagy-e egyedül ezekkel az érzésekkel, egyetemi éveid előtt állsz vagy tanácsokat gyűjtenél a vizsgázáshoz, akkor olvasd el a cikkünket.
A kérdéseimre válaszol: Cserháti Kata, Farkas Kinga, Fazekas Eszter, Guth Fanni és Hubert Dóra – a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar első éves hallgatói.
1. Mielőtt eljött a vizsgaidőszak, hogyan képzeltétek el az első megmérettetést a Bárczin?
Eszti: Nagyon féltem tőle, de az online tesztek hallatán kicsit megnyugodtam. Szerintem ezzel nem voltam egyedül.
Fanni: Én egyáltalán nem így képzeltem el az első vizsgaidőszakot. Azt hittem, hogy sokkal jobban fogok izgulni, de valószínűleg az online tesztek pozitívan befolyásolták az általános izgulásomat.
Kinga: Én nem pont így képzeltem el a vizsgaidőszakot. Többen is említették, hogy majd a vizsgaidőszaknál meglátjuk, hogy mennyivel nehezebbek az egyetemi vizsgák, mint az érettségi. Nagyon elfáradtam, de mindenből kihoztam a legtöbbet, ami meg is fog térülni.
Dóri: Én a legelején még azt hittem, hogy több időm lesz mindenre, de rá kellett jönnöm, hogy jobban bele kell húznom a tanulásba minden nap, hogy az összes tárgyammal időben végezzek.
Kata: Az első vizsgaidőszakom előtt nagyon izgultam és féltem. Legfőképpen amiatt, mivel még nem voltak pontos információim arról, hogy mire számítsak. Az ismeretlentől mindig egy kicsit jobban tart az ember. A már több vizsgaidőszakot is megélt egyetemistáktól hallottam ennek az időszaknak a kegyetlenségéről, a hajnalig tartó tanulásról és a stresszről, viszont teljesen más volt ezt a saját bőrömön megtapasztalni.
2. A vizsgaidőszak végül pozitívan vagy negatívan támasztotta alá az elképzeléseiteket?
Eszti: Elég pozitívan. Számomra egyszerűbbnek tűnik online teszteket megoldani, mint beülni egy terembe és írni. Nem volt akkora nyomás rajtam.
Fanni: Sokkal pozitívabb lett a véleményem az elképzelteknél.
Kinga: Is-is. Pozitív lett a végkimenetel, több tapasztalatot és tudást is szereztem a vizsgaidőszak alatt. Bár a kimerültség és a vizsgákra való fárasztó felkészülés befolyásolta a véleményemet.
Dóri: Engem ért pozitív és negatív csalódás is – ez az eredményeimre is igaz.
Kata: Több szempontból is pozitívnak tartom. Próbáltam minél kevesebb stresszel kezelni az egész helyzetet, és mindezek mellett eleget pihenni. Továbbá az eredményeim láttán is pozitívan csalódtam az első vizsgaidőszakomban. Így ezek alapján sokkal jobb lett a véleményem.
3. Milyen stratégiákkal, módszerekkel készültetek fel a vizsgákra?
Eszti: A távoktatás előnyeit kihasználva vissza tudtuk nézni az előadásokat. Ezeket összevetve az órán használt prezentációkkal és a saját jegyzetekkel könnyű volt a felkészülés.
Fanni: A tanáraink által készített prezentációkból tanultam, az előadásokat visszahallgattam. Igyekeztem nem mindent az utolsó pillanatra hagyni, így jutott idő (passzív és aktív) pihenésre is, ami számomra nagyon fontos ahhoz, hogy ne váljon monotonná a vizsgaidőszak.
Kinga: A tanév elején, amikor még több időnk volt az aprólékosságra, akkor leírtam és kijegyzeteltem mindent. Még rajzoltam is hozzá. Ezek szerintem hasznosak voltak, bár voltak olyan vizsgáim, amikre az anyag többszörös átolvasása után sikerült csak felkészülnöm. És persze a sok-sok reménykedés!
Dóri: Számomra az a stratégia vált be, hogy minden nap 2 tantárgy kis anyagrészére fókuszáltam.
Kata: Én például sosem tanultam éjszakába nyúlóan. Számomra szükséges a megfelelően kipihent állapot ahhoz, hogy a nap folyamán minél több tudás belemenjen a fejembe. Napközben is kisebb pihenőkkel választottam el az egy-egy hosszú szakirodalomba való belemélyedést, hogy ne csak a folyamatos tanulásból álljanak a mindennapjaim.
4. Mely típusú vizsgák voltak számotokra a legkedvezőbbek?
Eszti: Szerintem bátran kijelenthetem, hogy a legkedvezőbb tesztek a „lapozgatós tesztek” voltak. Ha leragadtunk egy kérdésnél, akkor később vissza lehetett térni, átgondoltan újra megválaszolni a kérdést. Szerintem így az időnket is könnyebben be tudtuk osztani.
Fanni: Számomra a Moodle-tesztek tetszettek a legjobban, körülbelül 25 perces időintervallummal. A visszaléptethető kérdések esélyt adtak az önellenőrzésre is.
Kinga: Nem azokra esik a választásom, ahol nem volt semmilyen lehetőségünk a visszalépésre, ezáltal az ellenőrzésre. Viszont kedveltem a feleletválasztós feladatokat, ahol csak egy opciót kellett kijelölnünk, és léphettünk is tovább. Ezek lényegretörőek voltak.
Dóri: Azokat a vizsgákat kedveltem, ahol vissza lehetett léptetni, mert ha véletlenül átugrottam egy kérdést, akkor is volt esélyem arra, hogy végül ne bukjak pontot. A feleletválasztós feladatokat is szerettem.
Kata: Számomra a feleletválasztós vizsgák bizonyultak a legkönnyebbnek. Ezen belül is azok, ahol egy kérdésre csupán egy helyes válasz volt. Az idővel való megfelelő gazdálkodás miatt nagy segítség volt, ha a kérdések között lehetett ugrálni előre és hátra is.
5. Így, hogy az első vizsgaidőszakot most online élhettétek át, mi a véleményetek róla?
Eszti: Én az első vizsgaidőszakban pozitívan csalódtam. Nem vizsgáztam még tanteremben, de biztos vagyok benne, hogy nehezebb lett volna, mint online.
Fanni: Sokkal nyugodtabban éltem meg a vizsgaidőszakot így, hogy itthoni környezetben kellett megoldanom a teszteket.
Kinga: Szerintem ha jelenléti vizsgáink lesznek, akkor újra meg kell tanulni felkészülni a vizsgaidőszakra. Új módszerek, új stratégia. Nem tudom, melyik lett volna jobb, az online vagy a tantermi vizsga, hisz az utóbbit még nem ismerem, még nincs tapasztalatom. Nagyon sokat küzdöttem most is, és akkor is fogok.
Dóri: Én nem éltem meg rosszul a vizsgaidőszakot. Így, hogy az otthon nyugalmában, kényelemben tudtam csinálni a teendőimet, kevésbé volt rémisztő a helyzet.
Kata: Úgy gondolom, hogy megvan az előnye annak, ha otthoni nyugodt környezetben vészelhetjük át a 20-40, vagy akár 50 perces vizsgákat. Talán így könnyebb dolgunk volt, mintha jelenléti formában izgultunk volna a padokban ülve.
6. Milyen tanáccsal tudnátok hozzájárulni a leendő gólyák első vizsgaidőszakához?
Eszti: Én szeretem az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat, de a gólyáknak azt tanácsolnám, hogy folyamatosan készüljenek minden vizsgára, mert úgy később több idejük marad másra. Egyszerűbb a vizsga előtt csak átolvasni az anyagot, mint elölről elkezdeni mindent megtanulni. Következő félévben megpróbálom megfogadni a saját tanácsomat.
Fanni: Én azt tanácsolnám, hogy hagyjatok időt magatoknak a tanulási folyamatok között. Ne mindent az utolsó pillanatban tanuljatok meg, fontos az időbeosztás.
Kinga: Tanáccsal nem tudok szolgálni, csak annyit mondanék, hogy itt fogjátok megérteni, hogy miért van akkora igényük az egyetemistáknak a szórakozásra. „Boldog vizsgaidőszakot, és sose hagyjon el benneteket a remény!”
Dóri: Mihamarabb kezdjetek el tanulni és jegyzetelni!
Kata: Én azt mondanám, hogy a vizsgaidőszak nem olyan szörnyű és átvészelhetetlen, mint ahogyan az egyetemisták többsége mondja. Viszont afelől semmi kétségem, hogy sokat és – ami talán még fontosabb – becsületesen kell tanulni. Hiszen alapvetően mindezt magunkért és a saját tudásunk bővítéséért tesszük.
7. Összességében milyen benyomást keltett bennetek az, hogy véget ért az őszi vizsgaidőszak?
Eszti: Még van egy vizsgám, de jó érzés, hogy a többit már magam mögött tudhatom, és ezekkel is előrébb járok a tanulmányaimban.
Fanni: Én ma fejeztem be az összes vizsgámat, és most rendkívül szabadnak érzem magam.
Kinga: Mintha mázsányi súlyt vettek volna le a vállaimról. Ma végre jót fogok aludni. Ma végre fogok tudni aludni!
Dóri: Elfáradtam, nagyon kimerültem, több hullámvölgyet is megéltem. Utólag viszont látom, hogy meg lehetett csinálni.
Kata: Meggyőzött arról, hogy nem megugorhatatlan feladat egy vizsgaidőszak. Viszont először inkább átélnék jelenléti formában megtartott vizsgákat is, mielőtt túl hamar konkrét véleményt alkotnék.
8. Mi volt az első dolgotok, miután végeztetek a vizsgáitokkal?
Eszti: Ha letudom az utolsó vizsgám, akkor az első dolgom a pihenés lesz, majd valami program a barátaimmal.
Fanni: A barátnőimmel mentünk kocsikázni.
Kinga: Végignézem az összes műsort, ami a netflixes My List-emen áll.
Dóri: Egy forró, gyertyafényes fürdő az első helyen áll nálam. Ezen kívül sok-sok kikapcsolódós programot tervezünk a barátaimmal.
Kata: Pihenni egy nagyot, illetve bűntudat nélkül filmezni és olvasni, hiszen nem nyomaszt többé a “de most lehet, inkább tanulnom kéne” gondolat.
Reméljük, hogy a megszólalók tapasztalatai új gondolatokkal, vagy a régiek megerősítésével gazdagítottak Titeket. Az interjú több szempontból is bemutatta a vizsgaidőszak különös hullámvölgyeit, pozitív, illetve negatív gondolatokon keresztül.
Köszönjük az interjút a lányoknak! Gratulálunk a sikeres vizsgaidőszakhoz, és további jó tanulást kívánunk nekik!
A képek forrása:
https://weheartit.com/search/entries?utf8=%E2%9C%93&ac=0&query=study
