Sokszor írtam már arról, hogy mennyire nagy csodálója vagyok a művészetnek. Számomra egyszerűen lenyűgöző, hogy mennyi mindent elárul egy-egy alkotás arról, aki azt készítette: megismerhetjük általa a személyiség apró részleteit.

Pár héttel ezelőtt elhatároztam, hogy szeretnék minél több fiatal művészt megismerni, és ebből az élményből a Bárczium olvasóit sem szeretném kihagyni. Az év hátralévő részében egy virtuális kiállítás-sorozat keretein belül ismerkedhettek meg a hallgatótársaitok nem mindennapi alkotásaival.

„Úgy gondolom, hogy én csak egy haszonélvezője vagyok a természet szépségeinek.”

Krausz Piros autizmus spektrum pedagógiáját és tanulásban akadályozottak pedagógiáját tanul harmadéves hallgatóként a Bárczin. Páran talán már láthattátok, hogy szabadidejében azonban egy másik projekten is dolgozik – ékszereket készít préselt virágok és műgyanta segítségével.

Elképesztő, milyen csodálatos dolgokat kreálhatunk a természet adta kincsekből – erre Piroska művei kitűnő példaként szolgálnak. A káprázatos színek, egyedi formák teszik igazán különlegessé ezeket az ékszereket, azonban Piroska számára a természet iránti szeretet egy sokkal mélyebb értelmet is nyer.

„Érdekesnek találom az alkotás kérdését. Bár én készítem az ékszereket a két kezemmel, mégis mindig úgy gondolom, hogy én csak egy haszonélvezője vagyok a természet szépségeinek. Ezért persze megpróbálok valami nemes célt is ráhúzni a haszonélvező tevékenykedésemre; igyekszem felhívni az emberek figyelmét a körülöttünk lévő apró részletek alapos megfigyelésére és értékelésére.

Úgy gondolom, hogy a virágokat az elrejtett csodák szimbólumaként is tudom használni az életben. Az elrejtett csodák tehát nem csak virágok lehetnek, hanem akár emberek is, akik körülöttünk élnek, de eddig nem fordítottunk arra elég időt, hogy észrevegyük, milyen kis csodák ők is a maguk módján.”

“Ékszereket készítek, de nem férnek el a szobámban…”

Az ékszerek és a virágok eddig külön-külön is közel álltak Piroska személyiségéhez – s kreativitásának köszönhetően hamar megfogalmazódott benne, hogy a kettőt talán ötvözni is lehet. Bár nemrégiben hivatalosan is elindította kisvállalkozását, Piroska számára az ékszerkészítés elsősorban a kikapcsolódást és az önkifejezést jelenti.

„A pénzkeresés jelenleg csak egy kellemes melléktermék. Nem hiába írtam ki az Instagram oldalamra is, hogy; „Ékszereket készítek, de nem férnek el a szobámban…”, tulajdonképpen így indult az egész, hogy egyszerűen nem volt szükségem többre már. Nem éreztem, hogy én ezt most meg szeretném tartani, vagy hogy szükségem van rá, mert már van legalább három belőle, viszont azt igen, hogy muszáj elkészítenem, mert jól esik a szememnek látni ezeket a kis csodákat.

Az alkotás számomra a teljes lelki békét jelenti, ilyenkor ki tudom zárni a világot, a problémákat és mindent, ami addig zavart a környezetemben. Bár ennél közhelyesebben nem lehetett volna ezt leírni, mégis pont ezt érzem. Ezen kívül úgy gondolom, hogy nagyban formálja a személyiségemet is, mert mélyen magamba kell néznem ahhoz, hogy kitaláljam, hogyan tudok valóban egyedit alkotni, hogyan építem be „saját magamat” is a nyakláncokba, fülbevalókba és a többi apróságba.”

Számomra a csomagolás elkészítése is egy külön rítus, ami borzasztó megnyugtató, és a legtökéletesebb befejezést adja egy ilyen relaxációs folyamathoz. Imádom az angyalokat, mint az ártatlanság szimbólumait, így kis angyalos kártyákra teszem rá az ékszereimet is. A csomagokba kerül még egy vagy kettő általam rajzolt matrica is, majd ezeket egy rózsaszín tüllzacskóba teszem bele, ami mint királyokon a palást vagy menyasszonyokon a fátyol, ad egy olyan keretet, amelytől tényleg teljes lesz a ripoksa ékszer.

Tiszta, egyszerű és gyönyörű

Amikor arra kértem, hogy egyetlen szóval jellemezze a művészetét, Piroska az ártatlanság jelzőt használta. Nem is csoda, hiszen az ártatlanság – ahogy Piros mondja – nem csak a virágokra, a természet apró kincseire, hanem magára a szemléletre is kitűnően illik, amit szeretne ékszereivel átadni a nagyvilágnak.

“Ez volt az első virág, amit lepréseltem, majd felhasználtam az ékszereimhez. Ha jól tudom, a neve veronika, és igazából az udvarunkban találtam rengeteget belőle. Szeretem, mert nagyon tiszta, egyszerű és gyönyörű.” – mondja Piros, miközben büszkén mutatja nekem ezt a nyakláncot.

Mániám az, hogy mindenbe, amit csak elkezdek az élet bármely területén, megpróbáljam belevinni saját magamat nagyon tudatosan, és törekszem arra, hogy bármit csinálok, abban valami egyedi legyen, vagy valami olyan, amit ritkán látok, és akár kilépek vele a komfortzónámból. Az ékszerek esetében is ez a helyzet, folyamatosan arra törekszem, hogy valami újat készítsek vagy olyat, ami mindenképpen megragadja az emberek figyelmét.

Ez a nyaklánc és fülbevaló szett különösen közel áll Piros szívéhez: a tökéletességet látja benne. A lepréselt nefelejcsek szabályossága és gyönyörűsége valóban szemet gyönyörködtetően hat.

“Különlegessé teszi a szettet, hogy a nyakláncban veronika van. Eredetileg két teljesen különálló ékszernek gondoltam a nyakláncot és a fülbevalókat, viszont annyian kérték egybe ezt a kettőt, hogy még nevet is adtam ennek a csoda triásznak: nefelejcs el veronika.”

Piros nagy örömmel mesél az augusztusban indult vállalkozásáról, a Ripoksáról. Az üzlet neve keresztneve betűinek felcserélésével, egy kis személyes történet folytán született meg: “Egy kedves barátnőm ezzel a névvel szólított meg, amikor rám írt egyszer, hogy megkérdezze: hol vagyok már? Nagyon megtetszett, mert nem szerettem volna a saját nevem adni az ékszeres oldalamnak, de a virágos ékszerek/nefelejcs/resinartby… és az ehhez hasonló nevek egyáltalán nem tükrözték volna azt a kreativitási szintet, amit én közvetíteni szeretnék egy látogatónak.”

Piros számára a kínálatból jelenleg a “Tündérkert” fantázianévre hallgató ékszerek a legkedvesebbek. “A „Tündérkert” szó olyan ékszereket takar, amelyekben a virágokat színes alapra helyezem. Érdekesnek tartom, hogy nekem ez a kedvencem, viszont alig akadt 1-2 vásárlóm, akik színes alapra kérték volna a kis virágokat.”

Beszélgetésünk végén arról kérdeztem Piroskát, hogy mit jelent számára az alkotás.

Tudjuk, hogy sok esetben nagyon nehéz megfogalmazni az érzéseinket az életben, számomra ez is egy olyan terület, de megpróbálkozom vele. Elsősorban folyamatos az az érzés vagy inkább gondolat, hogy a virágok mennyire csodálatosak – ez már önmagában sok jókedv pontot ad. Emellett ott van az öröm, ami számomra ahhoz kapcsolódik, hogy készíthetek valami fizikailag létező, megfogható dolgot.

Az alkotás örömei mellett azonban Pirosnak nagyon fontos saját érzelmeinek és személyiségének kifejezése a művészetén keresztül.

Úgy érzem, hogy az életemnek abban a szakaszában vagyok, amikor nagyon hat rám az, ami körbevesz. Bár eddig is igyekeztem mindent alaposan megfigyelni, mérlegelni, megvitatni és bármi ilyesmi, viszont most nagyon tudatosan törekszem a környezetem, a viselkedésem, az érzéseim, a tevékenységeim minősége és módja megfigyelésére. A különböző művészetekből talán egy nagy tanulságot tudok kiemelni, ami mindenképpen sokat adott hozzám, bár ez az oldal a művészetek alkotói oldalát érinti, és nem kapcsolódik feltétlenül a „végtermékekhez”. Megtanultam, hogy nyugodtan kifejezhetem önmagam, az érzéseim és a stílusom, nem szabad elrejteni azt, aki vagyok, csak azért, mert attól félek, hogy majd nem fogok tudni beilleszkedni egy közösségbe sem.

Számomra a művészet első sorban nem tanít, hanem kikapcsol, és hagyja, hogy átéljem minden betűjét, ecsetvonását vagy egyéb apró részleteit.

Piros gyönyörű ékszereiről többet olvashattok a Ripoksa oldalán.

Forrás:

A képek Krausz Pirostól származnak.